Mesék a megszálló Izraelről, bociszemű terroristákról és náci zsidókról a “független-objektív” magyar média tolmácsolásában.
Alig telik el úgy hét, hogy ne kelljen palesztin terrortámadásokról beszámolnia lapunknak. Alig telik el úgy hét, hogy ne szedne áldozatot a Hamász, az Iszlám Dzsihád és a Palesztin Hatóság által intézményesített mártírkultusz gyilkos ideológiája. Alig telik el úgy hét, hogy a hazai médiában ne jelenjenek meg ezzel kapcsolatban hanyagságról, nyilvánvaló tudatlanságról, vagy éppen tudatos ferdítésről árulkodó cikkek.
Mindez nem meglepő annak fényében, hogy számos magyar újságíró szolgai módon a nemzetközi mainstream média cikkeiből tájékozódik (vagy ami még rosszabb, tájékoztat), ha Izraelről van szó. Az általuk fogyasztott, és olvasóiknak is kínált “független-objektív” hírkoktél receptje nem bonyolult, a felületes tudásra szomjazó egyszerű szemlélődő akár maga is elkészítheti otthon:
nem kell hozzá más csak egy kis balos Guardian, teáskanálnyi BBC, némi részrehajló Reuters, kevéske AP, ízlés szerint valamelyik nagy amerikai hírcsatorna, a kiegyensúlyozottság jegyében pedig még egy csipetnyi Al-Jazeera.
Narratívák fogságában
Január végén az izraeli hadsereg kénytelen-kelletlen bement (sokadjára) a palesztin terrorizmus fellegvárának számító Dzsenínbe, hogy rendet tegyen a területet csak papíron ellenőrző, és a feladatra teljesen alkalmatlan Palesztin Hatóság helyett. Hogy mi történt ezután? Derítsük ki a Telex és a 444 híradásaiból!
“Kilenc palesztin halt meg egy izraeli katonai rajtaütésben Dzsenínben”
– írja a 444, amely arról az aprócska, ámde igen fontos tényről elfelejtett beszámolni, hogy az IDF nem palesztinokat, hanem terrortámadásra készülő palesztin terroristákat (szám szerint hetet) ment likvidálni Dzsenínbe. A Telex ennél részletesebben írt a katonai akcióról, megjegyezve, hogy „az áldozatok között két civil is volt, a többiek valamelyik palesztin politikai vagy katonai szervezet tagjai voltak”. Ebből egyrészt kitűnik, hogy a „palesztin terroristák” kifejezés már nem píszí, ezért „katonai szervezet tagjának” kell hívni őket, másrészt rámutat, hogy az oknyomozást istenítő „független-objektív” sajtó sokszor nem is veszi a fáradságot, hogy kiderítse, az izraeli katonák és palesztin terroristák tűzharca során tragikusan elhunyt civileket melyik fél eltévedt lövedékei ölték meg, helyette önkényesen (palesztin bemondásra) az izraeliek számlájára írja őket.
Mint az ismert, a dzseníni terrorellenes-akció másnapján szörnyű terrortámadás rázta meg Jeruzsálemet. “Heten meghaltak, amikor egy támadó tüzet nyitott egy jeruzsálemi zsinagógánál” – adta hírül a Telex. Érdekes módon, a dzseníni hírrel szemben, a címben ezúttal nem volt utalás se a támadó, se az áldozatok származására. A cikkben is csak homályos utalásokat tettek rájuk.
A halott zsidók nem, csak a halott palesztinok számítanak.
A 444-nek azonban még ezt is sikerült alulmúlnia a terrortámadásról szóló beszámolójával:
„Heten meghaltak és többen megsérültek, amikor valaki tüzet nyitott egy jeruzsálemi zsinagógában. A rendőrség közlése szerint lelőtték a támadót”.
Ennyi. Két mondattal letudták az elmúlt tizenöt év legsúlyosabb palesztin terrortámadását azzal, hogy >>valaki<< tüzet nyitott, heten (valakik) pedig meghaltak. Mindezt betudhatnánk annak, hogy friss volt még a hír, és nem állt rendelkezésükre elegendő információ. Igen, ám valamiért később sem igyekeztek frissíteni a hírt, illetve nem adtak ki róla újat.
Úgy tűnik, egyeseknek kevésbé érdekfeszítő beszámolni arról, amikor egy vérszomjas palesztin terrorista lelő hét zsidót, mint amikor az izraeli hadsereg terrorista rosszfiúkat likvidál.
Ehhez hasonlóan, a legszigorúbb GDPR-ellenőrzés sem tudna belekötni a Telex másnapi híradásába, amelyben arról számolt be a lap, hogy >>egy tizenhárom éves<< hogyan sebesített meg >>két embert<< Kelet-Jeruzsálemben. A cikkből valami furcsa oknál fogva megint csak kimaradt, hogy egy radikális ideológiával átmosott agyú tizenhárom éves palesztin fiú volt az elkövető, az áldozatai pedig zsidók voltak.
Mint látható, a 444 és Telex újságírói kínosan ügyelnek arra, hogy olvasóik véletlenül se vesszenek el a részletekben, amikor a saját hazájukban meggyilkolt zsidókról esik szó. Hozzájuk csatlakoznak a 24.hu munkatársai is, akiknek szintén nem kell a szomszédba menni terroristamosdatásért vagy hamis áldozatkreálásért.
Leleplezett terroristamosdatás
„Agyonlőtt egy 17 éves palesztin fiút az izraeli hadsereg” – számolt be róla Magyarország egyik legolvasottabb hírportálja, a palesztin egészségügyi minisztérium (független-objektív, és az MTI-által is idézett) közlésére alapozva.
„A tárca az esetről nem közölt részleteket, és az izraeli hadsereg sem kommentálta egyelőre a közlést” – tették azért hozzá óvatosan a 24-esek.
E sorok írójának körülbelül fél percnyi guglizásba telt kideríteni (úgy tűnik, nem mindenkinek van erre ennyi ideje), hogy a szóban forgó palesztin fiút Hamza al-Askárnak hívták, és valóban izraeli katonák lőtték le. Fegyverrel a kezében.
A 24.hu tizenhét évesen agyonlőtt palesztin fiújáról ugyanis maga az Arin al-Uszud terrorcsoport írta meg, hogy közéjük tartozott, és az IDF-vel való tűzharc során veszítette életét. Ha ez nem elég meggyőző a független-objektív újságírás rajongóinak, akkor álljon itt pár kép Hamzáról:
A jóemberkedő és Izraelt önszorgalomból ostorozó sajtó egyszer végre valahára átléphetné a saját árnyékát, és leírhatná, hogy igen, tizenhétévesen is lehet valaki terrorista, és adott esetben, ezért viselnie kell a következményeket. De ha már mindenáron tragédiát akarnak kreálni, akkor legalább bemutathatnák a Hamzához hasonló fiatalok radikalizálódását, rámutatva az őket indoktrináló terrorszervezetek elvitathatatlan felelősségére.
Sajnálatos módon az izraeli hadsereg démonizálása mindennapos a hírportálnál. Egy másik megrázónak szánt (és nem mellesleg félrevezető) szalagcímmel (“Szerdán és csütörtökön is megölt két-két palesztint az izraeli hadsereg”) megjelent cikkből kiderül, hogy „az izraeli erők halálos lövést adtak le a 25 éves Habib Kamilra, egy másik fiatalembert pedig súlyosan megsebesítettek” (aki később bele is halt a sérüléseibe). Talán nem okozunk meglepetést, amikor a 24.hu igencsak részletgazdag cikkéhez hozzátesszük, hogy „a tizennyolc éves fiatalambert”, Abd al-Hadi Fakhri Nazzát később az Iszlám Dzsihád terrorszervezet zászlójába takarva temették el, és Habib Kamillal együtt mártírnak lett kikiáltva. Hogy mivel érdemelték ezt ki? Hát azzal, hogy rátámadtak a Kamil terrorista rokonát elfogni akaró izraeli katonákra. De ezt a 24.hu-n ne keresse senki, mert nem fogja megtalálni.
A másik két “agyonlőtt palesztinról” is hamar kiderült, hogy nem ártatlan civilek voltak. Az egyikőjük éppen a háztetőről dobált köveket és betontömböket a razziázó izraeli katonák fejére, amikor lelőtték, másikójuk pedig pont azon volt, hogy megkéseljen egy izraelit, amikor ártalmatlanították. Mindezek fényében szerencsésebb címadás lett volna a 24.hu részéről, ha inkább azt írja: “Szerdán és csütörtökön is megölt két-két palesztin terroristát az izraeli hadsereg”. Talán az jobban fedte volna a valóságot.
Ortodox, megszálló, náci zsidók
A Templom-hegyi ügyeletes jajgatás kapcsán korábban már írtunk arról, hogy a hazai sajtó egy része mennyire nincs képben az izraeli helyzettel (ellenben véleménye az van róla). A Hvg és 444 publicistái azonban közülük is kiemelkedve, vállalhatatlan hangnemet ütöttek meg Izraellel, és annak új kormányával kapcsolatban. A Heti Világgazdaság szerzője azzal a provokatív felütéssel kezdte a cikkét, hogy
“önkényes, ortodox és végleg megszálló állammá válhat Izrael, ha Benjamin Netanjahu ultravallásos és ultranacionalista kormánya maradéktalanul megvalósítja a programját.”
Azzal, hogy az író két negatív töltetű szó (önkényes; megszálló) közé bepréselte az ortodox (értsd: vallásos) szót, azt sugallva, mintha az is valami káros, rossz dolog lenne, leleplezte cikkének hangulatkeltő szándékát is egyben.
A 444, korábban az izraeliek deportálásán viccelődő újságírója még ennél is tovább ment, és egy nyelvtani csavarral úgy nácizta le Netanjahu koalíciós partnereit, hogy közben mégsem nácizta le őket.
„[Netanjahu] harmadik ciklusában pedig néhány régivágású vallásos-cionista párt mellett olyan szélsőjobboldali-nacionalista elveket valló koalíciós partnerei lettek, amilyenek korábban nemhogy az izraeli politikai mainstreamben, de a perifériáján sem nagyon voltak.
És amiket, ha nem pont izraeli zsidók lennének, sokan egyszerűen neonácinak neveznének”
– írta a 444 szerzője.
Arra persze már nem volt bátorsága, hogy explicit kimondja, de bizonyára ő is egyetért a „sokakkal”.
Alighanem megártott a koktél.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
