Bendarzsevszkij Anton: Moszkva mindig harcol valaki ellen

Európa a II. világháború lezárulása után a kontinens szempontjából az egyik legprosperálóbb és legbékésebb időszakát élte – írja közösségi oldalán Anton Bendarzsevszkij, geopolitikai szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója.

Bendarzsevszkij szerint, igaz eközben végig ott lebegett a Szovjetunió elleni konfliktus veszélye, és a kontinens két fele között vasfüggöny húzódott.

„A Szovjetunió összeomlásával immár elhárult az akadály Európa gazdasági integrációja útjából.

A katonai kiadások szükségtelenné váltak, és az európai döntéshozók abban hittek, hogy a háborúk kora (legalábbis az európai kontinensen) immár a múlté. Ebben ugye tévedtek”

– tette hozzá.

A szakértő úgy látja, hogy eközben Oroszország és elődje, a Szovjetunió, egészen más pályát járt be, ugyanis Oroszország a II. világháború utáni évtizedekben konstans háborúban állt valakivel.

„A társadalom egyetlen egy évtizedig sem ismert békét”

– jegyezte meg Bendarzsevszkij, rámutatva, hogy az orosz hadsereg alapját a sorkatonai szolgálat adja, vagyis az orosz társadalom minden része valamilyen formában megtapasztalja a háborúkat.

A félkarú gorilla esete a tavaszi offenzívával

Hány harckocsi kell Ukrajnának? Robert C. Castel elemzése.

„Sorkatonák voltak azok, akik az elmúlt évtizedekben a fronton voltak a Moszkva által vívott háborúk többségében. Ebben egyedül a 2008-ban indult katonai reformok következtében a 2014-es és 2022-es ukrán háború jelentett kivételt, bár az utóbbiban a sorkatonák helyett behívott, mobilizált emberi erőt használnak (illetve most sokban fognak visszatérni a korábbi, szovjet mintájú modellhez)” – írja a szakértő, felsorolva, hogy az elmúlt hatvan évben – a mai orosz társadalom többsége által lefedett, megtapasztalt időszakban milyen háborúkat vívott Oroszország, valamint elődje, a Szovjetunió:

  • 1979-től egészen 1989-ig, több, mint tíz éven keresztül harcoltak Afganisztánban. Ez a háború mély nyomot hagyott az orosz társadalmon.
  • Alig ócsúdtak fel az afganisztáni háborúból, jött az első csecsen háború 1994-től, amely lényegében Oroszország visszavonulásával, és egy 1997-ben megkötött fegyverszünettel zárult.
  • A véres csecsen háború aztán második felvonásban, három évvel később folytatódott, és hivatalosan 1999-től egészen 2009-ig tartott (bár az intenzív harcok nagy része már a kétezres évek elején véget ért).
  • Aztán jött a 6 napos háború Grúziával 2008-ban
  • Majd 2014-ben a Krím félsziget megszállása, és a kelet-ukrán harcok. Ez utóbbiban bár Oroszország hivatalosan „nem vett részt”, de utólag az orosz nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői is bevallották, hogy aktív résztvevői voltak az operatív műveleteknek, a nyugati hírszerzések adatai szerint pedig 30-50.000 orosz katona volt jelen a donbászi térségben – „önkéntes” vagy „tanácsadói” pozícióban.
  • Aztán 2022-től Ukrajna immár nyílt megtámadása, az orosz-ukrán háború, amely azóta is tart.

Hátraszaltó, nekifutásból

Kissinger meggondolta magát. De vajon miért? Robert C. Castel jegyzete.

Bendarzsevszkij szerint ezek alapján elmondható, hogy „az orosz társadalom mindig militarizált dimenziókban gondolkodik, erre nevelték, hiszen évtizedek óta valakivel háború van”.

„A háborúk közötti leghosszabb békés időszak nem haladta még meg a 7 évet, ez a valóság”

– mutatott rá a szakértő, aki szerint „Moszkva valaki ellen mindig harcol” – legyenek azok „afgán terroristák”, „csecsen szeparatisták”, „grúz nacionalisták”, „ukrán nácik” vagy „amerikai világdiktatúra”.

Bendarzsevszkij megjegyzi továbbá, hogy Oroszországban a társadalmi gyűlölet és egyben a hatalom mögötti konszolidáció nagyon gyorsan átirányítható, és a lakosság követi, mert ebben szocializálódott, ehhez szokott.

„A világot fekete-fehéren látják, ahol Oroszország a bársonyos fehér, és mindenki más fekete, ellenség. Azok, akik az épp aktuális ellenségek, és azok, akik bármikor azokká válhatnak”

– zárta bejegyzését a szakértő.

„Valami készülődik” – hamarosan újra támadásba lendülhetnek az oroszok

„Intenzív hetek elé nézhetünk” – véli Anton Bendarzsevszkij, geopolitikai szakértő.