A német zöld elit félelme a nagy robbanástól

Bár a német kormány a papíron egy szociáldemokratákból, zöldekből és szabaddemokratákból álló hárompárti koalíció, a valóságban azonban valamiféle zöld népfront, melynek tagjai (ide tartozik az állítólag ellenzéki CDU/CSU is) együttesen és minden különbség nélkül a társadalom radikális ökológiai átépítésén munkálkodnak.

A folyamat felgyorsításához az ukrajnai háború ideális körülményeket teremtett, mivel most a német ipari bázis lerombolásánál és az elkövetkező nélkülözéseknél a gonosz oroszra és Putyinra lehet hivatkozni.

Nehézségből van elég: az infláció száguldó sebességgel emelkedik immáron kilenc százalék felé, az őszi energiaellátás kétséges, a kérdés csak az, hogy mi történik meg előbb: az elektromos rendszer összeomlása vagy a gázfűtések kikapcsolása, majd aztán teljes iparágak gázhiány, illetve áramhiány miatt történő leállása.

Az atomerőművek bekapcsolása, illetve tovább járatása mindkét problémára nyilvánvalóan megoldás lenne, de azt a zöld kormány minden erővel próbálja megakadályozni, holott a polgárok több mint 60 százaléka ezt az intézkedést támogatná. Habeck klímaminiszter e témában csak egy újabb kivizsgálásig volt képes eljutni, a zöld pártelnök Lang legalább nem zárta teljesen ki, hogy a három még működő reaktort esetleg nem fogják leállítani. De ennek a döntésnek technikai okokból most kellene megszületnie, aminek azonban semmi jele sincsen.

Aki Németországban eddig azt hitte volna, hogy a kormányok feladata a nehézségek elkerülése, illetve megoldása, vagy netán a nép érdekeinek képviselete lenne, az most nagyot csalódhatott.

Ez a kormány a maga által tudatosan okozott problémák megoldása helyett naponta drámai hangon és szinte kéjesen figyelmezteti népét, hogy milyen nehéz időknek néz elébe. Egyúttal mindent megtesz azért, hogy ezek minél nehezebbek legyenek, és ezzel a német polgárok tűrőképességét végső próbára tegye.

Csak néhány példa erre az utóbbi napok híreiből: Miután az elektromos autók hatalmas állami hozzájárulások (4 000 euró darabonként) ellenére továbbra is eladhatatlanok, klíma- és gazdaságügyi miniszter Habeck hangosan elgondolkodott egy a belsőégésű motorokkal üzemelő autókra kivetendő különadóról, amely aztán vonzóbbá tenné az elektromosokat.

A benzin árában 56,53 százalék már most is a különböző adók részesedése, amely hála az inflációnak tovább növekszik.

A német kormány aztán tudja, miként priorizáljon

Mielőtt a német kormány és a parlament elbúcsúzott volna nyári szünidejére, gyorsan megalkotott, illetve előterjesztett néhány törvényt, amelyekre az országnak égető szüksége volt.

Az individuális közlekedés még drágábbá tétele a jelenlegi helyzetben nagyon sok ember számára azt jelentené, hogy nem lesz képes még a munkahelyére sem eljutni.

De milyen őrültség az, hogy az elektromos autókat szubvencionálják és minden áron megpróbálják a vevőkre rátukmálni, miközben kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán áram az alapvető szükségletek kielégítésére?

Habeck következő ötlete már nem a gázmegtakarításról, hanem különböző gázt felhasználó készülékek használatának betiltásáról szól.

Előrelátóan megfenyegette a polgárokat, hogy ha nem lennének hajlandóak szabad akaratukból fázni, akkor akár törvénnyel gondoskodhatna a gázmegtakarítás kötelező betartásáról, vagyis a lakások maximálisan 18 fokra való felfűtéséről.

Közben pedig még a gyakorlatilag a zöldek tulajdonában lévő állami TV is arról tudósít, hogy májusban több gázt égettek el erőművekben, mint eddig valaha, mert a megújulók, ki tudja miért, nem szállítottak.

Úgy látszik Habeck diktatórikus elképzelései közben felébresztették az egészségügyi, illetve az igazságügyi miniszter becsvágyát, és most ők is részt akarnak venni abban a versengésben, hogy ki tud még több szabadságjogot korlátozni vagy teljesen megszüntetni. Holott eddig semmilyen jel sem mutat arra, hogy ősszel újabb járványhullám fenyegetne, a két miniszter már most meghirdette, hogy mindenkinek kötelező lesz maszkot viselni, és amúgy is számítsunk eddig meg nem nevezett korlátozó intézkedésekre, mert azok az influenza ellen is jók.

Egy hatalmától és saját ideológiájától megrészegült zöld elit nyilvánvalóan nem ismer már semmilyen korlátot, se jogállamiságot, se alkotmányos jogokat, amelyek tombolásukat feltartóztathatnák.

De azért valójában érzik, hogy most talán túlfeszíthették a húrt, és igazából félnek egy nagy robbanástól. Külügyminiszter Annalena Baerbock már népfelkeléstől tart, ha összeomlana a gázszolgáltatás. A kormány persze ennek ellenére még mindig nem racionális válaszokat keres, hanem mint diktatúrákban szokás, a fenyegetések eszközéhez folyamodik: Ha az áremelkedések és az energiaválság miatt tiltakozásokra kerülne sor, azt büntetendő, államellenes cselekményeknek fogják tekinteni.

Németország útban a hadikommunizmus felé

A klímasemleges paradicsom mint utópia csak eszköz az igazi cél elérésére, ami a gazdaság, a társadalom, az egyén teljes ellenőrzése. Krisztina Koenen jelenti Németországból.

Nancy Faeser, a radikális baloldali csoportokkal ápolt meghitt kapcsolatai miatt hírhedté vált szociáldemokrata belügyminiszter, nemrégiben interjút adott a Handelsblatt nevű napilapnak. Az önkényes járványügyi intézkedések ellen tiltakozó polgárokra utalva a következőket mondta: „Természetesen meg van annak a veszélye, hogy azok, akik már a járvány idején kiordították magukból a demokrácia megvetését, és gyakran jobboldali radikálisokkal karöltve meneteltek, most visszaélve a nagy áremelkedéssel azt mozgósításra használják fel.”

A mondatokból süt a tiltakozók elleni gyűlölet, akik ellen a miniszter-asszony kizárólag hamis vádakat hoz fel. A tüntetések, amelyekre Faeser hivatkozik, szinte kivétel nélkül békés séták voltak, senki sem üvöltözött sem a demokrácia, sem bármi más ellen, és jobboldali radikálisokat még nagyítóval sem lehetett a szabadságjogokat követelő tüntetők között találni.

Ami viszont jól dokumentált tény, hogy a rendőrség hihetetlen brutalitással támadta le a résztvevőket, akik semmilyen bizonyítható bűncselekményt sem követtek el.

Erre a jövőben már senki sem hivatkozhat. Faeser és az alkotmányvédelemben tevékeny alkalmazottai időközben minden kormányellenes megmozdulást bűncselekménynek nyilvánítottak, a kormánypolitika bírálatát újabban „az állam alkotmányvédelmileg releváns delegitimációjának” nevezik. Faeser és a belügyi titkosszolgálat szerint bűncselekményről van szó „az olyan nyilvánosan kinyilvánított vélemények és akciók” (például tüntetések) esetében, amelyek meghaladják a „legitim tiltakozás” mértékét.

Hogy mi legitim, és mi nem, azt most már nem az alkotmány által garantált tüntetésre és szabad véleménynyilvánításra való jog határozza meg, hanem a belügyminiszter és a szolgálatában álló alkotmányvédelem.

Faeser fenyegetését már azért is komolyan kell venni, mert a tüntetők elleni kirohanását azzal fejezte be, hogy „fel vagyunk készülve az esetleges tiltakozásokra”. A zöldek helyettes frakcióvezetője azonnal egyetértését fejezte ki. Kijelentette: „attól kell tartanunk, hogy jobboldali populisták ezt a társadalmi válságot is saját agitációjukra használják fel”.

A türingiai alkotmányvédelem főnöke pedig attól tart, hogy „minden eddigi megmozdulás óvodás szülinap volt” ahhoz képest, ami most történhet.

Az erre való felkészülés jegyében példátlan tisztogatási akciókat hajtottak végre az összes állami erőszakszervezeten belül annak érdekében, hogy mindenkit eltávolítsanak, akinél egy kiélezett helyzetben a parancsmegtagadásnak még csak a gyanúja is felmerülhetne. Mintegy tesztként Északrajna-Vesztfália CDU-Zöld kormánya pedig „bejelentési hivatalokat” kíván alapítani, ahol aggódó polgárok bejelentéseket tehetnek olyan kijelentésekről, amelyek ugyan a „büntethetőségi határ alatt” vannak, de kimerítik a „rasszizmus, a queer-ellenesség, az antiszemitizmus, a cigány- muszlim- és fekete-ellenesség” kritériumát. Vagyis egy, a volt keletnémethez hasonló besúgórendszer kiépítését kezdték meg. A bejelentések alapján „hivatalos jelentések” készülnének és „politikai lépéseket” léptetnének életbe.

E tevékenység iránt érdeklődő társadalmi szervezetek, illetve NGO-k pályázhatnak a hivatalok vezetésére, a győztesek fejedelmi ellátásáért az adófizető polgár biztosan szívesen áldoz egyenként évente 140 000 eurót.

Nyilvánvaló, hogy a zöld politikai elithez tartozók két ellentétes ösztön között őrlődnek:

Egyrészt úgy érzik, hogy az ukrán háborúval egy egyszeri lehetőség érkezett el, a totális ökológián alapuló társadalom alapjainak lerakására, amelyet nem mulaszthatnak el. Másrészt már elkezdtek félni, hogy a sok, gyújtogatásuk következtében létrejött tűzfészek hamarosan hatalmas robbanáshoz fog vezetni.

E két pólus között vacillálnak pillanatnyilag. Eddig még nem tudni, hogy melyik irányba fognak a dolgok fejlődni. Már csak azért sem, mert a döntés nem egyedül a zöld elittől függ. Az olaj- és gázszállításoknak köszönhetően az orosz diplomácia kezében lesz a német belpolitikát illetően is az adu ász.

Hazudós Robert

„A német energiaválság új fokozatba kapcsolt, összeomlani látszik a zöld hazugságok kártyavára” – írja véleménycikkében Krisztina Koenen.