Tizenöt évvel ezelőtt, 2007 nyarán az izraeli-palesztin konfliktus története szeizmikus változáson ment keresztül. A Hamász iszlamista terrorszervezet halálos támadások sorozatával ragadta magához a hatalmat a Gázai övezetben, rakétákkal és aknavetőkkel lőtte a Fatah vezette Palesztin Hatóság bázisait, és megrohamozta állásaikat. Brutális kivégzések során a Hamász a háztetőkről dobálta a Palesztin Hatóság személyzetét, és kórházakban lövöldözött, így a megmaradt palesztin hatósági alkalmazottak közül sokan Ciszjordániába voltak kénytelenek menekülni.
A Hámász és a Gázai-övezet elmúlt 15 évének eseményeit David Hacham, az izraeli hadsereg nyugalmazott ezredese, hét izraeli védelmi miniszter egykori arabügyi tanácsadója tekintette át a Jewish News Syndicate számára.
„Nem kétséges, hogy a legjelentősebb és legdrámaibb fejlemény a Hamásznak a Gázai övezet átvétele és a Palesztin Hatóságnak és személyzetének erőszakkal történő kiűzése volt a Gázából”
– mondja Hacham.
„Ez az esemény hosszú távú hatást gyakorolt minden későbbi belső palesztin fejleményre, különösen a Hamász és a Fatah közötti erőviszonyokra, valamint a palesztin-izraeli konfliktus jellegére”
– mondta.
„A Gázai övezet Hamász általi elfoglalása volt az egyik csúcspontja a Hamász [1987-es megalakulása óta tartó] hatalomnyerési folyamatának, valamint a Hamász azon törekvésének, hogy a palesztin rendszer vezető, domináns erejévé váljon” – mondta Hacham.
Annak ellenére, hogy a Hamász puccsa sok megfigyelőt meglepett, végső soron egy várható lépés volt, mivel ez csak egy állomás a terrorcsoport tervében, hogy megvalósítsa stratégiai céljait, amelyek között szerepel Izrael végső megsemmisítése és annak egy palesztin-iszlám állammal való felváltása.
2007 júniusában Hacham arab kapcsolatokért felelős tanácsadóként dolgozott az izraeli védelmi miniszter hivatalában, és az akkoriban Gázában tevékenykedő egyiptomi biztonsági küldöttséggel való kapcsolattartás koordinálásáért volt felelős.
„Jól emlékszem az akkori drámai eseményekre” – mondta. „Különösen arra a telefonhívásra, amelyet Burhan Hamad egyiptomi tábornoktól kaptam, aki az egyiptomi általános hírszerzési igazgatóság küldöttségét vezette az övezetben. Rendkívül zaklatott volt és arra kért, hogy segítsünk kimenekíteni őt a területről. Végül sikerült elérnie a rafahi átkelőt, és biztonságban kijutnia az egyiptomi oldalra” – emlékezett vissza Hacham.
Elmondása szerint végső soron a Hamász gázai hatalomátvétele egy kétfejű palesztin uralkodórendszert hozott létre, amelyben az egyes hatalmi központokat földrajzi, politikai, vallási irányultsági és demográfiai szempontok választják el a másiktól.
Ennek eredményeként, mondta Hacham, a Palesztin Hatóság valójában egy megnyomorított és sebezhető entitássá vált, amely nem képviseli a teljes palesztin lakosságot.
Moshe Elad ezredes, az Izraeli Védelmi Erők és a Palesztin Hatóság közötti biztonsági koordináció egyik megalapozója elmondta, hogy a Hamász nem tervezi, hogy a tálibok vagy az Iszlám Állam mintájára építene ki rendszert Gázában, mivel a gázai lakosság nem szélsőségesen vallásos.
„A gázai lakosság számára ez egy másik kormányzati hatóság, melyet egy újabb megszállásnak tekintenek. 1948 óta, amikor az egyiptomiak katonai rezsimet hirdettek, a gázai lakosok egyetlen napot sem voltak függetlenek”
– mondta Elad, az észak-izraeli Nyugat-Galileai Főiskola tanára.
„A Hamász ezért a szemükben csak egy másik kormányzati hatóság, amely az egyiptomi és izraeli hatóságok után jött” – tette hozzá.
Ugyanakkor, érvelt Elad, a Hamásznak sikerült olyan kormányzati mintákat létrehoznia, amelyek működnek, és amelyek bizonyos területeken
„nem maradnak el Palesztin Hatóságtól, sőt egyes területeken még felül is múlják azt, bár mindkettőnél ugyanaz az a probléma: az átláthatóság hiánya, korrupció, nepotizmus és hasonlók”.
„Ahogy telnek az évek, a Hamász megérti, hogy nem lehet egyszerre terrorszervezet és egy 2 milliós állam irányítója. Ezért van az, hogy az utóbbi években intenzíven foglalkoznak azzal, hogyan lehetne hatékonyabban irányítani a lakosságot, beleértve azt is, hogyan lehetne javítani az életkörülményeket az övezetben” – értékelte.
Elad szerint a Hamász egyik megoldása e dilemmára, hogy miként uralkodjon anélkül, hogy feladná szélsőséges ideológiáját, az volt, hogy több évre szóló hudnát, vagyis ideiglenes tűzszünetet kért Izraellel, ami lehetővé teszi számára, hogy javítsa kormányzati teljesítményét.
„Ez egyébként más fundamentalista természetű rezsimeket is jellemez, például a Muzulmán Testvériség korábbi uralmát Egyiptomban, Marokkóban és Tunéziában” – tette hozzá. „A társadalom hatékony irányításának az igénye eltereli a vallási szélsőséges ideológiával való foglalkozást”.
Elad a Hamász azon céljával kapcsolatban, hogy elfoglalja Ciszjordániát azt mondta, hogy ez az egyik rémálom, amellyel a térségnek szembe kell néznie.
„Néhány városban [Júdeában és Szamáriában] már most is de facto a Hamász uralkodik, például Nabluszban és Hebronban, és ha az Izraeli Védelmi Erők nem lennének Ciszjordániában, kétségtelen, hogy egy újabb puccsra kerülne sor, mint 2007 júniusában Gázában, és ezt senki más nem tudta volna megakadályozni”
– mondta.
„A Hamászban még mindig él a vágy, hogy uralja Ciszjordániát, de a mozgalom tudja, hogy ez nem lesz könnyű mindaddig, amíg Izrael biztosítja a településeket, ugyanakkor szemmel tartja Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság vezetőjének és kormányának állapotát”
– jelentette ki Elad, hozzátéve, hogy az igazán érdekes időszak akkor lesz, amikor a most 87 éves Abbász távozik majd a színről.
„Ha a Hamász úgy dönt, hogy választásokon indul, méghozzá demokratikusan, akkor győzhet – vagy legalábbis döntetlenre juthat a PFSZ-szel. Valószínű, hogy a Hamász megértette, hogy a leghelyesebb, ha demokratikus úton veszi át a hatalmat Ciszjordániában”
– magyarázta.
Hacham rámutatott a puccsot megelőző kulcsfontosságú fejleményekre, például Izrael 2005-ös gázai kivonulására és a 2006-os palesztin választásokra, amelyen a Hamász többséget szerzett a palesztin parlamentben. E fejlemények eredményeként a Hamászhoz tartozó Iszmail Haníje lett a palesztin egységkormány vezetője, amely a 2007-es puccs után szűnt meg.
Ettől kezdve – mondta Hacham – Gáza Izrael számára ellenséges területté, és az izraeli városok elleni terrorista- és rakétatámadások kiindulópontjává vált, ami háborúkhoz is vezetett, az utolsó a 2021 májusában végrehajtott „Falak őre” hadművelet volt.
Az izraeli gazdák éveken át szenvedtek az égő légballonoktól, amelyekkel a palesztinok felgyújtották a termést, a déli lakosok pedig ki voltak téve az erőszakos – vagy a Hamász által szervezett – beszivárgási kísérleteknek, amelyeket az izraeli hadsereg állított meg.
A déli városok és települések gyakran tömeges rakétatámadások célpontjaivá váltak a Gázai övezetből.
Az Elad értékelése szerint Izrael a kihívások ellenére megtalálta a konfliktus kezelésének hatékony receptjét, hozzátéve, hogy a foglalkoztatás és a gazdasági kilátások fellendítése általában véve döntőnek bizonyult abban, hogy a területet hosszabb ideig nyugalomban tartsák.
„Amíg a Hamász megmarad az Izraellel kapcsolatos intranzitív álláspontján, addig ez a módja a Gázával való bánásmódnak – az ecet és a méz, az övezet megnyitása és lezárása a biztonsági helyzetnek megfelelően”
– mondta.
Mindeközben a Hamász megvárja, amíg a Fatah „kimerül” az Abbász utódlásával kapcsolatos belső hatalmi harcokban – jegyezte meg Elad -, és csak azután próbálja meg átvenni az irányítást. Rámutatott azonban, hogy „amíg Izrael ott van, ez nem fog megtörténni”.
