Trump ellen fordultak a republikánusok, és ő sem sokat segít saját helyzetén – írja Park MacDougald az UnHerd szerkesztője.
A cikk azzal kezdi, hogy nemrég Donald Trump „nagy bejelentést” tett a Truth Socialon, aminek jellege sokakat meglepett. Amióta november közepén bejelentette, hogy pályázik a 2024-es elnökségre, alig kampányolt; sokan arra számítottak, hogy közzéteszi a gyűlések időpontjait vagy valamilyen programot ad ki. Ehelyett arról tájékoztatta a támogatóit, hogy Trump-témájú NFT gyűjtőkártyákat vásárolhatnak alacsony, 99 dolláros áron.
„Ez egy nagyon rossz hét bohózatszerű befejezése volt a volt elnök számára” – jegyzi meg MacDougald.
A cikk rámutat, hogy a hét elején a USA Today közölt egy felmérést, amely szerint a republikánus szavazók 2:1 arányban (56%-33%) Ron DeSantis floridai kormányzót részesítették előnyben az exelnökkel szemben. A Trump-rajongók korai reményei, hogy ez az eredmény „elfogult”, aztán szerdán alaposan szertefoszlottak, amikor a Wall Street Journal és a CNN feltűnően hasonló eredményt mutató közvélemény-kutatásokkal jelentkezett.
A Journal felmérésében DeSantis 52-38-ra vezetett Trump előtt. A CNN másképp fogalmazta meg a kérdéseket, de azt találta, hogy a republikánus szavazók 62-38 arányban egy „más jelöltet” részesítettek előnyben Trumppal szemben. DeSantis volt a legnépszerűbb alternatíva.
„Veszélyes dolog megjósolni Trump politikai bukását, aki hülyét csinált a szakértőkből azóta, hogy az országos színpadra lépett. Kevesen vették komolyan jelöltként, amikor 2015-ben először nyilatkozott, kevesen hitték, hogy 2016-ban le tudja győzni Hillary Clintont, és kevesen hitték, hogy 2020-ban néhány tízezer szavazaton belülre kerülhet az újraválasztáshoz. De ezúttal más a helyzet. Trumpnak tényleg vége” – jelenti ki a szerkesztő.
A szerző megjegyzi, hogy politikai sorsának elemzését mindig is némileg torzította az a tény, hogy az amerikai média – vagy legalábbis azok, akik a konzervatív média önállósult buborékján kívül léteznek – általánosan utálják.
„Hogyan szavazhattak az emberek egy ilyen nyilvánvalóan alkalmatlan jelöltre? Nos, mondták a szakértők, mert rasszisták, vagy gazdasági aggodalmaskodók, vagy összeesküvés-függő őrültek, akik a pedofil elitről szóló rémhíreknek hódolnak. Talán azért, mert a baloldal túlságosan woke, és magára hagyta a munkásosztályt. De az biztos, hogy ez az ember annyira nevetséges és bűnöző volt, hogy az amerikai nép végül észhez tért, és kidobta őt”.
A cikk szerint a legtöbb Trump-szurkoló – eltekintve a középnyugati Obama-Trump szavazók egy számbelileg kicsi, de választási szempontból fontos szeletétől – azért kedvelte őt, mert republikánusok voltak, és ő volt a republikánus jelölt.
„Miután Trump lett a jelölt, majd később az elnök, az amerikai politika legerősebb ereje, a negatív pártoskodás volt ott, hogy elvégezze a nehéz munkát. A legtöbb jobboldali érzelmű amerikai mindig valami ilyesmit mondhatott magának: „Persze, Trump egy elszabadult ágyú, akinek bonyolult a viszonya az igazsághoz. De tetszik a politikája, a gazdaság remekül megy, a média elfogult vele szemben, és eltúlozza a hibáit, és mindenesetre jobb ő, mint egy demokrata” – írja a szerző.
A cikk szerint Trump tehetsége az egész politikai mezőny polarizálásához megkönnyítette számára a republikánus támogatottság megerősítését. Bármit is tett, jót vagy rosszat, biztosak lehettek benne, hogy legalább egy prominens demokrata (és valószínűleg több is) valami olyan felháborítóval fog reagálni a republikánus szavazók érzékenységére, hogy úgy érezték, nincs más választásuk, mint támogatni az emberüket.
„Aztán 2020 mindezt megváltoztatta. Ott volt persze maga a vereség, a beismerés megtagadása és a január 6-i bukás, bár ez utóbbi inkább azoknak a szavazóknak jelentett többet, akik már eleve hajlamosak voltak ellenszenvet táplálni iránta. Trump számára a nagyobb probléma egyszerűen az volt, hogy már nem volt elnök. Nincs többé Fehér Házi sajtótájékoztató, nincs többé Twitter-fiók, és nincs többé 24 órás Trump-hírciklus, a CNN és a január 6-i bizottság minden erőfeszítése ellenére. Trump persze még mindig a leghíresebb republikánus volt az országban, és még mindig imádta a bázis nagy része – egy ideig” – írja MacDougald.
A cikk szerint a félidős választások és azok következményei azonban meghozták a halálos csapást. Megjegyzi a szerző, hogy a Republikánus Pártban mindenki tudta, hogy Trump számos rossz jelöltet támogatott nyerhető versenyekben, de a választások előtti utolsó hónapokban a legtöbben elhitték a közelgő vörös hullámról szóló hype-ot. A vörös hullám azonban álhír volt, és a Trump-jelöltek elsüllyesztették a republikánus jelölteket az olyan fontos billegő-államokban, mint Pennsylvania, Georgia és Arizona. Trump válaszul DeSantis ellen indított támadást, aki egyike volt azon kevés republikánusnak, aki lenyűgözően szerepelt egy egyébként katasztrofális évben.
„2016-ban olyan jelölteket gúnyolt ki, mint Jeb Bush és Marco Rubio, és ez bejött, mert a szavazók a szívük mélyén elhitték, hogy ők valóban alacsony energiájú vesztesek. Most Trump volt a vesztes, aki megpróbálta megfélemlíteni a győztest, és a viccek már nem voltak viccesek” –
jegyzi meg a szerző.
A cikk szerint a félidős választások óta eltelt másfél hónap egyetlen hosszú, gördülő katasztrófa volt Trump számára. Tanácsadói kívánsága ellenére alig egy héttel a választási vérfürdő után bejelentette újraválasztási pályázatát, és mindössze egyetlen szenátor támogatását nyerte el. Rupert Murdoch elhagyta őt. Cégét bűnösnek találták Manhattanben adócsalás bűntettében. Mar a Lagóban vendégül látta Kanye Westet és a fehér nacionalista Nick Fuentest; a hatalmas visszhangot követően tábora kénytelen volt azt állítani, hogy a rapper kísérete átverte őt, majd Kanye néhány nappal később Alex Jones műsorában Hitler dicséretét zengte. A „Twitter-akták” – belső dokumentumok a cég azon döntésével kapcsolatban, hogy a Capitol Riot után kitiltotta Trumpot – nyilvánosságra kerülése után Trump látszólag az alkotmány felfüggesztésére szólított fel. S aztán jött a nagy bejelentés az NFT-ékről.
„Ha Trump még mindig elnök lenne, kétségtelenül több támogatást tudna összegyűjteni. De ő csak egy volt elnök, aki napról napra elkeseredettebbnek és kétségbeesettebbnek tűnik. 2016-tal ellentétben most csak egy riválisa van. És Trump pechjére DeSantis olyan embernek tűnik, aki győzni tud” – zárja a szerkesztő.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.