Dr. Kylie Moore-Gilbert egy ausztrál-brit akadémikus 804 napnyi Iránban töltött fogságáról szóló új könyvében az iráni elit erők baklövéseit tárta fel.
Dr. Moore-Gilbert felidézte, hogy a kihallgatói azzal vádolták, hogy már akkor kémkedett Irán ellen, mielőtt ténylegesen megérkezett volna az országba. A vallatói ugyanis félreolvasták a naptárat, köszönhetően annak, hogy Irán a nyugati Gergely-naptártól eltérő naptárat használ.
„Nem feltétlenül tehetségesek vagy képzettek”
– mesélte Moore-Gilbert.
„Nem igazán jártasak a biztonság, a geopolitika vagy a kémelhárítás területén – igazából együgyű idióták. Néhányan közülük okosak, de agymosottak”
– tette hozzá.
„A cellámban megnéztem a Johnny English című filmet fárszi nyelven, és arra gondoltam, hogy ez a Forradalmi Gárda – az iráni Johnny English. A legtöbbször az agymosás és az összeesküvés-elméletek miatt követnek el hibákat, és ártatlan embereket tartóztatnak le.”
A Forradalmi Gárda elvileg az iráni fegyveres erők elit alakulatának számít, és közvetlenül az iráni legfelsőbb vezetőtől kapja a parancsokat.
A 2018 szeptemberében letartóztatott Dr. Moore-Gilbert egy iráni konferenciáról való távozásakor elmondta, hogy hamar rájött, hogy Irán bábuként használja őt a Nyugattal folytatott túsztárgyalások során.
Zaghari-Ratcliffe asszony rokonaitól eltérően Dr. Moore-Gilbert családja nem indított médiakampányt a szabadon bocsátásáért, mivel az ausztrál kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a csendes diplomácia hatékonyabb.
„Már a letartóztatásom első néhány hónapjától kezdve kértem, hogy hozzák nyilvánosságra az ügyemet, és telefonon mondtam a családomnak, hogy forduljanak a médiához, hozzák nyilvánosságra, ne tartsák titokban. De sajnos nem hallgattak rám”
– mondta.
„Egyáltalán nem hibáztatom ezért a családomat, a [kormánytól] azt a tanácsot kapták, hogy jobb, ha hallgatnak.”
Amikor az ügye későn került nyilvánosságra, azonnal javultak az életkörülményei, mivel a Forradalmi Gárda nemzetközi nyomás alá került, mondta Dr. Moore-Gilbert.
Az akadémikus felszólította az Irán által jelenleg fogva tartott túszok hozzátartozóit, valamint a jövőbeli túszokat, hogy indítsanak médiakampányokat a szabadon bocsátásuk érdekében, különben sokkal hosszabb börtönbüntetést kockáztatnak.
„Nem látok bizonyítékot arra, hogy a túszokkal rosszabbul bántak volna a börtönben [a nyilvánosságra kerülés után]”
– mondta.
„Észrevettem, hogy nagy figyelmet fordítottak az egészségügyi helyzetemre, miután a letartóztatásom nyilvánosságra került.”
Hogy segítsen feldolgozni megpróbáltatásait, és felhívja a figyelmet Irán túszprogramjára, Dr. Moore-Gilbert írt egy könyvet „The Uncaged Sky” címmel, amelyben elmeséli fogva tartását. A könyv áprilisban jelent meg.
Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Királyság hogyan kezeli Zaghari-Ratcliffe asszony és más, Irán által még mindig fogva tartott britek – köztük a londoni születésű Morad Tahbaz természetvédő – ügyét, azt „szégyenletesnek” nevezte.
„A brit kormánynak haza kellett volna juttatnia az összes brit állampolgárt”
– mondta.
„Megbocsáthatatlan, hogy a britek olyan alkut kötöttek, amely ennyire előnyös volt az irániak számára, akik a nap végén 400 millió dollár befagyasztott pénzt kaptak, a szankciók ellenére, ártatlan emberekért cserébe”.”
A megpróbáltatásai talán legdrámaibb fordulatában Dr. Moore-Gilbert felfedezte, hogy férje – aki „gépies és visszahúzódó” volt a börtönben folytatott telefonbeszélgetéseik során – viszonyt folytatott egy másik akadémikussal, amíg ő börtönben volt.
A pár azóta elvált, és Dr. Moore-Gilbert szerint „áldás” volt, hogy a börtönbüntetése leleplezte a kapcsolatuk középpontjában lévő hazugságot.
„Olyan aspektusait fedeztem fel a jellemének, amelyekkel nem voltam tisztában, mielőtt Iránba utaztam. Úgy tekintek magamra, mint aki elkerülte a golyót”
– mondta.
„Bár nem vet jó fényt a jellemére, hogy elhagyott a legsötétebb pillanatomban, mégis jobb nekem nélküle.”
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
