Konok Péter az Izraellel kapcsolatos alapvető tényekkel és fogalmakkal sincs tisztában, mégis előszeretettel nyilvánít róla véleményt.
Konok Péter történész egy Facebook-bejegyzésben hasonlította a legolvasottabb magyarországi zsidó híroldalt a Völkischer Beobachterhez.
Konok Izrael-fixációja
Amint arról a Neokohn is beszámolt, Konok Péter történész nemrég egy Facebook-bejegyzésében Donald Trump amerikai elnök Gázával kapcsolatos terveit Reinhard Heydrich 1942-es wannseei beszédéhez hasonlította, amelyben a náci vezető az Endlösung módszertanát vázolta fel.
Konok többek között azt állította, hogy Trump ezzel történelmileg Hitler és Sztálin mellé helyezi magát.
A történész szélsőséges álláspontját ebben a cikkben tételesen cáfoltuk pontról-pontra.
Konok a napokban újabb bejegyzést tett közzé, amelyben a Neokohn oldalán megjelent egyik hír (Vallásos cionista rabbik “Isten küldöttjének” nyilvánították Donald Trumpot) kapcsán hasonlította a zsidó oldalt a náci párt napilapjához.
„Vallásos cionista rabbik “Isten küldöttjének” nyilvánították Donald Trumpot” – írja lelkesen a Neokohn, ami régebben a Ludas Matyira hasonlított, csak kicsit viccesebb volt, mostanában inkább a Völkischer Beobachterre hajaz. – írta Konok.
A legnépszerűbb hazai zsidó híroldalnak a náci párt lapjához való hasonlítása különösen visszatetsző, tekintve, hogy a Völkischer Beobachter a náci propaganda egyik fő szócsöve volt,
amely éveken át hatalmas szerepet játszott a zsidók elleni gyűlöletkeltésben és a közösség dehumanizálásában.
Egy ilyen párhuzam még akkor is sértő és megalapozatlan, ha az illető történész nem ért egyet az adott híroldal által képviselt értékekkel és nézetekkel (például a Neokohn nyíltan vállalt cionizmusával). A történelmi kontextus figyelembevételével Konok összehasonlítása teljességgel elfogadhatatlan, hiszen egy, a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok védelme mellett elkötelezett zsidó médiumot tesz egyenlővé egy olyan lappal, amely kulcsszerepet játszott a holokauszt előkészítésében és igazolásában.
Egy történésznek pedig különösen tisztában kellene lennie a történelmi párhuzamok felelőtlen alkalmazásával, elkerülendő a felesleges feszültségkeltést a társadalom különböző csoportjai között – különösen, ha a cél csupán egy adott híroldal, jelen esetben a Neokohn, kritikája.
A történelmi analógiák felelősségteljes használata világszerte alapvető elvárás a történészektől, ám objektívan megállapítható, hogy Konok Péter összehasonlítása súlyosan megbukott ebben a tekintetben.
Konok esete a vallásos cionizmussal
Konok Péter bejegyzése úgy folytatódott, hogy megpróbált viccet csinálni a vallásos cionista rabbikból: “Tisztelettel kérdezném: mit szólnak ehhez a nem vallásos rabbik? (Nem, nem az istenhitre gondolok: biztosra veszem, hogy világszerte rengeteg pap, lelkész, rabbi, sámán, mullah, prédikátor és más vallásiparban dolgozó szakember nem hisz semmiféle istenben, hiszen ha hinnének, állandó rettegés lenne az életük. Én a vallásról beszélek)”.
A történész és követői bizonyára jól mulattak Konok vallásos/nem vallásos rabbikon való viccelődésén, bebizonyítva, hogy olyan alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában mint a vallásos cionizmus.
A Neokohn cikkében szereplő vallásos cionista kifejezés ugyanis egy Izraelben nagyon népszerű és elterjedt irányzatot takar, sőt, a Knesszet egyik pártját is egyenesen így hívják.
A vallásos cionizmus a zsidó vallási hagyományokat a cionista eszmékkel ötvözi. Hívei hisznek abban, hogy a zsidó nép visszatérése Izrael földjére nemcsak nemzeti és világi törekvés, hanem vallási kötelesség is, amely összhangban áll a Tóra tanításaival és a próféciákkal. E nézet szerint a modern Izrael állam megalapítása az Örökkévaló tervének része, és a Messiás eljövetelének előkészítését szolgálja.
Anticionista “rabbik” a New York Timesban
Bejegyzése végén Konok Péter 350 “rabbira” hivatkozva próbálja igazolni Izrael-ellenes, anticionista nézőpontját:
“Hogy a nem cionista rabbik (bizony, nem minden rabbi cionista, sőt!) mit szólnak hozzá, azt tudom: csak a New York Times tegnapi számában több mint 350 rabbi tiltakozott egy felhívásban a Trump-tervezte gázai etnikai tisztogatás ellen.”
Konok valótlanságot állít, ugyanis a listán nem kizárólag “rabbik”, hanem magukat zsidónak valló művészek, véleményformálók és közéleti személyiségek is szerepelnek.
Az aláírók között ott van több, a palesztinok mellett számos alkalommal nyíltan állást foglaló művész, köztük Joaquin Phoenix és testvérei, Summer és Rain, Ilana Glazer, Eric André, Morgan Spector, Tony Kushner, Jonathan Glazer, Larry Charles, Naomi Klein, Peter Beinart, Tavi Gevison és az a Wallace Shawn, aki nemrég azt állította, hogy az izraeliek “rosszabbak, mint a nácik”.
A listán találjuk a queerelmélet egyik kidolgozóját, Judith Butlert is, aki az október 7-én történt izraeli nők ellen, a palesztin terroristák által elkövetett nemi erőszakot és gyilkosságokat „fegyveres ellenállásnak” nevezte. Butler szerint a támadások „gyötrelmesek” és „szörnyűek” voltak, de hozzátette: „lehet vitatkozni arról, hogy szerintünk ez helyesek voltak-e.
Ez egy fegyveres ellenállás volt. Ez nem terrortámadás és nem antiszemita támadás; ez egy izraeliek elleni támadás volt”.
Érdemes pillantást vetni a listán szereplő állítólagos “rabbikra” is. Tény, hogy számos valódi anticionista rabbi szerepel az aláírók között, azonban akadnak köztük szépszámmal olyanok is, akiknek a zsidó értékek és emberek iránti elkötelezettsége igencsak megkérdőjelezhető.
Az aláírók között van Lynn Gottlieb, egy magát rabbinak mondó nő, aki egy propagandaút keretében, és “a vallások közötti párbeszéd és megértés jegyében” elutazott még az Izrael elpusztítására törő és világszerte zsidó célpontokat támadó iráni iszlám rezsimbe is, hogy találkozzon annak elnökével, Mahmúd Ahmadinezsáddal.
A listán van még Abby Stein, egy magát rabbinak mondó másik nő is, aki egy alkalommal a közösségi médiában nevetős emojival reagált az izraeli túszokkal kapcsolatos aggodalmakra, és Gottliebhez hasonlóan szintén találkozott már az iráni iszlám rezsim tisztviselőivel.
Aláírta a nyilatkozatot a kínai-amerikai aktivistanő és önjelölt rabbi, May Ye is, aki korábban azt nyilatkozta, hogy zsidónak lenni annyi, mint felismerni, hogy “vér tapad a kezedhez”.
A baloldali radikálisokat felsoroltató listán szerepel még Alissa Wise, egy magát szintén rabbinak mondó női “békeaktivista” is, aki pár évvel ezelőtt egészen odáig ment, hogy keblére ölelte az 1969-es jeruzsálemi szupermarket-robbantásért felelős egyik palesztin terroristát.
Ha ez nem lenne elég, a “zsidó rabbik” között ott van Heena Reiter „rabbinikus lelkésznő” is, aki a judaizmus és a buddhizmus tanait ötvözi a tanításaiban.
Valóban léteznek nagy számban anticionista zsidók, akik elutasítják Izrael állam létezését és a cionizmus ideológiáját, de fontos hangsúlyozni, hogy ők csupán egy radikális, de kétségtelenül hangos kisebbséget alkotnak a zsidó közösségen belül.
Bár véleményük irányadó lehet egyesek számára, érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy nem ők képviselik a zsidóság többségi álláspontját.
A zsidó közösség számára fontos az egység, különösen, ha olyan külső fenyegetések érik, amelyek minden tagját érintik, függetlenül attól, hogy személyesen miként viszonyulnak Izraelhez. Egy ilyen időszakban, ha valaki a zsidóságára hivatkozva támadja címlapokon a zsidó államot, az minden józan gondolkodású emberben komoly kérdéseket vet fel a szóban forgó személy valódi motivációit illetően.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.