Mint arról a Neokohn is beszámolt, Heisler András, a Mazsihisz és Gyöngyösi Márton, a Jobbik-Konzervatívok elnöke is eleget tett David Pressman amerikai nagykövet múlt heti, a pészáh ünnepét jelző széder esti vacsorameghívásának. A nagy vihart kavart ügyhöz kapcsolódóan lapunk kérdéseket intézett Dr. Nógrádi Péterhez, akit a májusban esedékes Mazsihiszt érintő tisztújítás egyik elnökjelöltje.
Neokohn: Kapott-e meghívást az amerikai nagykövet által rendezett széder vacsorára?
Dr. Nógrádi Péter: Nem kaptam, de magánemberként nem is fogadtam volna el, mert a széder az esztendő azon ritka alkalmainak egyike, amikor a feleségemmel, öt gyermekemmel és a testvéreimmel végre együtt tölthetünk el pár meghitt, ünnepi órát. A szédereket tehát családi körben szoktam megülni, és ez alól nemigen teszek kivételt.
Egy szervezet elnökeként ugyanakkor, ilyen természetű meghívás esetén, értelemszerűen mérlegel az ember, hiszen egy vezető, voltaképp, minden nyilvános megjelenésével (és olykor bizony a nem nyilvános cselekedeteivel úgyszintén) az általa vezetett szervezetet is képviseli.
Sosem szabad elfelejteni: egy nyilvános eseményen a részvételének épp úgy lehet pozitív hozadéka egy szervezet számára, mint káros következménye.
Neokohn: Részt vett volna-e ezen a vacsorán, ha tudja, hogy Gyöngyösi Márton is a meghívottak között van?
N.P.: Holokauszt-túlélők gyermeke vagyok, bizonyos helyzetekben és kérdésekben nem létezhet számomra más, csakis a nulla tolerancia. A válaszom tehát: nem.
Neokohn: Heisler András, a Mazsihisz elnöke azt nyilatkozta, hogy nem tudta, hogy Gyöngyösi is jelen lesz a vacsorán, és hogy a rendezvény után odament hozzá, és közölte, hogy nem kíván vele párbeszédet folytatni. Ön mit tett volna ebben a helyzetben?
N.P.: A kérdés nem az, hogy az ember ott marad-e egy vacsorán, amelynek alkalmával számára váratlan helyzet áll elő azáltal, hogy egy olyan személlyel kell közös asztalhoz ülnie, akivel amúgy egy percet sem kívánna együtt tölteni.
A kérdés az: miért nem tájékozódik valaki (kellőképp mélyrehatóan) egy meghívás elfogadása előtt?
Amikor egy szervezet vezetője cselekszik, a „külvilág szemében” az általa vezetett közösség cselekszik. Ezért (is) óriási a felelőssége, mégpedig vezetői szolgálata minden pillanatában.
Egy szervezet elnökének tehát, ha az amerikai nagykövetéhez hasonló meghívásról, felkérésről van szó, rendkívül alaposan tájékozódnia szükséges a releváns esemény hátteréről. S ha erre nincs személyesen lehetősége, akkor olyan segítőkkel kell körül vennie magát, akik a szükséges előzetes vizsgálatokat követően, értő tanácsaikkal „megóvhatják” őt a kínos helyzetektől.
