Moszkva aktivizálhatja Iránt, Szíriát vagy a Hamászt – anélkül, hogy mérlegelné a kimenetelét – mondja a The Media Line-nak Putyin egykori beszédírója.
Éppen a múlt héten hívták be Alekszandr Ben Zvi izraeli oroszországi nagykövetet a külügyminisztériumba a Szmolenszkaja térre, miután Michael Brodszkij, Izrael ukrajnai nagykövete azt javasolta, hogy Kijevben nevezzenek át néhány utcát olyan igaz ukránokról, akik a holokauszt idején zsidókat mentettek. Az incidens előtt Oroszország keményen megdorgálta Lapidot, amiért elítélte az ukrajnai orosz háborús bűnöket, és megszavazta Oroszország kizárását az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából.
Az elmúlt hónapokban Izrael azon kevés nyugati ország egyike maradt, amely nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben, és tartózkodott attól, hogy fegyvereket adjon el Ukrajnának. Bennett, ellentétben Lapiddal, soha nem ítélte el nyilvánosan Oroszországot az ukrajnai háború kirobbantásáért.
Szerdán Valentina Matviyenko, az Orosz Föderáció Tanácsának elnöke békítő levelet küldött Mickey Levynek, a Knesszet elnökének, amelyben enyhén cáfolta Lavrov legutóbbi botrányos kijelentéseit. Hivatalos bocsánatkérés azonban eddig nem következett Lavrov részéről.
Hogyan befolyásolja Izrael egyensúlyozását a Lavrov kijelentései miatti legújabb vita, és mennyi az esélye annak, hogy Oroszország konfrontál Izraellel Szíriában, Iránban vagy Gázában?
A palesztin kártya
Az elmúlt hetekben, miközben Izrael és Oroszország viszonya egyre feszültebbé vált, folyamatosan nőtt a Moszkva és a különböző palesztin frakciók közötti kommunikáció mértéke. Először Putyin és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke telefonált egymásnak, majd Lavrov beszélgetést kezdeményezett Iszmail Haníje Hamász magas rangú vezetőjével. Szerdán a Hamász veterán vezetője, Musa Abu Marzouk vezette Hamász-delegáció látogatott Moszkvába.
Bár a Muzulmán Testvériség szerepel a terrorszervezetek orosz listáján, a Hamász – a Muzulmán Testvériség egyik ága, amely több száz terrortámadást hajtott végre izraeli civilek ellen – nem.
Moszkva és a Hamász közötti kapcsolatok 2006-ban kezdődtek, nem sokkal azután, hogy a Hamász megnyerte a parlamenti választásokat a Palesztin Hatóságban.
Az elmúlt néhány évben a palesztin-izraeli konfliktus nem állt az orosz figyelem középpontjában. Mekkora az esélye annak, hogy Moszkva most, hogy Izrael iránti ingerültségének növekedése és a Gázai övezetben, Júdea és Szamáriában és Kelet-Jeruzsálemben kialakult bizonytalan helyzet miatt Moszkva felmelegíti kapcsolatait a Fatahhal – a Palesztin Hatóság kormányzó pártjával – vagy a Hamásszal?
Abbasz Gallyamov, Putyin egykori beszédírója úgy véli, hogy kezdetben nem volt tervben az Izraellel való kapcsolatok aláásása.
„Lavrov bocsánatot kérhetne az incidens után, és ezzel vége is lenne. De a Kreml politikai stílusa egy bűnös logikán alapul
– nekik mindig igazuk van, és a hiba beismerése, a hiba elismerése a gyengeség jele”
– mondta.
„Ha Izrael ragaszkodik az álláspontjához, Oroszország pedig hevesen védi a nézeteit, akkor fennáll a kapcsolatok megromlásának lehetősége. Moszkva aktivizálhatja Iránt, Szíriát vagy a Hamászt – anélkül, hogy mérlegelné az eredményt. Ez a probléma:
Putyin soha nem mérlegeli vagy értékeli a következményeket. Bármilyen harcba szívesen beszáll, hogy győztesként kerüljön ki belőle”
– mondta Gallyamov.
A szíriai színtér
Az oroszok szíriai szerepvállalásának kezdete óta Izrael óvakodott attól, hogy bármilyen, Moszkva ellen irányuló kritikát fogalmazzon meg, attól tartva, hogy a Kreml esetleg úgy dönt, hogy megtorlást alkalmaz, és hevesebben tiltakozik a szíriai égbolt feletti izraeli katonai tevékenység ellen.
Alekszandr Baunov orosz politikai elemző, aki korábban diplomataként és a múlt hónapban bezárni kényszerült Carnegie Moscow Center agytröszt vezető munkatársaként dolgozott, a The Media Line-nak elmondta, hogy a jelenlegi körülmények között, amíg Oroszország háborút folytat Ukrajnában, egy szíriai irányváltás nem járna majd költségek nélkül.
„El tudom képzelni, hogy eszkaláció esetén Oroszország újragondolná az Izrael szíriai égbolton folytatott tevékenységével kapcsolatos politikáját, és megpróbálná megakadályozni, hogy Izrael bizonyos akciókat hajtson végre ott.
Nekem azonban úgy tűnik, hogy az orosz katonai gépezet jelenleg nem áll készen erre.
Ebben az esetben meg kellene erősíteniük a védelmet Szíriában, miközben jelenleg Oroszország valóban átcsoportosít néhány erőt Szíriából az ukrajnai frontra”
– mondta Baunov.
Gallyamov szerint Oroszországnak is sok vesztenivalója lenne az Izraellel való kapcsolatok megromlásával Szíria miatt.
„Izrael biztonsági érdekei Szíriában ismertek, és sokat veszíthet. De Oroszország is veszíthetne ezen a téren, mégis úgy tesz, mintha egy ilyen forgatókönyv lehetetlen lenne.
Ami azt illeti, Oroszország is sebezhető, fegyverrendszerei – mint most láthatjuk – nem annyira tökéletesek”
– mondta.
„Elméletileg Oroszországnak nem kellene abban érdekeltnek lennie, hogy növelje ellenségei számát, de mégis, logikája, amely a ’90-es évekből ered [amikor a Szovjetunió felbomlása után az ország az összeomlás szélén állt],
nem engedi, hogy gyengeséget mutasson.
Egyébként, ha Izrael a szíriai orosz tevékenységgel kapcsolatos félelmei ellenére megváltoztatná Oroszországgal kapcsolatos politikáját, azt az USA jó néven venné”
– mondta Gallyamov.
Baunov szerint az ukrajnai invázió kezdete óta a Nyugat és a „nem Nyugat” közötti megosztottság egyértelműbbé vált.
„A vezetés [Moszkvában] a nem-nyugat előőrseként címkézi magát, amely háborút folytat a Nyugat ellen.
Izrael egyértelműen a nyugati világ része, és amikor választania kell, a Nyugatot fogja választani.
Ugyanakkor az irániak és egyes arabok nem tartoznak a Nyugathoz. A kettősség egyértelmű, és ez az oka annak, hogy Oroszország most talán jobban hajlik ezen nem nyugati szereplők, mint Izrael iránt”
– mondta a szakértő.
