Hogyan lett az amerikai nagykövet Izrael „fő gyújtogatója”?

Biden és nagykövete azzal vannak elfoglalva, hogy olajat öntsenek a tűzre Netanjahu hátsó udvarában – olvasható a Tablet magazinban.

A cikk felidézi, hogy február első heteiben Thomas Nides, az Egyesült Államok izraeli nagykövete nyilvánosan és magánemberként is sürgette Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormányát, hogy lassítsa le az igazságszolgáltatás reformjára vonatkozó tervét. Február 19-én Amichai Chikli diaszpóraügyi miniszter egy rádióinterjúban válaszolt Nidesnek. „Törődj a saját dolgoddal” – mondta Chikli. „Nem te vagy itt az uralkodó. … Szívesen vitatkoznánk önnel nemzetközi vagy biztonsági ügyekről, de tartsa tiszteletben a demokráciánkat”.

Kilenc nappal később Nides visszavágott. „Egy izraeli tisztviselő – nem tudom, ki az, nem hiszem, hogy találkoztam vele – azt javasolta, hogy maradjak ki Izrael ügyeiből” – mondta Nides egy Tel-Avivban egy agytröszt által rendezett konferencián adott interjúban. „Tényleg úgy gondolom, hogy a legtöbb izraeli nem akarja, hogy Amerika kimaradjon a dolgaikból”.

„Nides beavatkozása az izraeli belpolitikába olyan nyílt és magabiztos lett, hogy viselkedését lehetetlen egy fegyelmezetlen követ szabadúszó magatartásának tekinteni. Ismételt nyilvános megjegyzései az elnök akaratát tükrözik”

írja Michael Doran a Tablet magazin oldalán.

A szerző leírja, hogy az Egyesült Államok és Izrael közötti kapcsolatokat most két nagyon különböző válság kereszteződése alakítja.

„Az első Biden elnök iráni politikájának válsága. Becslések szerint Teherán jelenleg 12 napra van attól, hogy elegendő magasan dúsított uránt állítson elő egyetlen nukleáris eszköz megépítéséhez. Eközben nyíltan terveket sző korábbi amerikai tisztviselők meggyilkolására, miközben saját utcáin tüntetőket gyilkol, és szorosan együttműködik Oroszországgal a fejlett gyilkos drónok gyártásán” – írja a cikk.

A szerző emlékeztet, hogy az Iránból érkező növekvő fenyegetésre reagálva Netanjahu izraeli miniszterelnök felszólítja Washingtont, hogy dolgozzon ki egy B-tervet, amely arra épül, hogy Teheránt hihető katonai fenyegetéssel kényszerítse atomfegyverprogramjának leállítására. Doran szerint a Biden-adminisztráció azonban elutasítja ezt.

„Annak ellenére, hogy Teherán minden amerikai közeledést leplezetlen megvetéssel kezel, a Biden-adminisztráció ragaszkodik ahhoz, hogy az iráni atomprogrammal kapcsolatos vita megoldására továbbra is a „diplomáciai megoldás” az előnyben részesített megoldás – ez a kifejezés eufemizmus arra, hogy továbbra is kerülni kell minden komoly erőfeszítést, hogy gazdasági vagy katonai nyomást gyakoroljanak Iránra.

Netanjahu eközben olyan képességeket fejleszt, amelyek lehetővé teszik Izrael számára, hogy szükség esetén egyedül is elhárítsa a fenyegetést, miközben szabotázsakciókat rendel el Iránon belül. Ő és Biden tehát ütközőpályára kerültek”

– jelenti ki Doran.

A cikk szerint a második válság az izraeli igazságügyi reform miatt van, amely miatt immár kilenc hete rutinszerűen elárasztja az utcákat több százezer tüntető. A szerző megjegyzi, hogy reform ellenzői nem kevesebbnek állítják be, mint a demokrácia végének, és sokan közülük üdvözlik a Biden-kormányzat beavatkozását. Ehud Olmert volt miniszterelnök például nemrégiben felszólította a J Streetet, az iráni atomalku mellett lobbizó progresszív szervezetet, hogy bátorítsa „a kongresszus minden tagját …, a kormány minden tagját”, hogy érvényesítsék befolyásukat a reform ellen.

A  szerző szerint Biden-kormányzatnak nincs szüksége ilyen ösztönzésre. Még mielőtt Olmert kiadta volna ezt a felhívást, Nides nagykövet már támogatta a reformellenes menetrendet. Február 18-án sugárzott megjegyzéseiben sürgette Netanjahut, hogy ” fékezze le” a reformokat, amelyeket az Irán elleni amerikai-izraeli együttműködés akadályaként ábrázolt. „A miniszterelnök … azt mondja nekünk, hogy nagy dolgokat akar tenni” – jegyezte meg Nides, utalva Netanjahu kettős céljára, a Szaúd-Arábiával való kapcsolatok normalizálására és Irán meghiúsítására. „Százszor mondtam … a miniszterelnöknek, hogy nem tudunk időt tölteni olyan dolgokkal, amelyeken együtt akarunk dolgozni, ha a hátsó udvarod lángol”.

„De Biden elutasítása, hogy keményen fellépjen Iránnal szemben, nem pedig Izrael igazságügyi reformja az, ami megakadályozza az Egyesült Államokat abban, hogy együttműködjön Izraellel.

Még ha igaz is mindaz, amit Netanjahu ellenfelei az igazságügyi reformmal kapcsolatban állítanak – hogy az önkényuralom menetel, és az izraeli demokrácia veszélyben van -, az amerikai érdek akkor is azt diktálja, hogy koalíciót hozzanak létre Izraellel és Szaúd-Arábiával Teherán nukleáris ambícióinak meghiúsítására. Izrael pedig különösen kívánatos koalíciós tag, mert a közel-keleti hatalmak közül egyedülálló módon rendelkezik mind az eszközökkel, mind az akarattal ahhoz, hogy támadó ellenintézkedéseket hajtson végre Iránnal szemben” – jelenti ki Doran.

A szerző megjegyzi, hogy sok olyan művel baloldali ismerőse van, akik valóban őszintén aggódnak a helyzet miatt.

„Tehát pontosan mi a forrása annak a rettegésnek, amit ezek az emberek éreznek? A reform öt konfliktus egyben. Először is, vita a Legfelsőbb Bíróság megfelelő szerepéről, amely bitorolja a Knesszethez jogosan tartozó hatásköröket.

Jair Lapid, az ellenzék vezetője most fasiszta puccsnak fest le minden kísérletet a bíróság megváltoztatására, de 2016-ban pontosan úgy kritizálta a bíróságot, ahogy most a reformerek kritizálják.

Valójában minden megfigyelő, aki a fékek és ellensúlyok hagyományos amerikai felfogásával vizsgálja a reformokat, nem tud nem arra a következtetésre jutni, hogy a reformerek számos követelése nemcsak ésszerű, hanem kívánatos is.

A második konfliktus a két nagy politikai tömb, a „Netanjahu-pártiak” és a „bárki más, csak Netanjahu ne” tábora között van. A harmadik konfliktus a palesztin-izraeli konfliktus kétállami megoldásáért folytatott harc. Negyedszer, az igazságügyi reform a szefárdok, az arab világ zsidóságának diszkriminációs érzéseire játszik rá, akik a Legfelsőbb Bíróságot az askenázi európai zsidó hatalom és kiváltságok bástyájának tekintik. Ötödször, és ez a legfontosabb, az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos konfliktusban a szekulárisok az ultraortodoxokkal és a vallásos nacionalistákkal szemben állnak” – sorolja a szerző.

„Azzal, hogy beavatkozik az izraeli belpolitikába, Nides demonstratív módon az Egyesült Államok hatalmát állítja a reform ellenzői mögé” – jelenti ki Doran.

„Azonban több hétnyi forgalmat akadályozó, zászlókat lengető és sofárt fújó ellenzékiek még mindig nem javasoltak gyakorlati alternatívát a kormány által javasolt reformmal szemben. Kétségtelen, hogy Nides beavatkozása Jair Lapid javára válik, akit jelenleg semmi sem ösztönöz arra, hogy véget vessen a válságnak. Az izraeli politika polarizálódása lehetővé tette számára, hogy kilábaljon választási vereségéből, és újjáéleszthesse Netanayhu-ellenes koalícióját. A legújabb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy ha a kormány megbukna, a Likud szenvedne egy új választáson. Lapid kétségkívül vérszagot érez, és arról álmodik, hogy az Egyesült Államok hallgatólagos segítségével megbuktatja a kormányt” – írja a cikk.

A szerző szerint, ha a Biden-kormányzat célja az lenne, hogy Izraellel együttműködve megakadályozza, hogy Irán atomfegyverhez jusson, akkor Nides vagy kerülne mindenféle beavatkozást az izraeli belpolitikába, vagy nyilvánosan sürgetné Lapidot, hogy terjesszen elő olyan gyakorlati javaslatokat, amelyek konstruktív kompromisszumhoz vezethetnek. A cikk leszögezi, hogy Nides szemléletesen egyiket sem tette meg. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az izraeli politikában lerombolja a középutat, azt a talajt, amelyen olyan politikusok állnak, mint Beni Gantz és Gadi Eizenkot. Bár ők a reformellenes mozgalomhoz csatlakoztak, pragmatikus katonai típusok, akik mindketten konstruktívan együttműködtek Netanjahuval, amikor mindketten a vezérkari főnökként szolgáltak. Nyilvános nyilatkozataikból úgy tűnik, hogy nyitottak az igazságügyi reformmal kapcsolatos kompromisszumra, de a jelenlegi zéróösszegű légkörben súlyos támadásokkal néznének szembe a baloldal részéről, ha közvetíteni próbálnának.

„Ha egy év múlva Irán atomfegyverre tesz szert, ki fogja azt mondani, hogy „Nos, Biden legalább megpróbálta megakadályozni Netanjahut abban, hogy megreformálja az izraeli igazságszolgáltatást”? Ahelyett, hogy hallgatólagosan bátorítja az izraeli ellenzéket Netanjahu megbuktatására, Bidennek együtt kellene működnie vele Irán ellen” – írja Michael Doran.

Borítókép: Izraeli és amerikai állampolgárok az igazságszolgáltatási rendszert átalakító kormányzati tervek ellen tiltakoznak az amerikai nagykövetség épületénél Tel-Avivban 2023. március 7-én. MTI/EPA/Abir Szultan

„Amerika nyíltan Netanjahu megbuktatására törekszik”

A Bibi elleni puccs úgy néz ki és olyan, mint a Trump-ellenes művelet, mert ugyanazok az emberek irányítják – írja Lee Smith.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.