Mostanában egyre több szó esik a politikai közbeszédben a BRICS platformról, a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő egyeztető fórumról, amelyben sokan az amerikai geopolitikai hegemónia ellenpólusának a csíráját vélik felfedezni. Mások azonban, — mint például a KARD blog szerzője — túlzónak, megalapozatlannak találják ezt az aggályt/reményt. A blog Facebook posztját a szerző hozzájárulásával adjuk közre.
A Szovjetunióba visszavágyó magyar putyinisták körében az utóbbi hetekben nagyon népszerű lett az elmélet, miszerint
a BRICS felemelkedése meghozza majd az áttörést az elnyomó diktatúrák világhatalmi törekvéseiben, véget ér a Nyugat hegemóniája, az USA móresre lesz tanítva és eljön a Kánaán.
Abba most ne menjünk bele, hogy épeszű ember szurkol-e a saját szövetségi rendszere bukásának, ami biztosítja számára keleti fejlődő országoknál jóval magasabb életszínvonalat és hogy egyáltalán szabadon leírhatja a hülyeségeit. Na de mi is ez a BRICS, és mit jelent az esetleges bővülése?
A szervezet 2009-ben jött létre Brazília, Oroszország, India és Kína részvételével, majd egy év múlva csatlakozott Dél-Afrika. A cél a gazdasági együttműködés fejlesztése és alternatíva létrehozása a nyugati pénzügyi rendszerekkel szemben. Ennek eredményeként az elmúlt 13 év munkájának köszönhetően létrejött a New Development Bank nevű intézmény sanghaji székhellyel. 100 milliárd dollárt adtak össze a felek, amiből a bank a fejlődő régiókban finanszíroz projekteket. Megállapodtak arról is, hogy
létrehoznak egy közös pénzügyi és elszámolási rendszert, ami a SWIFT-el szemben nyúlt választási lehetőséget, illetve a dollár helyett kínál tartalékképzési opciót.
Ez egyelőre nem jutott el a megvalósításig. Ezeken felül évente tartanak egy csúcstalálkozót, ahol olyan dolgokról adnak ki közös nyilatkozatot, hogy fejlesztik a közös fellépést a szervezett bűnözés ellen, illetve segítik egymást a lakosaik jólétének emelésében.
A BRICS tehát egy egyeztetési platform, mindenféle kötelezettségvállalás nélkül. Nincsenek összehangolt intézmények, a jogrendszer egységesítésére való törekvés, nincs közös felelősség vagy egymás felé tett kötelezettségvállalások.
Ez nem az EU, vagy a NATO, ahol nem csak a szavakban, hanem tényleges intézkedésekben és közösen kialakított szervezeti struktúrákban is megjelenik a tagok együttműködési szándéka.
Ez persze törvényszerű, hiszen a BRICS államokban a jogrendszer eleve meglehetősen gyenge lábakon áll, a politikai berendezkedésükben leginkább a korrupció és az elnyomás intézményesült, nem pedig a kölcsönös segítségnyújtás elve.
A BRICS csoport jelenleg nagyjából a világgazdaság 24%-át állítja elő, ugyanakkor ez a szám rendkívül fejnehéz, mivel Kína súlya önmagában is 17%. Kína pedig, ami éppen egy mindenre kiterjedő megfigyelésen alapuló orwelli totális államot épít ki, valamit koncentrációs táborokat tart fenn a muszlim kisebbségek asszimilációjára, nem éppen a mások felemelését célzó humanitárius értékek zászlóvivőjeként ismert.
Ebben a viszonyrendszerben, egy szorosabb együttműködés esetén a dolog aligha nézhetne ki másként, minthogy amint Peking mond az van, a többieknek pedig köszönjük a részvételt.
Nem véletlen, hogy nem alakult ki közös intézményrendszer.
Ezt persze az is akadályozza, hogy a közös érdekek kialakítása és ezzel a fejlődés felgyorsítása szükségszerűen a szuverenitás részleges feladásával jár. El tudjuk képzelni Putyint, amint a nagy közös ügy érdekében jogköröket ad át Kínának?
A jelenlegi tagok között ráadásul számtalan feszültség is van. Kína és India lényegében egy ki nem mondott háborút vív egymással a Himalájában. Kína néha épít egy-egy katonai bázist valamelyik indiai hágó közelében, vagy éppen a vitatott területeken, mire India még több katonát vezényel a térségbe, olykor még egymásra is lőnek, aztán Kína vagy visszább vonul, vagy nem. Oroszország és Kína viszonya szintén határvitákkal terhelt és azt se feledjük, hogy az Orosz Távol-Kelet egy jelentős része történelmi távlatban nem olyan régen még Kínához tartozott.
A gazdasági együttműködés szintén küzd kihívásokkal. Brazília és Dél-Afrika eleve nagyon távol esik a másik három országtól, de India és Oroszország között is csak jókora hajóutakkal képzelhető el a kereskedelem. Papíron az is jól hangzik, hogy India nyakra-főre vásárolja az olcsó orosz olajat, de cserébe nem tud kínálni semmit. Épp mai hír, hogy az oroszok az Egyesült Arab Emirátusok által használt dirhamban kértek indiai vásárlóktól ellenszolgáltatást.
A BRICS felemelkedésének mítosza azután lett népszerű, hogy pár hónappal ezelőtt Irán és Argentína, majd a napokban Törökország, Egyiptom és Szaúd-Arábia is jelezte érdeklődését a csoport felé.
Csak röviden, de nézzük meg közelebbről ezeket az országokat.
Irán egy síita muszlim állam, Görögországgal megegyező GDP-vel, ami egyébként az atomfegyverkezési programjuk miatt rájuk rótt nyugati szankciók nyomán az elmúlt évtizedben a harmadára (!) zsugorodott a korábbi csúcsáról. Az országot az tartja a felszínen, hogy Kína megvette az olajukat, ennek viszont most Oroszország rendesen alávág, mivel az európai piacok elvesztése miatt jelentős diszkonttal árulja a saját termékét Kínának, ezzel részben kiszorítva Iránt.
A 45 milliós Argentína GDP-je nagyjából akkora mint az 5 és fél milliós Norvégiáé. Az elmúlt évtizedben elvesztették a gazdasági teljesítményük felét. Argentína az államcsődök számának világrekordere, ahol a politikai elit egymást licitálja felül a populista ígéretekkel. A lakosság képtelen kitörni ebből a gazdasági hülyítésből és folyamatosan szavazza be önmagát a lefelé és a nyomorba tartó spirálba.
Szaúd-Arábia már egy komoly játékos, viszont a jelentkezők egy részével meglehetősen terhelt a viszonya. Itt az iszlám szunnita irányzata az uralkodó, így de facto ellensége Iránnak, akikkel már évek óta proxyháborút vívnak Jemenben. A szaúdiak az utóbbi időben sokat közeledtek Izrael felé, nem kis részben az ellenségem ellensége a barátom elv alapján, ez az ellenség pedig ugye Irán. A muszlim országok kapcsán egyéként ne feledjük a fentebb említett kínai átnevelőtáborokat sem, amit a muszlimok észhez terítésére tartanak fenn…
Erdogan pávatánca egyáltalán nem meglepő. A közgazdasági törvényszerűségeket elutasító gazdaságpolitikája nyomán az összeomlás felé tartó török gazdaság miatt nagy szüksége van a sikerként eladható külpolitikai cselekvésre. Egyiptom rendkívül kitett a háború hatásainak, az élelmiszer importja nagyban támaszkodott az ukrán gabonára, így nem csoda, hogy keresnek minden együttműködési lehetőséget.
Összevetve:
vajon tud-e globális szerepre törni egy olyan platform, amelynek tagjai súlyos gazdasági problémákkal küszködnek, a felek között évszázados vallási és területi ellentétek vannak, a politikai berendezkedésük eleve kizárja az önállóság feladását megkövetelő szorosabb kooperációs formákat, az egész konglomerátum tetején pedig egy mindenkitől idegen kultúrájú abszolút állam ül?
Nagy összegben nem fogadnánk rá.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
„Abba most ne menjünk bele, hogy épeszű ember szurkol-e a saját szövetségi rendszere bukásának, ami biztosítja számára keleti fejlődő országoknál jóval magasabb életszínvonalat és hogy egyáltalán szabadon leírhatja a hülyeségeit.” – na apja, te itt most leírtad a hülyeségeidet! Épeszű ember igenis szurkolhat a saját szövetségi rendszere háttérbe szorításának, ha az gazdaságilag megnyomorítja az illetőt. Lásd: EU szankciócsomagok amik miatt ott vagyunk ahol. Mellesleg az EU amerikai sugallatra csinálta az egészet – itt is látszik mekkora a függetlenség. Nem feltétlenül kell egy rendszer elbukjon ahhoz, hogy egy másikat favorizálj. Lásd Gyurcsány & Co. – a komcsi liberalizmus és a szemkilövetés nem bukott el, a nép csak azt mondta rá, hogy köszike de nem kérünk többet. Ha egy hozzáértő írta volna le mindezt ami a cikkben szerepel (a kötelező linkekkel és hivatkozási alapokkal a miheztartás végett) akkor egy érdekes elemzést olvastam volna. Igy pedig olvastam valamit aminek a valóságtartalma akkora, mint a téglaképű igéretei az eu-s nyugdíjakról, amit azóta is várunk…
Nem saját. Hanem neokolonista homo rasszista rablóbanda ordenáréság az EU.
Velős, tartalmas összefoglaló! Lehetne még ezt-azt hozzátenni, de minek, akkor már nem lenne igazán velős. És fején is találja a szöget!
Nyilvánvaló, hogy a Brics nem ideológiai alapú képződmény (nevezzük annak), hanem Kina és Oroszország részéről egy próbálkozás az u.n. nyugati világ rendszerének gazdasági, ideológiai és politikai stabilitásának aláásására (teszik ezt minden fronton, pl az ENSZ-ben is, egymást támogatva), a többiek részéről pedig egyszerű gazdasági számításról/helyezkedésről van szó – lepottyan ez-az a nagy adok-kapok során a számukra.
A másik dolog ami felmerül, az annak a megjegyzésnek a során történik, hogy ” épeszű ember szurkol-e a saját szövetségi rendszere bukásának, ami biztosítja számára keleti fejlődő országoknál jóval magasabb életszínvonalat és hogy egyáltalán szabadon leírhatja a hülyeségeit”
Sajnos ez is igaz a hazai médiában (és máshol) ámokfutó úri közönségre. Ez Orbán állandó „harcának” az eredménye, az állandó uszítás, hepciáskodás, ellenségképzés ide vezetett – kinevelte ezt a közönséget. Orbán már szabadulna tőlük, de ehhez már egy új generáció kell.
Addig is sok szerencsét a normálisabbjának!
A BRICS nem egy létező, konkrét szövetség, csak együttműködő országokból áll. Persze tényleg a nyugati, amerikai-európai hegemónia ellen irányúl, de nincsen stratégiája erre.