Izrael szerencsétlenségére a közel-keleti ügyekhez „értő” nyugati diplomatákból sosincs hiány. Vélemény.
Izrael állama megalakulása óta küzd azzal, hogy két világban létezik egyszerre: a Nyugat részeként és a Közel-Keleten. Ebből fakadóan a közel-keletieknek Izrael sokszor túl nyugati (a keresztesek előretolt helyőrsége!), a nyugatiaknak pedig túl keleti.
Az arabok tengerében Izrael háborúk sorával volt kénytelen bebizonyítani, hogy neki is van helye a nap alatt. Izmael fiai megtanulták a leckét:
csak akkor kérdőjelezd meg Izrael létét, ha van elég szurony a hátad mögött, különben betörik az orrod.
Ezt az egyszerű, józan belátást azonban valahogyan nem sikerült megértenie Jeruzsálem sok nyugati szövetségesének és partnerének mind a mai napig. Pedig nem olyan bonyolult:
ha nincs a tarsolyodban valami igazán ütős, akkor a kritikáidat tartsd meg inkább, különben bolondot csinálsz magadból és úgy jársz mint Joseph Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
Borrell úr elkövette azt a hibát, hogy ott akart okosat mondani, ahol nincsen semmi keresnivalója. Az Izraellel kapcsolatos magvas gondolatait a Project Syndicate nevű – egyébként Soros György által finanszírozott, de ez most mindegy is – oldalon osztotta meg a nagyvilággal. A főképviselő „Az őszinteség előmozdíthatja a közel-keleti békefolyamatot” címet viselő cikkéből sok mindent megtudhatunk, csak azt nem, hogy Borrell úr hogyan akarja előremozdítani a közel-keleti békefolyamatot. A cikkben elhangzanak a szokásos agyonismételt mantrák, tudniillik, hogy „növekszik az erőszak mindkét oldalon”, „az EU elítéli az izraeli civilek elleni terrort, de azért szükség van a párbeszédre”, ugyanakkor egyik fél sem áll még készen a békére, a kétállami megoldásnak nincsen alternatívája, az izraeli telepépítéseket le kell állítani stb.
A cikk megjelenése után az izraeli külügyminiszter jelezte Borrellnek, hogy ez mind szép és jó, de talán legközelebb azért nem kellene egyenlőségjelet tenni az izraeli hadsereg terrorellenes műveletei, és a palesztin terroristák ártatlan izraeli civilek ellen elkövetett támadásai közé. A The Associated Press-nek egy izraeli tisztviselő elmondta, hogy a főképviselő úr többé nem szívesen látott vendég Izraelben.
„Izraeli tisztviselők nem fognak találkozni Borrellel, amennyiben az a zsidó államba látogat”
– magyarázta a neve elhallgatását kérő izraeli tisztviselő.
A főképviselő úr őszinteséget szorgalmazott, hát megkapta. Cikkében az EU első számú diplomatája azt is leírta, hogy alapvető problémát jelent, hogy „túl sok volt eddig a nyilatkozat és túl kevés a cselekvés”.
“Ezen változtatni kell. Nekünk az Európai Unióban és a szélesebb nemzetközi közösségnek többet kell tennünk. Tudjuk, hogy az emberek világszerte elvárják tőlünk, hogy mindenütt a békéért, az igazságosságért és a nemzetközi jogért dolgozzunk”
– fejtette ki.
Őszintén elgondolkodtató, hogy a főképviselő úr környezetében nincsen senki, aki kiragadná őt az álomvilágából és felhívná rá a figyelmét, hogy amúgy az „emberek világszerte” (bármit is jelentsen ez) nem várják el Európától, hogy megoldja a közel-keleti béke problémáját… az a nagyok dolga. Nem mellesleg Európa sem várhatja el a helyi szereplőktől, hogy a már egyszer annyira jól sikerült Sykes–Picot-sztori után delejes tekintettel nézzenek az Öreg Kontinensre…
Az igazság az, hogy mire Európa feleszmélt – ha feleszmélt egyáltalán –, hogy rajta kívül mindenki profin űzi a geopolitikát, addigra az Egyesült Államok már letárgyalt egy Ábrahám-egyezményt, Kína egy szaúdi-iráni kiegyezést, Oroszország pedig a tőle megszokott kifinomultsággal és módszerekkel, egy katonai intervenció keretében indított bombázóhadjárattal „teremtett békét” a polgárháború sújtotta Szíriában (értsd: a saját érdekei mentén megvédte a szír rezsimet a bukástól). Európa közben elaludt, és az amúgy is botrányos 2015-ös iráni atomalku óta nem tudja magát komoly szereplőként feltüntetni a térségben.
Azóta pedig eltelt 8 év, ráadásul Európa a következő pár évtizedre megnyerte magának a megnyerhetetlen ukrajnai konfliktust is, amely minden bizonnyal majd szépen leköti a túlmozgásos európai uniós diplomaták felesleges energiáit.
Arról már nem is beszélve, hogy meglehetősen furcsa optikája van annak, ahogyan Európa távoli vidékek, távoli lakóinak próbálja elvinni a békét (úgy tűnik, páran hamar megfeledkeztek arról, hogy ezt mekkora sikerrel csináltuk 20 éven át Afganisztánban), miközben a második világháború óta zajló egyik legnagyobb konfliktus dúl a kontinensen… de Borrell úr továbbra is arról ábrándozik, hogy Brüsszelnek majd helyet szorítanak a közel-keleti béketeremtés füstös szobáiban, miközben épp most hiteltelenítette magát az egyik kulcsszereplő szemében.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az Izraellel kapcsolatos szereptévesztés (ezen a ponton ezt már nevezhetjük egyfajta „diplomáciai Jeruzsálem-szindrómának” is) nem csak az uniós diplomaták sajátja. A kontinentális Európának búcsút intő britek is tudnak alkotni, ha az izraeli-palesztin konfliktus meg(nem) oldásáról van szó.
A napokban a jeruzsálemi brit főkonzulátus egyik vezető diplomatája több munkatársával együtt részt vett egy ciszjordániai (júdea-szamáriai) futórendezvényen „az izraeli idegen megszállással dacolva” és az „apartheid fal” elleni tiltakozásul. A maraton hivatalos honlapján található nyilatkozat szerint a futás az „apartheid fal” útvonalát követte.
Az Alison McEwen főkonzulhelyettes vezette brit diplomatákból álló csapat részvétele a „Palesztina maratonon” azért is érdekes, mert McEwen Diane Corner főkonzullal együtt döntő szerepet játszik a megrekedt izraeli-palesztin békefolyamat ösztönzésére irányuló brit erőfeszítésekben.
A brit diplomaták, európai kollégáikhoz hasonlóan, csillagos ötösre vizsgáztak béketeremtésből.
Akárcsak Joe Biden izraeli nagykövete, akinek áldásos tevékenységéről és durva beavatkozásáról az izraeli belpolitikába itt írtunk.
A felsorolt izraeli-nyugati kapcsolatokat mételyező diplomáciai incidensek mind elkerülhetők lennének, amennyiben a nyugati diplomaták megfogadnák az izraeli diaszpóraügyi miniszter tanácsát és a „saját dolgukkal törődnének”, ahelyett, hogy idealista ábrándokat kergetnének a közel-keleti homokban a saját maguk szórakozástatására.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
Európától kell a legkevésbé tartania Izraelnek. Az EU véleménye lehet idealista, de semmiképp sem akar ártani. És legfeljebb annyit tesz, hogy elmondja a véleményét, de nem fogja erőszakkal rákényszeríteni.
Aki ettől van kiakadva az nem látja a fától az erdőt. Oroszország épp a legmodernebb csapásmérő gépeivel fegyverzi fel azt az Iránt ami el akarja törölni Izraelt,
Kína meg összeboronálja őket Szaúd-Arábiával, de nem ezért kongatják a vészharangot, hanem azért mert a brit konzul részt vett egy futóversenyen. Nevetséges és szánalmas.
A közel-keleti ügyekhez értő nyugati diplomata ritka, mint a fehér Zorro.