Henry Kissingernek sikerült az, ami meg Keleti Ágnesnek is némi kihívást jelentett volna.
99 évesen csinált egy teljes hátraszaltót.
A tények nagyjából ismertek, ezért elég néhány szóban összefoglalni a lényeget.
Májusban Kissinger még úgy nyilatkozott, hogy Ukrajnának kompromisszumos megoldást kéne keresnie, még bizonyos területek elvesztésének az árán is.
A minap Davosban viszont már teljesen más húrokat pengetett és Ukrajna elkerülhetetlen NATO tagságáról beszélt.
Az egymillió dolláros kérdés persze az, hogy miért?
Mi történt ez alatt a nyolc hónap alatt, hogyan változott meg a nemzetközi rendszer belső logikája anélkül, hogy észrevettük volna?
A legkézenfekvőbb válasz persze az, hogy az emeritus státus irigylésre méltó fedezékében az ember azt mond, amit akar és annyiszor változtatja meg a véleményét ahányszor a szakmai megítélése diktálja.
Ez lenne a legkézenfekvőbb válasz, ugyanakkor a legnaivabb is.
Az egymillió kérdésre adott valódi válasz is legalább egymillió dolláros. Ezt a választ pedig úgy hívják, hogy Kissinger Associates, egy New Yorkban bejegyzett geopolitikai tanácsadó cég. A cég ügyfelei között megtaláljuk a legjelentősebb pénzügyi intézményeket, trösztöket és persze a szövetségi államapparátus kisebb-nagyobb csavarjait.
Ukrán-szkeptikusnak lenni, pedig Don Corleone szavaival élve “nem tesz jót a businessnek”.
Arról nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy Davosban beszéljen az ember, ahhoz bizony először kell kapni egy meghívást Davosba. Trump elnök leplezetlenül lokálpatrióta beszéde óta, Davosban értik még a tréfát, értik nagyon, de nem szeretik. Emelje fel a kezét az, aki tiszta szívvel hiszi, hogy Kissinger akkor is megkapta volna azt a bizonyos meghívást Davosba, ha még mindig a májusi, kompromisszumos húrokat pengeti.
Ebben az egész történetben nem az a legelkeserítőbb, hogy egy csodálatos karrier lehangoló epilógusát láttuk egyenes adásban. Még csak az sem, hogy Meyer Löb leszármazottját, a kis német-zsidó menekültből lett amerikai külpolitikai óriást, a hidegháború talán legjelentősebb személyiséget, simán levitte kajakra néhány eltörlés-kulturnyi nacsalnyik.
A legelkeserítőbb nem ez, hanem a burkolt fenyegetés.
„Ha ezt tettük Kissingerrel, mit gondolsz, mit fogunk tenni veled?”
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
