Hogyan harcolhat a dezinformáció ellen az, aki maga is dezinformációt terjeszt? Hajdú Tímea írása.
A Biden adminisztráció április végén bejelentette, hogy a Belbiztonsági Minisztérium felügyelete alatt létrehozta a Dezinformációs Felügyeleti Bizottságot (Disinformation Governance Board), amelynek célja az internetes dezinformáció elleni harc. Bár a bizottság konkrét keretei még nem ismertek, az már hivatalos, hogy az élére egy Nina Jankowicz nevű demokrata politikai aktivistát jelöltek ki. A belbiztonsági miniszter Alejandro Mayorkas egy interjúban kijelentette, hogy a minisztériuma alá rendelt testület nem „véleményrendőrség” lesz.
A bejelentés felhördülést okozott a republikánusok körében. Rob Portman ohiói republikánus szenátor, aki a Belbiztonsági és Kormányzati Ügyek Bizottságának rangidős tagja, bírálta a testületet: „Mint annak a kétpárti törvénynek a szerzője, amely létrehozta a Global Engagement Centert a külföldi propaganda és dezinformáció folyamatosan növekvő fenyegetése ellen külföldön, nem hiszem, hogy az Egyesült Államok kormányának az amerikai népre kellene fordítania azokat az eszközöket, amelyekkel szövetségeseinket segítettük a külföldi ellenfelek elleni küzdelemben” – mondta a CBS News által idézett nyilatkozatában
Az interneten a bizottság azonnal megkapta Orwell 1984 című művéből ismert Igazság-minisztérium gúnynevet.
A kritikák központjába került Jankowicz személye is, aki maga is terjesztett hamis információkat saját Twitter oldalán, például megosztotta, hogy a New York Post Biden-laptop sztorija orosz dezinformáció.
A dezinformáció, mint politikai fegyver
A hamis információk szándékos terjesztése nem új jelenség, a különböző kormányzatok, politikai pártok, érdekcsoportok gyakran használták ezt a módszert a befolyásolásra.
Az Egyesült Államokban az elmúlt években politikai fegyverré vált a dezinformáció terjesztésének a vádja. Ha valaki pontosan rá akar mutatni, hogy mikor vált mindenhol felbukkanó fogalommá a 2016-os választásig kell visszamennie. Sharly Attkisson többszörös Emmy-díjas oknyomozó riporter, — aki korábban a CNN és a CBS csatornáknak dolgozott, Megyn Kelly podcast műsorában elmondta, hogy
Trump megválasztása után indultak el azok a kampányok, hogy szigorúbban kell szabályozni az online beszédet.
Az üzletember annak ellenére tudott győzni, hogy a Fox News kivételével minden televíziós csatorna, minden jelentős sajtótermék Hillary Clintont támogatta. Trump az online felületeket, különösen a Twittert jól kihasználta, amivel ellensúlyozta ezt. A választás után nagy nyomás helyeződött a közösségi oldalakra, hogy cenzúrázzák a konzervatív tartalmakat arra hivatkozva, hogy sértőek.
Attkisson az Epoch Times-nak adott interjúban elmondta, hogy 2016-ot követően jelent meg az az igény, hogy „fact check” cégek jöjjenek létre, ellenőrző bizottságokat hoztak létre a közösségi oldalak, amelyek aztán monitorozzák a tartalmakat. Ezzel Attkisson szerint felépült egy teljes ipar, csakhogy ezek az ellenőrzők sok esetben partizán aktivisták, akik mögött pártok, cégek, érdekcsoportok állnak.
Az első kimondottan fake news és dezinformáció elleni projekt a First Draft News volt, amit a Google anyavállalata az Alphabet állított fel, melynek igazgatója ekkor Erich Schmidt, a Clinton kampány nagy támogatója volt.
Attkisson szerint mivel néhány cég birtokolja a közösségi oldalakat, ezért a demokraták rájöttek, hogyha ha azt a szűk ablakot befolyásolni tudják, amelyen keresztül az emberek tájékozódnak, akkor ugyanolyan befolyást szerezhetnek, amelyet a hagyományos médiában már sikerült elérni.
A cégek önként vállalták, hogy ellenőrzik a posztokat, hogy így elkerüljék a szigorúbb szabályozást. Azonban ezek a tényellenőrző akciók gyakran csak egy oldalra irányultak. Különösen feltűnő volt Trump posztjainak rendszeres és feltűnő ellenőrzése, amely végül teljes eltiltásához vezetett. A „félrevezető információ” címkét biggyesztették az adott posztokra.
Ami azonban különösen felrobbantotta a dezinformáció szűrés gyakorlatát, az a Covid-19 járvány volt. A közösségi oldalak nagyon határozottan léptek fel a járvánnyal kapcsolatos információk szűrésében, és nemcsak személyek, hanem médiumok esetében is. Az első hetekben különösen sok téves információ és álhír terjedt, és a járvány két éve alatt a közösségi oldalak egyfajta cenzorként léptek fel. Sok vitás kérdésben a közösségi oldalak külső szaktekintélyekre hivatkozva döntötték el, mi igaz és mi nem.
Az igazi vörös vonalat az jelentette, mikor a közösségi oldalak elkezdtek médiumok ellen is fellépni arra hivatkozva, hogy dezinformációt terjesztenek. Ez a tevékenység megerősödött a 2020-as választás környékén, miután nem akarták, hogy 2016 megismétlődjön.
Ennek legkiugróbb példája az volt, mikor a Twitter és a Facebook letiltotta a New York Postot, arra hivatkozva, hogy a Hunter Biden-laptop sztori nem megerősített és potenciálisan orosz dezinformáció.
Tették ezt annak ellenére, hogy a cikkeket külső források megerősítették. Majdnem egy év telt el, mikor 2021 szeptemberében a Politico riportere elsőként megerősítette, hogy sztori legitim volt. Tehát az orosz dezinformáció vádja elnyomott egy olyan ügyet, amelynek potenciálisan hatása lehetett a választásra. Az orosz vádat a demokraták is terjesztették, köztük maga Jankowicz is, és ez a tény kétségeket vet fel az új testület pártatlanságával és céljaival kapcsolatban.
Ki mondja meg mi az igaz?
A Biden kormányzat már a bizottság megalakítása előtt is hangosan hirdette a dezinformáció elleni fellépés fontosságát és nemcsak idegen hatalmak tevékenységével, hanem hazai aktorokkal szemben is. 2022 elején a Spotify ellen bojkott indult, amiért az applikáció leghallgatottabb műsora a Joe Rogan podcast „Covid-dezinformációt” terjeszt. A Spotify válaszul hivatalos kormányzati oldalakra irányító linkeket helyezett el a műsorok alá. Jen Psaki a Fehér Ház szóvivője az esettel kapcsolatban kijelentette, hogy ez ugyan jó lépés volt, de a Spotify-nak ennél többet kellene tennie a hamis információk ellen. Hogy ez pontosan mit jelentene azt nem közölte.
A dezinformáció elleni testülettel kapcsolatos aggodalom pontosan az, hogy korlátozhatja a közösségi oldalakat és a sajtót. Hagyományosan pontosan a média feladata lenne, hogy ellenőrizze a kormányzatot és nem fordítva. A fordítottját hívják cenzúrának.
Ha egy médium hamis információt közöl, azt a bíróság elé lehet vinni. Azonban, ha a kormányzat lép be a képbe, mint az információk ellenőrzője, akkor ott már a szólásszabadság kerül veszélybe.
Rand Paul szenátor Mayorkas szenátusi meghallgatásán kijelentette, hogy a világ legnagyobb dezinformáció terjesztője maga az amerikai kormány. Felsorolta a Pentagon-iratokat, Szaddám Husszein tömegpusztító fegyvereit, és a Trumpot besározó Steele-dossziét. Azt is hozzátette, hogy ha a két párt abban sem tud megegyezni, hogy mi számít dezinformációnak, hogyan tudnák ellenőrizni azt a közösségi oldalakon. Paul elmondta, hogy nem bízik meg a kormányzatban, hogy az megtudná állapítani mi az igaz és mi a hamis.
„Magától érthetődnek tűnik, hogy senki sem akarhatja, hogy az amerikai kormány, nem is beszélve a Belbiztonsági Minisztériumról, magának tulajdonítsa az igazság és a hamisság kijelentésének hatalmát, különösen akkor, ha ezt egy egyedülállóan alkalmatlan demokrata párti ügynök irányítja” – írta Greenwald Greenwald, baloldali újságíró a Substack oldalán.
A cikkben Greenwald megjegyzi, hogy a dezinformációs ipar, a tényellenőrzőkkel, és az olyan önjelölt szakértőkkel mint Jankowicz egy nagy szemfényvesztés.
Douglas Murray, Amerikában élő brit író pedig azt nyilatkozta, hogy nyilvánvaló, hogy azon dezinformációkat, amiket ők maguk terjesztenek nem fogják ellenőrizni a demokraták. Példának hozta Ron DeSantis floridai kormányzó gyermekvédelmi törvényét, amit a sajtó „Ne mondd ki, hogy meleg” törvényként nevezett át, annak ellenére, hogy ez a tiltás nem szerepel a szövegben. Ha a mindenkori kormányzat fel akar lépni a hamis információk ellen, nyilván elsősorban az ellenoldal ellen irányítaná ezt a tevékenységet, és nem saját pártját ellenőrizné. Ez mindkét pártra igaz.
A republikánusok várhatóan megpróbálják felszámolni a bizottságot, amely még első ülését sem tartotta meg. Azonban várható, hogy a dezinformációs vádak, és általában az információs háború a jövőben csak még hevesebb lesz. Hiszen nem csak azé a hatalom, akié az információ, hanem azé, aki kontrollálja az irányát.
Hajdú Tímea összes cikkét elolvashatja itt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
