Az amerikai elnökök általában nagy terveket szőnek Izraellel kapcsolatban, történelemkönyvekben megörökítendő örökséget hajszolnak a Közel-Kelet ezen forró vidékén, majd mindannyiszor kudarcot vallanak. Biden hamarosan első elnöki látogatását teszi Izraelben, és egyelőre úgy tűnik, – hacsak nem készül meglepetéssel – hogy hosszú idő óta ő lesz az első elnök, aki nem hoz béketervet magával.
Joe Biden némi halogatás után július közepén utazik Izraelbe. Az út során a hivatalos menetrend szerint ellátogat a jeruzsálemi Jad Vasembe és Kelet-Jeruzsálembe, valamint átugrik Betlehembe a palesztin vezetéshez, és Izraelből fog Szaúd-Arábiába repülni. A menetrend hasonló Trump 2017-es útjához, mikor a republikánus elnök szintén a szaúdi látogatással kötötte össze az izraeli útját. Ezúttal a szaúdi út beiktatása egyértelműen az ukrajnai háború következménye, hiszen az amerikaiak szeretnék rávenni a szaúdi vezetést, hogy árassza el a piacot olajjal, hogy így nehéz helyzetbe hozzák Oroszországot.
Emiatt az izraeli médiában többen azt írják, hogy az izraeli út csak kötelező udvariassági látogatás lesz, és Szaúd-Arábia lesz a főattrakció.
Mióta Bident beiktatták, azon igyekszik, hogy visszafordítson mindent, amit Trump csinált. Ez alól a szabály alól azonban nagyrészt kivételt képez Izrael. Az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe való áthelyezését a demokraták közül sokan óvatosan támogatták, és egyértelművé tették, hogy nem kívánják visszavonni a döntést.
Érdekesebb a Golán-fennsík kérdése, amelynek izraeli szuverenitását Trump szintén elismerte 2019-ben. 2021 júniusában felröppent a hír, hogy Bidenék visszavonják az elismerést, amit azonban tagad az amerikai külügy.
Az Ábrahám-egyezményekkel kapcsolatban a Biden-adminisztráció a hibernálás taktikáját választotta. Bár Antony Blinken külügyminiszter pozitívan nyilatkozik az egyezményekről, a gyakorlatban a folyamatot nagyrészt leállították, és az eredetileg tervben levő országok is visszakoztak attól, hogy amerikai támogatás nélkül normalizálják a kapcsolataikat Izraellel. A legtöbb elemzői vélemény szerint ennek nem csak a Trump örökség szándékos lebontása az oka, hanem az is, hogy Biden mindenáron vissza akar térni az iráni atomalkuhoz, miközben az egyezmények sértik Irán érdekeit.
Az elmúlt másfél évben azonban semmi nem úgy alakult, ahogy a Biden-adminisztráció tervezte, és ez megváltoztathatja a prioritásokat.
A tárgyalások Iránnal megfeneklettek, az ukrajnai háború miatt pedig hirtelen újra szükséges lett jó viszonyt ápolni az eddig szándékosan hidegen kezelt Szaúd-Arábiával.
Sakkbábuk az amerikai külügy asztalán
Az amerikai elnökök már harminc éve próbálkoznak azzal, hogy a külpolitikai örökségük részévé tegyék az izraeli-palesztin konfliktus megoldását. Az amerikai Izrael-politikát mindig alapvetően meghatározza az elnökök saját, vagy pedig a szavazóik bibliai hite. Trumpot evangéliumi keresztény tanácsadók vették körül, akik nem győzték hangsúlyozni Izrael, és különösen Jeruzsálem világpolitikai jelentőségét.
Bár Biden maga is „elkötelezett katolikusként” definiálja magát, progresszív programja szembe megy hangoztatott keresztény hitével.
Bár mindig Izrael-párti volt, vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy személyes nézeteit szinte minden esetben felülírják a pártjában domináló nézetek. A demokrata vezetés veteránjai hagyományosan Izrael-pártiak, azonban egyre erősödik a párton belül egy anticionista kisebbség.
Utoljára Donald Trump állt elő egy nagy béketervvel, amelyet még az Ábrahám-egyezmények is kísértek. Bár az egyezmények hatalmas áttörést jelentettek az arab-izraeli kapcsolatokban, a béketervvel azonban ugyanúgy járt, mint előtte mindenki. A volt-elnök ezért utólag részben Izraelt hibáztatta, azt állítva, hogy Netanjahu valójában „soha nem akart alkut kötni.”
Az izraeli-palesztin béketárgyalások 2014-ben megszakadtak, és azóta a palesztinok nagyrészt a nemzetközi intézményeken keresztül próbálják érvényesíteni az érdekeiket. A Biden-adminisztráció az Axios információ szerint néhány kísérletet tett, hogy újraindítsa a tárgyalásokat, elsősorban biztonságpolitikai tisztviselők részvételével. Ezeket a kísérleteket tavaly és idén –a Netanjahut követő — Naftali Bennett izraeli miniszterelnök udvariasan visszautasította. Antony Blinken, és az Obama-adminisztrációtól örökölt tisztviselők a kétállami megoldás elkötelezett támogatói. A demokrata párt progresszív kemény magja alapvetően meghatározza a Biden-adminisztráció politikáját, azonban Izraelre vonatkozóan a Kongresszus dönt például a katonai segítségről, és a Vaskupola finanszírozásáról, s az ottani Izrael-párti többség mindig megszavazza a támogatást.
Bár a békefolyamat újra és újra ugyanazokba az akadályokba ütközik, az amerikai külügyminisztérium külkapcsolati szakértői újra és újra ugyanazokkal a működésképtelen tervekkel állnak elő. Azonban a feloldhatatlan ellentétek ellenállhatatlanul vonzzák az amerikai elnököket. Biden egyelőre nem jelezte, hogy komoly tervei lennének a konfliktussal kapcsolatban.
Kína növekvő fenyegetése, és az ukrajnai háború fényében a palesztin-izraeli kérdés háttérbe szorult.
Donald Trump a nagykövetség áthelyezését követően bezárta azt a jeruzsálemi irodát, amely a palesztin ügyekkel foglalkozott, és gyakorlatilag palesztin konzulátusként funkcionált. Bár Biden megígérte az iroda újranyitását, de ezt egyelőre nem tette meg.
A töréspont: Irán
Izraelnek az Egyesült Államok mindig a legfontosabb szövetségese, és ez Biden alatt sem változott. Azonban erre a szövetségre az elmúlt években árnyékot vetett a demokrata elnökök ragaszkodása az Izrael által ellenzett iráni atomalkuhoz. Az elmúlt évtizedben Izrael annyiszor figyelmeztetett az iráni atombomba veszélyére, hogy a nyugati politikusok és véleményformáló médiumok teljesen közömbössé váltak a fenyegetés iránt.
Netanjahu híres illusztrációi, és drámai szózatai ellenére Obama megkötötte az alkut, most pedig egykori alelnöke ismét vissza próbál térni hozzá.
A szaúdi út bejelentése arra enged következtetni, hogy egyre valószínűtlenebbnek tűnik az Iránnal való megegyezés. Az amerikai külügy nehezen érhető módon teljesen komolytalanul közelítette meg a tárgyalásokat, és annak ellenére, hogy ő az erősebb hatalom, mindent előre beígért az iszlám köztársaságnak, mielőtt az bármire elkötelezte volna magát. Dominic Green a Spectator World szerkesztője már 2021 decemberében kifejtette, hogy az egész tárgyalás egy kudarc. „A legjobb forgatókönyv most egy nukleáris hidegháború a Közel-Keleten. A kormányzat azt fogja állítani, hogy ez mások problémája lesz, és nem Amerikáé. Ez egy rövid ideig igaz lehet, amíg a következő válság fel nem tárja a kudarc, és a hozzá nem értés következményeit: az amerikai hitelesség nagymértékű elvesztését, ami aláássa jövőbeni kísérleteinket a globális befolyásunk visszaszerzésére. Ha nem viselkedsz komolyan, téged sem fog senki komolyan venni” – írta Green.
Azóta pedig valóban úgy tűnik, hogy az alku elmaradhat, de ha meg is köttetne, az iráni hozzáállás alapján nem lenne több, mint egy papír, amit felháborodottan lobogtathat majd az amerikai elnök, ha kiderül, hogy Iránnak sikerült atombombához jutnia.
Az amerikai vezetés — érezve a közelgő válságot–, Irán-ellenes koalíciót akar építeni, ám ebből a koalícióból ő nagyrészt ki kíván maradni. Ennek első jele a Negev-csúcs volt. Néhány nappal ezelőtt a Washington Free Beacon beszámolt róla, hogy a Kongresszus egy új törvénytervezetet dolgozott ki, amely előírná a védelmi minisztérium számára, hogy dolgozzon ki terveket közös lég- és rakétavédelmi projektekre, amely integrálná Izrael katonai erőit az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia, Szíria (!), Szaúd-Arábia, és Egyiptom haderejével Irán ellen.
A terv azt mutatja, hogy Amerika látva, hogy szinte biztos, hogy nem tudja megállítani Iránt, helyette inkább állig felfegyverezné a „helyieket” az ellen az ellenség ellen, aki jelentős mértékben éppen neki köszönhetően erősödött meg.
Izrael már jelezte, hogy ha kell, egyedül is fellép Irán ellen, amit kiválóan illusztrált az elmúlt évek alacsony intenzitású háborújával, amely során iráni célpontokat lőtt ki sorra Szíriában és Irakban, .
Amikor Joe Biden megérkezik Izraelbe a legforróbb júliusban, várhatóan gyors és rövid útja során Obamához hasonló, bár valamivel barátságosabb hangnemet fog megütni. Amerika iráni politikája azonban nehéz helyzetbe hozza Izraelt, amely próbára teheti a szövetséget a két ország között.
Bár Amerika várhatóan továbbra is támogatja Izraelt, de a zsidó állam valószínűleg jó, ha egyre inkább figyelembe veszi Henry Kissingernek tulajdonított, de sok különböző államférfi által megfogalmazott mondást: Egy államnak nincsenek állandó barátai vagy ellenségei; kizárólag érdekei vannak.
