Információs háború – Dezinformáció elleni harc vagy cenzúra?

A Neokohn szerkesztője

 

Hogyan harcolhat a dezinformáció ellen az, aki maga is dezinformációt terjeszt? Hajdú Tímea írása.

A Biden adminisztráció április végén bejelentette, hogy a Belbiztonsági Minisztérium felügyelete alatt létrehozta a Dezinformációs Felügyeleti Bizottságot (Disinformation Governance Board), amelynek célja az internetes dezinformáció elleni harc. Bár a bizottság konkrét keretei még nem ismertek, az már hivatalos, hogy az élére egy Nina Jankowicz nevű demokrata politikai aktivistát jelöltek ki. A belbiztonsági miniszter Alejandro Mayorkas egy interjúban kijelentette, hogy a minisztériuma alá rendelt testület nem „véleményrendőrség” lesz.

A bejelentés felhördülést okozott a republikánusok körében. Rob Portman ohiói republikánus szenátor, aki a Belbiztonsági és Kormányzati Ügyek Bizottságának rangidős tagja, bírálta a testületet: „Mint annak a kétpárti törvénynek a szerzője, amely létrehozta a Global Engagement Centert a külföldi propaganda és dezinformáció folyamatosan növekvő fenyegetése ellen külföldön, nem hiszem, hogy az Egyesült Államok kormányának az amerikai népre kellene fordítania azokat az eszközöket, amelyekkel szövetségeseinket segítettük a külföldi ellenfelek elleni küzdelemben” – mondta a CBS News által idézett nyilatkozatában

Az interneten a bizottság azonnal megkapta Orwell 1984 című művéből ismert Igazság-minisztérium gúnynevet.

A kritikák központjába került Jankowicz személye is, aki maga is terjesztett hamis információkat saját Twitter oldalán, például megosztotta, hogy a New York Post Biden-laptop sztorija orosz dezinformáció.

A New York Times elismerte, hogy valódi volt a Hunter-laptop sztori

Kár, hogy elkéstek másfél évvel. A 2020-as választás minden nagy médium azt hangoztatta, hogy orosz deziformáció a botrány.

A dezinformáció, mint politikai fegyver

A hamis információk szándékos terjesztése nem új jelenség, a különböző kormányzatok, politikai pártok, érdekcsoportok gyakran használták ezt a módszert a befolyásolásra.

Az Egyesült Államokban az elmúlt években politikai fegyverré vált a dezinformáció terjesztésének a vádja. Ha valaki pontosan rá akar mutatni, hogy mikor vált mindenhol felbukkanó fogalommá a 2016-os választásig kell visszamennie. Sharly Attkisson többszörös Emmy-díjas oknyomozó riporter, — aki korábban a CNN és a CBS csatornáknak dolgozott, Megyn Kelly podcast műsorában elmondta, hogy

Trump megválasztása után indultak el azok a kampányok, hogy szigorúbban kell szabályozni az online beszédet.

Az üzletember annak ellenére tudott győzni, hogy a Fox News kivételével minden televíziós csatorna, minden jelentős sajtótermék Hillary Clintont támogatta. Trump az online felületeket, különösen a Twittert jól kihasználta, amivel ellensúlyozta ezt. A választás után nagy nyomás helyeződött a közösségi oldalakra, hogy cenzúrázzák a konzervatív tartalmakat arra hivatkozva, hogy sértőek.

Attkisson az Epoch Times-nak adott interjúban elmondta, hogy 2016-ot követően jelent meg az az igény, hogy „fact check” cégek jöjjenek létre, ellenőrző bizottságokat hoztak létre a közösségi oldalak, amelyek aztán monitorozzák a tartalmakat. Ezzel Attkisson szerint felépült egy teljes ipar, csakhogy ezek az ellenőrzők sok esetben partizán aktivisták, akik mögött pártok, cégek, érdekcsoportok állnak.

Az első kimondottan fake news és dezinformáció elleni projekt a First Draft News volt, amit a Google anyavállalata az Alphabet állított fel, melynek igazgatója ekkor Erich Schmidt, a Clinton kampány nagy támogatója volt.

Attkisson szerint mivel néhány cég birtokolja a közösségi oldalakat, ezért a demokraták rájöttek, hogyha ha azt a szűk ablakot befolyásolni tudják, amelyen keresztül az emberek tájékozódnak, akkor ugyanolyan befolyást szerezhetnek, amelyet a hagyományos médiában már sikerült elérni.

A cégek önként vállalták, hogy ellenőrzik a posztokat, hogy így elkerüljék a szigorúbb szabályozást. Azonban ezek a tényellenőrző akciók gyakran csak egy oldalra irányultak. Különösen feltűnő volt Trump posztjainak rendszeres és feltűnő ellenőrzése, amely végül teljes eltiltásához vezetett. A „félrevezető információ” címkét biggyesztették az adott posztokra.

Ami azonban különösen felrobbantotta a dezinformáció szűrés gyakorlatát, az a Covid-19 járvány volt. A közösségi oldalak nagyon határozottan léptek fel a járvánnyal kapcsolatos információk szűrésében, és nemcsak személyek, hanem médiumok esetében is. Az első hetekben különösen sok téves információ és álhír terjedt, és a járvány két éve alatt a közösségi oldalak egyfajta cenzorként léptek fel. Sok vitás kérdésben a közösségi oldalak külső szaktekintélyekre hivatkozva döntötték el, mi igaz és mi nem.

Az igazi vörös vonalat az jelentette, mikor a közösségi oldalak elkezdtek médiumok ellen is fellépni arra hivatkozva, hogy dezinformációt terjesztenek. Ez a tevékenység megerősödött a 2020-as választás környékén, miután nem akarták, hogy 2016 megismétlődjön.

Ennek legkiugróbb példája az volt, mikor a Twitter és a Facebook letiltotta a New York Postot, arra hivatkozva, hogy a Hunter Biden-laptop sztori nem megerősített és potenciálisan orosz dezinformáció.

Tették ezt annak ellenére, hogy a cikkeket külső források megerősítették. Majdnem egy év telt el, mikor 2021 szeptemberében a Politico riportere elsőként megerősítette, hogy sztori legitim volt. Tehát az orosz dezinformáció vádja elnyomott egy olyan ügyet, amelynek potenciálisan hatása lehetett a választásra. Az orosz vádat a demokraták is terjesztették, köztük maga Jankowicz is, és ez a tény kétségeket vet fel az új testület pártatlanságával és céljaival kapcsolatban.

Elferdített valóság — Hogyan temette el az amerikai média a Biden család kínos ügyeit?

A 2020-as választás előtt az amerikai média és a Big Tech eltemette a Biden család ügyleteiről szóló híreket, arra hivatkozva, hogy azok egy „orosz dezinformációs kampány részei”. Csakhogy kiderült: a hírek igazak voltak. Hajdú Tímea publicisztikája.

Ki mondja meg mi az igaz?

A Biden kormányzat már a bizottság megalakítása előtt is hangosan hirdette a dezinformáció elleni fellépés fontosságát és nemcsak idegen hatalmak tevékenységével, hanem hazai aktorokkal szemben is. 2022 elején a Spotify ellen bojkott indult, amiért az applikáció leghallgatottabb műsora a Joe Rogan podcast „Covid-dezinformációt” terjeszt. A Spotify válaszul hivatalos kormányzati oldalakra irányító linkeket helyezett el a műsorok alá. Jen Psaki a Fehér Ház szóvivője az esettel kapcsolatban kijelentette, hogy ez ugyan jó lépés volt, de a Spotify-nak ennél többet kellene tennie a hamis információk ellen. Hogy ez pontosan mit jelentene azt nem közölte.

A dezinformáció elleni testülettel kapcsolatos aggodalom pontosan az, hogy korlátozhatja a közösségi oldalakat és a sajtót. Hagyományosan pontosan a média feladata lenne, hogy ellenőrizze a kormányzatot és nem fordítva. A fordítottját hívják cenzúrának.

Ha egy médium hamis információt közöl, azt a bíróság elé lehet vinni. Azonban, ha a kormányzat lép be a képbe, mint az információk ellenőrzője, akkor ott már a szólásszabadság kerül veszélybe.

Rand Paul szenátor Mayorkas szenátusi meghallgatásán kijelentette, hogy a világ legnagyobb dezinformáció terjesztője maga az amerikai kormány. Felsorolta a Pentagon-iratokat, Szaddám Husszein tömegpusztító fegyvereit, és a Trumpot besározó Steele-dossziét. Azt is hozzátette, hogy ha a két párt abban sem tud megegyezni, hogy mi számít dezinformációnak, hogyan tudnák ellenőrizni azt a közösségi oldalakon. Paul elmondta, hogy nem bízik meg a kormányzatban, hogy az megtudná állapítani mi az igaz és mi a hamis.

Scott Morefield on Twitter: „This short clip from @RandPaul is the most important minute & fifteen seconds you’ll watch this year, maybe this century. If a majority understood this, we could begin to fix what’s gone horribly wrong in this country. Bravo. pic.twitter.com/Xg71VG2XS2 / Twitter”

This short clip from @RandPaul is the most important minute & fifteen seconds you’ll watch this year, maybe this century. If a majority understood this, we could begin to fix what’s gone horribly wrong in this country. Bravo. pic.twitter.com/Xg71VG2XS2

„Magától érthetődnek tűnik, hogy senki sem akarhatja, hogy az amerikai kormány, nem is beszélve a Belbiztonsági Minisztériumról, magának tulajdonítsa az igazság és a hamisság kijelentésének hatalmát, különösen akkor, ha ezt egy egyedülállóan alkalmatlan demokrata párti ügynök irányítja” – írta Greenwald Greenwald, baloldali újságíró a Substack oldalán.

A cikkben Greenwald megjegyzi, hogy a dezinformációs ipar, a tényellenőrzőkkel, és az olyan önjelölt szakértőkkel mint Jankowicz egy nagy szemfényvesztés.

Douglas Murray, Amerikában élő brit író pedig azt nyilatkozta, hogy nyilvánvaló, hogy azon dezinformációkat, amiket ők maguk terjesztenek nem fogják ellenőrizni a demokraták. Példának hozta Ron DeSantis floridai kormányzó gyermekvédelmi törvényét, amit a sajtó „Ne mondd ki, hogy meleg” törvényként nevezett át, annak ellenére, hogy ez a tiltás nem szerepel a szövegben. Ha a mindenkori kormányzat fel akar lépni a hamis információk ellen, nyilván elsősorban az ellenoldal ellen irányítaná ezt a tevékenységet, és nem saját pártját ellenőrizné. Ez mindkét pártra igaz.

A republikánusok várhatóan megpróbálják felszámolni a bizottságot, amely még első ülését sem tartotta meg. Azonban várható, hogy a dezinformációs vádak, és általában az információs háború a jövőben csak még hevesebb lesz. Hiszen nem csak azé a hatalom, akié az információ, hanem azé, aki kontrollálja az irányát.

Rod Dreher: A Római Birodalom bukásához hasonló összeomlás felé tartunk

Az amerikai publicista a Neokohnnak beszélt arról, hogy mit gondolnak az amerikaiak az orosz invázióról, és hogy mit tehet az átlagember egy eltorzult értékrendű világban. Interjú.

Hajdú Tímea összes cikkét elolvashatja itt.

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.