Mindenféle antiszemitizmus, Bibi, Ben-Gvir, Zelenszkij és persze Trump uralta a címlapokat egy olyan évben, amely tele volt meglepő fordulatokkal és néhány levakarhatatlanul felbukkant névvel. Jonathan S. Tobin, a Jewish News Syndicate (JNS) főszerkesztőjének összefoglalója.
Nehezen indult ez az évtized. 2020 a koronavírus-járványos pánik és a bevett normák általános összeomlásának éve volt. Ezt tetézték a Black Lives Matter zavargások, amelyek erkölcsi pánikot váltottak ki a faji kérdésekkel kapcsolatban, ráadásként szélsőséges gondolatok és az interszekcionalitás is egyre inkább teret nyernek a közbeszédben.
2021 egy kicsit jobb volt, mivel a világ fokozatosan lerázta magáról a COVID-paranoiát. De főleg a január 6-i Capitoliumi lázadás miatt volt figyelemre méltó, amely azóta is felforgatja az amerikai politikát, a katasztrofális afganisztáni kivonulás és egy olyan izraeli kormány létrehozása miatt, amely a jobb- és a baloldal mellett még az iszlamista pártok képviselőit is egyesítette.
A 2022-es év újabb kihívást hozott, mivel a háború és az antiszemitizmus ugyanúgy, ha nem jobban uralta a zsidó vonatkozású híreket, mint az előző két évben. A JNS főszerkesztője az alábbi tíz témát emeli ki az év történései közül:
10. Egyre fokozódik az ENSZ és az „emberi jogi” csoportok Izrael elleni háborúja
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az Izrael és a palesztinok közötti konfliktusról szóló vizsgálóbizottságának (COI) júniusban közzétett jelentése az antiszemita uszítás tankönyvi esete volt. A jelentés szerint nincs palesztin uszítás, nincs palesztin terrorizmus, nincs palesztin elutasítás a békére. A Navi Pillayhez hasonló nyílt antiszemiták által vezetett dokumentum tagadta a zsidó történelmet és az igazságot arról az évszázados háborúról, amelyet a palesztinai arabok és támogatóik folytatnak a cionizmus ellen.
A világszervezet és az úgynevezett „emberi jogi” civil szervezetek Izrael ellen irányuló gyűlöletének többi részéhez hasonlóan ezt a kampányt is gyakran lekicsinyli vagy figyelmen kívül hagyja a zsidó világ. Ez hiba, mivel az olyan erőfeszítések, mint amilyenek a COI jelentésben is megjelennek, az alapját képezik a folyamatos joghajlítási törekvésnek, hogy Izraelt nemzetközileg elszigeteljék és páriává tegyék. Ezek a vállalkozások távolról sem jelentéktelenek, világszerte legitimálják az antiszemitizmust, és aláássák a zsidó állam és arab szomszédai közötti, egyébként sikeres normalizációs lépéseket.
9. Folytatódik a normalizáció az arab világgal
Az Izrael és a négy arab-muszlim ország közötti kapcsolatok normalizálását eredményező 2020-as Ábrahám-megállapodás aláírása óta eltelt második évben ezek a kapcsolatok megerősödtek, és 2022-ben tovább bővült a turizmus és a gazdasági tevékenység. Bár a teljes elfogadás felé való haladás lassú, a kereskedelem folyamatos növekedése és a biztonsági együttműködés növekvő jelei azt tanúsítják, hogy az arab világ hisz abban, hogy nem lehet többé a palesztin hajthatatlanság túsza.
Ezek a pozitív tendenciák mostanra még erősebbek lehettek volna, ha az új washingtoni kormányzat prioritásként kezelte volna azt a törekvést, hogy elődje eredményeire építsen, és bővítse a béke körét, különösen Szaúd-Arábiával. Joe Biden elnök azonban elszúrta a Rijáddal való kapcsolatokat. És bár nem ellenzi a Donald Trump korábbi elnök által közvetített megállapodásokat, külpolitikai csapata még mindig jobban érdekelt Irán és a Palesztin Hatóság megbékítésében.
8. A palesztin terrorizmus újjáéledése
A zsidók és izraeliek elleni terrorizmus 2022-ben az elmúlt években tapasztaltakat meghaladó mértékben nőtt. Több száz nagyobb támadásnak 23 halálos áldozata volt, és még több sebesültje. A „kisebb”, kövekkel és Molotov-koktélokkal elkövetett támadások olyannyira elharapództak, hogy gyakran be sem jelentették őket. A legtöbb támadás Júdea, Szamária és Jeruzsálem lakosait érte, de néhányra Tel-Avivban, Beersheva és Bnei Brak városában is sor került. Mindezek hozzájárultak az általános bizonytalanság érzéséhez és ahhoz az érzéshez, hogy a kormánykoalíció, amelyet először Naftali Bennett, majd Jair Lapid vezetett, elveszíti az irányítást a helyzet felett.
7. A közösségi média cenzúra megosztja az amerikaiakat és a zsidókat
Nagy felháborodást keltett, hogy a milliárdos Elon Musk a Twitter megvétele után úgy döntött, megszünteti a konzervatívok általános cenzúrázását a platformon, különös tekintettel a Biden-kormány politikájának ellenzőire. A felvásárlás után néhány hónappal megnyitotta az oldal korábbi vezetőinek titkos archívumát, amelyből kiderültek a részletek arról, hogyan igyekeztek befolyásolni a 2020-as választásokat – a Biden család korrupcióját leleplező történetek eltávolításával, valamint a jobboldali felhasználók kitiltásával és árnyék-tiltásával.
A botrányról alkotott vélemények előre láthatóan megoszlottak a pártok között. De az olyan zsidó szervezetek, mint a Rágalmazásellenes Liga (ADL) hajlandósága, hogy bírálják Muskot, és további cenzúrát szorgalmazzanak – állítólag azért, hogy elhallgattassák az erőszakos antiszemitákat – jól mutatta, hogy a demokrácia védelméről sokat beszélő liberális csoportok valójában politikai ellenfelek elhallgattatására törekszenek.
Eközben az ADL azon erőfeszítései, hogy tanácsot adjon más, még nagyobb platformoknak az általa „szélsőségesnek” bélyegzettek cenzúrázásának és démonizálásának módszereiről, megmutatták, hogy a Big Tech és politikai szövetségesei által a szólásszabadságra jelentett fenyegetés jóval nagyobb jelentőségű, mint a Muskról szóló vita.
6. Mihez kezdjünk Trumppal?
Donald Trump volt elnök jogi problémái és politikai balhéi uralták a híreket egész 2022-ben. A képviselőház január 6-i bizottságának vizsgálata pártos kirakatperré változott. Az a vizsgálat is címlapokra került, amely azt vizsgálta, hogy visszatartott-e néhány titkos dokumentumot, és azokat floridai otthonában tartotta-e. A republikánusok pedig őt okolták a republikánusok csalódást keltő eredményeiért a félidős választásokon, ami a kétes jelöltek támogatásának köszönhető.
Aztán ott volt a 2024-es elnökjelöltségi pályázatának elindítása, amelyet hátráltatott az a bizarr döntése, hogy nyilvános vacsoramegbeszélést tartott a Mar-a-Lago üdülőhelyén az antiszemita rapper Kanye Westtel, és egy csoport szélsőjobboldali holokauszttagadóval. Jellemzően nem volt hajlandó bocsánatot kérni, vagy elhatárolódni a vendégektől, ami lehetetlen helyzetbe hozta zsidó támogatóit. Sokan elítélték őt az incidens miatt. Mások kiálltak mellette, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok történelmének legizraelpártibb amerikai elnöke. Nem sokat segít a vita csillapításában az egyre erősödő konszenzus, miszerint a múltbeli cselekedeteiért hálára igen, de jövőbeni támogatásra nem jogosult.
5. Kanye West és az afroamerikai zsidógyűlölet
Kanye West rapper és divatmogul különböző helyszíneken tett antiszemita kijelentései sorával, és azzal szerzett hírnevet, hogy Trumptól vacsorameghívást kapott. Az őt támadó elítélések azonban elhomályosították azt a tényt, hogy az általa tanúsított zsidógyűlölet az afroamerikai közösségben kezd általánossá válni. Néhányan, mint például Dave Chappelle komikus, gúnyolódtak azon a gondolaton, hogy a zsidók problémáit a feketék okoznák. Ez a cinikus hozzáállás azonban elhomályosította a New York-i ortodox zsidókat ért, feketék által elkövetett támadások járványszerűségét, amely 2022-ben exponenciálisan nőtt. Ezt nem kis részben az okozta, hogy sok afroamerikai híresség elfogadta a gyűlöletkeltő Louis Farrakhant, oly módon, ahogyan a Black Lives Matter mozgalom interszekcionális ideológiájának és a kritikai fajelméletnek a támogatása szabad utat engedett az antiszemitizmusnak. Más szóval, bár West maradt a vita középpontjában, a probléma jóval túlmutat az ő eszmefuttatásain.
4. Tüntetések Iránban, és nukleáris patthelyzet
A teheráni iszlamista kormány ellen szeptemberben kirobbant tüntetéshullám, amelyet a mollák despotikus uralmát megelégelő nők robbantottak ki, felvetette annak lehetőségét, hogy a rezsim bajban van. Ha ez így van, akkor ez jó hír az iráni nép számára, bár a tüntetők meggyilkolása folytatódott, miközben az ajatollahok és az Iszlám Forradalmi Gárda erői ragaszkodtak a hatalomhoz. A Nyugat olykor félszívű támogatása a tüntetők iránt a Biden-kormányzat kétéves törekvésében gyökerezett, hogy felújítsa a veszélyes atomalkut.
Míg Teherán kevés érdeklődést mutatott a javasolt közeledés iránt, a Nyugatot felbátorította Biden azon törekvése, hogy újraindítsa az iráni olaj eladását, hogy ellensúlyozza az Oroszországgal szemben az ukrajnai háború kitörése után bevezetett szankciók okozta ellátási problémákat. Az év végére Biden elismerte, hogy a nukleáris tárgyalások megrekedtek, és hogy az iráni kormány megerősítése a tüntetőkkel szemben tarthatatlan. Egyelőre nem világos, hogy az Egyesült Államok komolyan gondolja-e a támogatásukat, vagy hajlandó-e feladni az Izraellel és az Öböl-államokkal való kapcsolatokat romboló politikáját.
3. Háború Ukrajnában
Februárban Oroszország illegális ukrajnai inváziója megrázta a világot, és szimpátiahullámot váltott ki az áldozatok iránt. Az ukránok meglepően hatékony önvédelme olyan helyzetet teremtett, amelyben úgy tűnt, egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy teljesen legyőzze a másikat. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hősies vezetői felemelkedése, másfelől a tekintélyelvű orosz elnök, Vlagyimir Putyin iránti általános ellenszenv is hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei beavatkoztak.
A zsidó Zelenszkij keményen kampányolt azért, hogy Izrael is csatlakozzon a háborúhoz. De Jeruzsálemnek stratégiai érdeke volt a Moszkvával való kapcsolatok fenntartása – az utóbbi szíriai jelenléte és az Oroszországban élő zsidókra leselkedő potenciális veszély miatt -, ami feszültté tette ezt a kérdést. A Knesszet előtt tartott online beszédében Zelenszkij holokauszttagadásba bocsátkozott a zsidók meggyilkolásában való ukrán bűnrészességgel kapcsolatban. Ez azonban nem akadályozta meg a legtöbb amerikait és izraelit abban, hogy átölelje őt és azt a mítoszt, hogy kormánya a nyugati demokrácia avatárja.
2. Netanyahu visszatérése és az izraeli jobboldal felemelkedése
Novemberben Izraelben kevesebb, mint három év alatt öt választás hozott végre egyértelmű eredményt, véget vetve a 2019 tavaszán kezdődött patthelyzetnek. Az előző négy fordulóban Benjamin Netanjahu és Likud pártja képtelen volt kormányt alakítani. Ennek oka számos jobboldali politikus disszidálása volt a Likudból, akik Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnökének megvető bánásmódja miatt menekültek el. A Naftali Bennett és Jair Lapid vezette többpárti koalíció kudarcai, valamint Netanjahu jobboldali/vallásos cionista szövetségeseinek növekvő ereje azonban végül lehetővé tette, hogy még az év vége előtt stabil többségi kormányt alakítson.
A választási szezon és az új kormány sztárja és antihőse az Otzma Jehudit vezetője, Itamar Ben-Gvir. Netanjahu ellenzői Izraelben és külföldön mindent megtettek, hogy démonizálják Ben-Gvirt a néhai Meir Kahane rabbi korábbi támogatása miatt. De népszerűsége tagadhatatlan. Az, hogy ennyi szavazatot tudott gyűjteni, annak köszönhető, hogy megalkuvás nélkül védte a zsidó jogokat, és megfogadta, hogy kemény intézkedésekkel veszi fel a harcot a bűnözés és a terrorizmus ellen. Miközben koalícióját a riválisok messze földön „szélsőségesnek” bélyegezték, Netanjahu úgy tűnik, hogy jó úton halad, hogy elfogadtassa és folytassa azokat a politikákat, amelyeket az izraeliek többsége szeretne megvalósítani.
1. Az antiszemitizmus növekedése és az amerikai zsidó vezetés kudarca
2022-ben minden mérés szerint növekedett az antiszemitizmus az Egyesült Államokban és világszerte. Bár 2018-ban nem történt több olyan tömeges mészárlás, mint a pittsburghi, a zsidógyűlölet továbbra is bugyborékolt a szélsőjobboldalon olyan figurákkal, mint Kanye West munkatársa és Trump étkezőtársa, Nick Fuentes. De a baloldalon is erőre kapott a Demokrata Párt radikális szárnya a Kongresszusban és interszekcionális társaik a kampuszokon, melyek olyan incidenseknek a melegágyai, mint pl. a „zsidómentes zónák”, amilyeneket a Kaliforniai Egyetem Berkeley jogi karának diákjai követeltek. Ugyanilyen aggasztó volt a muszlim antiszemitizmus erősödése, amit a texasi Colleyville zsinagógában januárban történt túszejtés, valamint az afroamerikaiak által elkövetett, zsidók ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények számának növekedése New Yorkban.
Mégis, a mainstream liberális csoportok, mint például az ADL (Rágalmazás-ellenes Liga) ahelyett, hogy a közösséget és a nem zsidó szövetségeseket összefogták volna, hogy az antiszemitizmus minden formája ellen fellépjenek, inkább a konzervatívokat állították a célkeresztjükbe, miközben tendenciózusan alábecsülték a baloldal, a muszlimok vagy a feketék zsidógyűlöletét. 2022-ben az amerikai-zsidó vezetők megmutatták, hogy jobban érdeklik őket a Demokrata Párt beszédtémái a demokráciáról és a félretájékoztatásról – valamint az olyan kérdésekről, mint az abortusz és az éghajlatváltozás -, mint az általuk állítólagosan képviselt [zsidó] emberek védelme.
Az eredeti cikk itt olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.