A magyarul hadijognak, angolul kissé képmutató módon nemzetközi humanitárius jognak nevezett szabálygyűjtemény rendelkezik arról, hogyan kell lehetőség szerint elkerülni a civil áldozatokat a hadviselés során. Rendelkezik a sebesültek és a foglyul ejtett személyek ellátásáról. A 196 állam által ratifikált genfi egyezmények és a kapcsolódó jegyzőkönyvek képezik ennek a gerincét. Sebes Gábor jegyzete.
A Hamász október 7-i, Izrael elleni terrortámadása óta naponta hívnak fel különféle nemzetközi szervezetek a nemzetközi jog betartására. A Google Izraellel kapcsolatban 6,5 millió, a Hamásszal kapcsolatban 1,9 millió találatot jelez a humanitárius jogra angol nyelven, ami önmagában súlyos aránytalanság. Izraelt sokkal gyakrabban szólítják fel a civil áldozatok elkerülésére vagy tűzszünetre, illetve „arányosságra”, mint a konfliktust elindító, terrorista Hamászt.
Az amerikai vezetés nem átallotta a hosszú megszállás elkerülésére és a civilek védelmére felszólítani Izraelt, kifejtve, hogy világos célokat kell kitűzni a katonai művelet elé, és hogy „legyen stratégiájuk”. Ahhoz képest, hogy az amerikaiaknak sem Irakban, sem Afganisztánban nem voltak, sem Ukrajnával kapcsolatban nincsenek sem világos céljai, sem kimeneti stratégiája, meglepő az önbizalmuk, amivel tanácsokat osztogatnak. Ami a civilek miatti aggódásukat illeti, csak emlékeztetek Madeleine Albright volt külügyminiszter interjújára, amiben kijelentette, hogy félmillió iraki gyerek halála nem volt túl nagy ár.
Vizsgáljuk meg, mik is a hadijog szabályai, amelyek oly fontosak mindenkinek, és ki sérti meg ezeket? (A vastagon szedett részek a Nemzetközi Vöröskereszt tájékoztatójából származnak).
A CIVILEK ELHURCOLÁSÁRÓL ÉS A CIVIL CÉLPONTOK JOGI STÁTUSZÁRÓL
Civilek fogva tartása csak a feltétlenül szükséges mértékben és ideig engedhető meg, internálás formájában. Ellátásukra szabályok vonatkoznak, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek lehetővé kell tenni a meglátogatásukat, és családjukkal is lehetségessé kell tenni a kapcsolattartást.
A civilek elhurcolása emberiesség elleni bűntett. Emberiesség elleni bűntett a civilek elleni átfogó vagy módszeres támadás és ennek során megölésük.
Ezeket a Hamász kétségkívül elkövette.
Itt felmerül a kérdés, hogy Izrael gázai bombázásai vajon e szabály alá esnek-e?
Szemben a nemzetközi szervezetek, NGO-k és ennek nyomán a sajtó által keltett benyomással, a hadijog nem tekinti minden civil halálát háborús bűnnek.
A harcoló feleknek „mindenkor meg kell különböztetniük a polgári lakosságot és a harcolókat, valamint a polgári objektumokat és a katonai célokat, és ennek megfelelően műveleteiket kizárólag katonai célok ellen kell irányítaniuk”.
A nemzetközi humanitárius jog tiltja a civilek ellen irányuló támadásokat, valamint a válogatás nélküli támadásokat, azaz azokat, amelyek minden megkülönböztetés nélkül egyaránt támadnak katonai célpontokat és civileket vagy polgári objektumokat. Az arányosság elve: a nemzetközi humanitárius jog tiltja az olyan támadásokat, amelyek várhatóan túlzott mértékű járulékos polgári károkat okoznak a várható konkrét és közvetlen katonai előnyhöz képest. Ugyanakkor az ellenségeskedések során a polgári lakosság és a polgári objektumok véletlenszerű károsítása gyakran elkerülhetetlen.
Tehát lehetőség szerint el kell kerülni a civil lakosság és a civil objektumok károsítását, de az messze nem egyértelmű, mi az arányos és mi a túlzó a katonai célokhoz képest.
Minden lehetséges óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljék, de mindenképpen a lehető legkevesebbre csökkentsék a polgári életek járulékos elvesztését, a polgári személyek sérülését és a polgári objektumokban okozott károkat.
Ugyanakkor egy kórház vagy iskola legitim katonai célponttá válhat, ha hozzájárul az ellenség konkrét katonai műveleteihez, és ha megsemmisítése egyértelmű katonai előnyt jelent a támadó fél számára. A kórházak csak bizonyos körülmények között veszítik el a védelmüket – például ha a kórházat támadás kiindulópontjaként, fegyverraktárként vagy egészséges harcosok elrejtésére használják.
A LAKOSSÁG KIMENEKÍTÉSÉRŐL
Rendkívül fontos, hogy a civilek számára lehetővé kell tenni az elmenekülést az ostromlott területről. Sem az ostromló, sem az ostromlott erő nem kényszerítheti őket arra, hogy akaratuk ellenére maradjanak. Az ostrom kizárólag az ellenséges fegyveres erők ellen irányulhat, és az ostromlott területről menekülő civileket lelőni vagy megtámadni teljességgel tilos.
Izrael felszólította a gázai lakosságot, hogy hagyja el a hadműveleti területet, és menjen át délre. Ezzel eleget tett a polgári lakosság védelmére vonatkozó kötelezettségének. A Hamász viszont útzárakat állított fel a menekülés akadályozására, sőt, rájuk lőtt, illetve arra hívta fel a lakosságot, hogy ne tegyen eleget az izraeli felszólításnak.
Ez háborús bűntett.
A Hamász iskolákban, mecsetekben, kórházakban rendezi be vezetési pontjait és raktárait, ami szintén háborús bűntett. Izrael bizonyítékokat mutatott be, hogy a Sifa kórház alatt van a Hamász fő műveleti bázisa, és felszólított a kórház kiürítésére.
Hogyan reagál a világ Izrael erőfeszítéseire a civil áldozatok elkerülésére?
Egyszerűen kijelenti, hogy azoknak lehetetlen eleget tenni. A civil lakosság szerintük nem hagyhatja el Észak-Gázát, a kórházat nem lehet kiüríteni. Ugyanezt visszhangozzák az NGO-k. Emellett folyamatosan válogatás nélküli bombázással vádolja Izraelt – noha Izraelben a jogászoké a végső szó a célpontok kijelölésében. A vád alátámasztására kritika nélkül átveszi a Hamász propagandáját az áldozatok számáról. A teljesen ellenőrizhetetlen számok, miszerint „már több gyerek halt meg, mint 2019 óta a világ összes más konfliktusában”, vagy hogy a palesztin áldozatok száma már 9 ezer fölött van, minden kritika vagy figyelmeztetés nélkül bejárják a világsajtót. A Hamász számait visszhangozzák az NGO-k is, mert a minél magasabb számokhoz egyrészt anyagi érdekük fűződik, másrészt azonnal megtorlás érné őket – ahogy a gázai kórházakat is –, ha vitatnák a Hamász adatait.
A világsajtót egy cseppet sem zavarja, hogy a számok ellenőrizhetetlensége mellett a fegyveres „áldozatok” össze vannak mosva a civilekkel, ahogy a több mint 400 befulladt, Gázára visszaesett rakéta áldozatát sem számolják külön.
MIT MOND A HADIJOG A CIVILEK ELLÁTÁSÁRÓL?
Ha a civilek elhagyni kényszerülnek lakóhelyüket (mert menekülnek vagy evakuálják őket egy ostromlott területről), minden lehetséges intézkedést meg kell tenni annak biztosítására, hogy az érintettek megfelelő menedéket kapjanak, elegendő élelemhez, higiéniai létesítményekhez és egészségügyi ellátáshoz jussanak, biztonságban legyenek (beleértve a szexuális és nemi alapú erőszaktól), és hogy ugyanazon család tagjai ne legyenek elkülönítve.
Ez a kötelezettség egyértelműen a Hamászt terheli, hiszen a déli terület az ő ellenőrzése alatt van. A határátkelő forgalmát pedig Egyiptom ellenőrzi. Izrael hozzájárult napi 100 kamion bejutásához. Ugyanakkor tudható, hogy a „humanitárius” segítség elsősorban a Hamászt segíti.
Seymour Hersh, neves amerikai újságíró (aki ebben a konfliktusban egyértelműen palesztin-párti) október 24-i blogbejegyzésében így írt: „A teljes segélyszállítmányt közvetlenül a Vöröskereszt képviselőinek kellett volna átadni, akik már Gáza városában vannak – mondta nekem az amerikai tisztviselő –, »de az egyiptomi ENSZ-tisztviselők és a Hamász is részesedést akartak«. A tisztviselő elmondta, hogy a múlt hét végén hosszas huzavona után sikerült megegyezni. Az áruk szétosztása a Vöröskereszt Gáza városában lévő tisztviselőinek kezében marad, a Hamász pedig a maga részét – mondta a tisztviselő – »az alagutakban lévő harcosainak és családjaiknak továbbítja.
A többi a cimboráknak jutna« – vagyis a Hamász vezetősége magas rangú tagjainak.
Cserébe a Hamász további tíz túszt engedne szabadon, amikor a szállítmányok tényleges átadására sor kerülne. Nem ismert, hogy a szabadon engedendő túszok között lennének-e amerikaiak. Az amerikai tisztviselő, aki felvázolta az alkudozás menetét, nem tudta, hogy miért hiúsult meg a megállapodás. De elutasítóan nyilatkozott a kapzsiságról. »Az egyiptomiak és a palesztin frakciók harcoltak a segélyszállítmányokért« – mondta nekem –, »miközben a tiszta víz és élelmiszer nélkül élő rászorulók továbbra is szenvedni fognak«.”
Október közepén az ENSZ Segély- és Munkaügyi Hivatalától (UNWRA) érkeztek jelentések arról, hogy a Hamász üzemanyagot és orvosi felszerelést lopott el a Gázavárosban lévő telephelyéről. A Hamász birtokában félmillió liter üzemanyag van, miközben a nemzetközi sajtó folyamatosan aggódik, hogy a kórházak és a pékségek le fognak állni az üzemanyag hiánya miatt.
Izraelnek nincs olyan kötelezettsége, hogy az ellenségét a további harchoz szükséges anyagokkal lássa el.
Ahogy Melanie Phillips, neves publicista írta blogján „A humanitárius téveszme” címmel: „A gázai civilek szenvedéséért teljes mértékben a Hamász tevékenysége okolható, amely – mivel emberi pajzsnál és ágyútölteléknél nem többet látott bennük – katasztrófát hozott rájuk azzal, hogy népirtó háborút vívott, majd ellopta a nekik szánt segélyeket; a lopásokat azért követték el, hogy még több fegyvert gyűjtsenek össze a népirtó szándékuk előmozdítása érdekében.
Amikor a Biden-kormányzat ragaszkodik ahhoz, hogy Gázának segélyt kell nyújtani, a valóságban ahhoz ragaszkodik, hogy a Hamász népirtóinak nyújtsanak segítséget. Amikor a BBC és más médiumok választ követelnek arra, hogy miért nem enged Izrael több segélyt Gázába, a BBC és más médiumok valójában arra követelnek választ, hogy miért nem nyújt Izrael segítséget a Hamásznak.”
A NYUGAT IDENTITÁSVÁLSÁGA
Összefoglalva: az, hogy ki kit szólít fel a hadijog betartására, maga is az erőpolitika része. A Nyugat elvesztette identitását. A világot jó marxista módjára elnyomókra és elnyomottakra osztja fel.
A saját történelmét végzetesen elhibázottnak, elnyomónak tartja. Emiatt állandó bűntudata és jóvátételi kényszere van.
Ebben a felosztásban a terrorista, népirtó Hamász elnyomott, az önvédelmi háborút folytató, európai gyökerű Izrael elnyomó. A Nyugat a hozzá hasonló kultúrájú és azonos társadalmi berendezkedésű demokratikus jogállamot, Izraelt folyamatosan önmérsékletre inti és háborús bűnök elkövetésével vádolja, míg a vele szemben ellenséges, eltérő kultúrájú, saját népüket elnyomó, dzsihádot folytató terroristákra képmutató „állásfoglalásokon” kívül nem sok szót veszteget. Ez elviselhető lenne akkor, ha ellensúlyként az arab világban tüntetések lennének a Hamász terroruralma ellen, és a sajtójuk felszólalna a túszok azonnali elengedéséért és az Izraellel való békés együttélésért.
Na, erre várhatunk…
Ehelyett az ENSZ közgyűlése október 27-én olyan határozatot fogadott el, amelyben felszólítja Izraelt, hogy vonja vissza a Gázai övezet északi részének kiürítésére vonatkozó utasítását.
Azt az utasítást, amit a nemzetközi jog kifejezetten előír a civilek védelmében!
Az Európai Unió nyolc tagja támogatta a határozatot: Belgium, Írország, Franciaország, Luxemburg, Málta, Portugália, Spanyolország, Szlovénia és Portugália.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.