Egy sarokba szorított Putyin veszélyt jelenthet Izraelre?

Miközben Oroszország ukrajnai városokat ostromol és atomfegyvereit fitogtatja, aligha kétséges, hogy az Oroszország és a Nyugat közötti háború következményei globálisan érezhetőek lesznek – és az államok közötti, alig két héttel ezelőtt még uralkodó kapcsolatok valószínűleg nem maradnak érintetlenül.

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálhatja az orosz vezetés által elkövetett esetleges háborús bűnöket,  a nyugati kormányok pedig továbbra is példátlan gazdasági szankciókkal sújtják az országot. Ennek eredményeképpen Oroszország alternatív piacok és befolyási övezetek után fog nézni, különösen a Közel-Keleten és Afrikában, amelyek életébe az elmúlt évtizedben nagymértékben bekapcsolódott. Miközben Moszkva fokozza az Ukrajnára gyakorolt katonai és gazdasági nyomást, tiltott fegyvertípusokat és válogatás nélküli tűzerőt alkalmazva a civilek ellen, Izraelben sokan attól tartanak, hogy Moszkva következő lépése Ukrajna után a Közel-Keleten lesz – ahol Moszkva Izrael legádázabb ellenségeivel szövetkezik.

Február 15-én, amikor az egész világ még mindig Vlagyimir Putyin valódi ukrajnai szándékait próbálta kitalálni, védelmi minisztere és bizalmasa, Szergej Sojgu Szíriába utazott, ahol találkozott Bassár Aszad elnökkel és megtekintette az orosz hadgyakorlatot – a legnagyobbat, amelyet Oroszország a hidegháború vége óta a Földközi-tenger keleti részén tartott. Erre az alkalomra Oroszország fejlett fegyvereket, köztük hiperszonikus rakétákkal felfegyverzett MiG-31-eseket, valamint stratégiai Tupoljev Tu-22M bombázókat szállított a Khmeimim légibázisra,

ezzel egy új, erős fenyegetést telepítve Izrael határainak közelébe.

Néhány évvel ezelőtt még alig volt orosz jelenlét a Földközi-tenger keleti részén. A szíriai orosz beavatkozás kezdete óta, amelyet az Obama-kormányzat segített elő, hogy ellensúlyozza Törökországot és segítse Iránt, Moszkva drámaian megerősítette ottani tengeri jelenlétét. Bár az orosz erők ezen a területen még mindig korlátozottak a Fekete-tengeriekhez képest, a George C. Marshall Európai Biztonsági Tanulmányok Központjának szakértői úgy vélik, hogy

Oroszország már most is elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy potenciális kihívást jelentsen a térségben régóta fennálló amerikai és NATO-tengerészeti dominanciával szemben.

Amint Ukrajna felett gyülekeztek a háborús felhők, Izrael aggódni kezdett. Izrael és Oroszország taktikai együttműködést tart fenn Szíria felett, és egy konfliktus kezelő mechanizmust működtet annak érdekében, hogy megakadályozza az orosz és izraeli erők összecsapását. Oroszország szíriai katonai szerepvállalásának kezdete óta Izrael vékony jégen jár, próbál egyensúlyt teremteni saját biztonsági igényei és a szíriai égboltot immár ellenőrző oroszokkal való jó viszony között — írja a Tablet Magazine.

Ukrajna veszélyes szerencsejátéka: Amerikára tettek

„Egy ütközőállam egy olyan távoli hatalomra tette fel a jövőjét, amely egyszerűen csak eszközként tekintett rá, hogy bosszantsa erős szomszédját”.

Az oroszok szíriai álláspontjának megváltozása, különösen mivel Amerika azon dolgozik, hogy megpecsételje az Iránnal kötött közös átfogó cselekvési tervbe (JCPOA) való visszalépését, sokkal kedvezőtlenebb és veszélyesebb forgatókönyvet vetít előre, mint amihez Izrael 2014 óta hozzászokott.

Egy ideig jól ment az egyensúlyozás. Miközben az oroszok nem akadályozták meg Izraelt abban, hogy iráni katonai célpontokra vadásszon Szíriában (ahogyan arról a külföldi média gyakran beszámolt), Izrael tartózkodott attól, hogy kommentálja Oroszország agresszív magatartását – még akkor is, amikor az Egyesült Államok nyilvánosan hangot adott ellenvetésének. Valójában ez a megállapodás megelőzte az orosz szerepvállalást Szíriában.

2014-ben – egy évvel azelőtt, hogy Oroszország Izrael szomszédja lett annak északi határán – Izrael nem volt hajlandó elítélni a Krím Oroszország általi annektálását annak ellenére, hogy az Obama-kormányzat észrevehető nyomást gyakorolt rá.

De 2022 nem 2014. Jáir Lapid, izraeli külügyminiszter először óvatosan elítélte az orosz viselkedést egy tévéinterjúban. Aztán bejelentette, hogy Izrael az Egyesült Államokkal és az uniós országokkal együtt Oroszország ellen fog szavazni az ENSZ Közgyűlésben.

Milyen következményei lehetnek tehát Izrael számára nyilvános oroszellenes álláspontjának, bármilyen enyhe is legyen az? Kétségtelen, hogy Oroszország szeretné megfeszíteni az izmait Szíriában, ahol lenyűgöző katonai jelenlétet épített ki.

Mivel Oroszország a nemzetközi színtéren páriává válik, fel akarja javítani kapcsolatait legközelebbi szövetségeseivel a térségben: Szíriával és Iránnal.

A katonai fronton már most is láthatóak Oroszország új regionális magatartásának jelei. Az ukrajnai háborút megelőző utolsó hetekben Oroszország határozottan megdorgálta az izraeli tevékenységet a szíriai égbolton, míg az izraeliek arra panaszkodtak, hogy Oroszország zavarja a GPS-jeleket az izraeli légtérben. Január végén Oroszország és Szíria közös járőrözést kezdett a Golán-fennsíkok és az Eufrátesz folyó mentén.

Izraelben ezt a tevékenységet Jeruzsálemnek szóló üzenetként értelmezték: a szíriai dolgok megváltozhatnak, méghozzá gyorsan.

Mivel más országok, például az Egyesült Államok és Törökország is tevékenykedik a szíriai légtérben, az orosz üzenet minden érintett félnek szólhat, hogy tudassa velük: Oroszország eltökélt szándéka, hogy kiszorítsa őket a szíriai légtérből, és segít Damaszkusznak visszaszerezni ottani szuverenitását.

Más orosz üzenetek azonban egyértelműen Izraelnek szóltak. Oroszország ukrajnai inváziójának kezdete óta, amikor Izrael még csak gondolkodott a reakcióján, szorgos orosz diplomaták időt találtak arra, hogy megdorgálják Izraelt a Golán-fennsíkon épülő új városok építése miatt – valószínűleg reakcióként az óvatos izraeli próbálkozásokra, hogy támogassák Ukrajnát anélkül, hogy Oroszországot túl határozottan elítélnék.

Bár Moszkva azóta jelezte, hogy az Izraellel való együttműködés a szokásos módon folytatódik, Izraelben sokan attól tartanak, hogy Oroszország, felbátorodva az Ukrajnával szembeni erőszakos lépésen és feldühödve a globális szankciók miatt, agresszívabbá és magabiztosabbá válik szíriai érdekeinek védelmében, és kevésbé figyel az esetleges izraeli válaszlépésekre.

Zelenszkij állítólag megérti, miért van nehéz helyzetben Izrael

A zsidó állam nem helyezkedhet szembe Oroszországgal.

Egészen a közelmúltig Izraelben egyesek úgy vélték, hogy Oroszország együttműködhet Izraellel és az Egyesült Államokkal, hogy kiszorítsák Iránt Szíriából – abból a feltételezésből kiindulva, hogy Oroszország és az Egyesült Államok közös érdeke ez Izraellel. Manapság egy ilyen forgatókönyv (bármennyire is kétséges volt a múltban) egyszerűen kizárt.

Moszkvának nagyobb szüksége lesz Teheránra és Damaszkuszra, mint valaha, talán még nagyobb is, mint nekik Moszkvára. Ez a fejlemény mindhárom fél között jelentősebb együttműködést jelenthet, és lényegesen agresszívebb hangnemet Izraellel szemben.

Ha viszont Izrael nem tud szabadon tevékenykedni a szíriai égbolton iráni katonai célpontok ellen, a felbátorodott Irán valószínűleg megpróbálja tovább növelni katonai jelenlétét Izrael határai közelében, növelve a tétet Szíriában, Libanonban és Gázában.

Oroszország hadseregének másik lehetséges célpontja a Földközi-tenger keleti része. Ha eddig a tengert többnyire az EU és a NATO játszóterének tekintették, a mai orosz haditengerészeti jelenlét komoly kihívást jelenthet az európaiak és az amerikaiak – illetve tágabb értelemben Izrael számára, amelynek gazdasága nagymértékben függ a kikötőiből induló hajózástól. Törökország hamarosan új fejleményeket láthat a szíriai Idlibben, ahol még mindig törökbarát fegyveresek tevékenykednek, és ahol 3 millió szíriai talál menedéket, ami szélesebb körű instabilitást okozhat a térségben.

Miközben az orosz-iráni közeledés Szíriában szinte elkerülhetetlennek tűnik, a két ország közötti stratégiai kapcsolatok jövője még mindig rejtély.

A közelmúltig Oroszország Iránt problémás szomszédnak, alkalmi partnernek (például Szíriában) és leginkább olyan országnak tekintette, amelyet jobb távol tartani magától. Amikor Irán az Eurázsiai Gazdasági Szerződés (egy Oroszország által vezetett blokk, amely Fehéroroszországot, Örményországot, Kazahsztánt és Kirgizisztánt is magában foglalja) teljes jogú tagjává való felvételét követelte, Oroszországnak időbe telt, amíg „megfontolta”. Amikor pedig az irániak széles körű együttműködést ajánlottak fel a kereskedelem és az ipar területén, Oroszország általában figyelmen kívül hagyta ezeket a kéréseket. Az új iráni elnök idén januári oroszországi látogatása során az irániak csalódására egyetlen fontos szerződést vagy egyetértési megállapodást sem írtak alá.

Oroszországnak most nagyobb szüksége van Iránra és piacaira, mint valaha. Moszkva számára talán itt az ideje a partnerség kiterjesztésének, ahogyan azt az irániak követelik.

Ha azonban Irán aláírja a nagyrészt Oroszország által közvetített nukleáris megállapodást, akkor Oroszország és Irán szerepe felcserélődhet, és Irán – amennyiben a szankciókat feloldják – erősebb, sőt meghatározó szerepet kaphat ebben a kapcsolatban.

Iránban van egy hangos oroszellenes tábor, amely jól emlékszik arra, hogy Moszkva sokáig figyelmen kívül hagyta az iráni követeléseket. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy Teherán örömmel fogadja a legújabb orosz fegyvereket. Most már valószínűnek tűnik, hogy Irán akkor is megkapja a régóta követelt fegyverrendszereket, ha valamilyen oknál fogva nem sikerül véglegesíteni az atomalkut. Oroszországnak már nincs vesztenivalója, és minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy továbbra is eladja fegyvereit bárkinek, aki igényt tart rájuk.

És mi van az iráni bevásárlólistán?

Az amerikai védelmi hírszerző ügynökség szerint Irán érdeklődik a Szu-30-as vadászgépek, a Jak-130-as kiképzőgépek, a T-90-es harckocsik és – a hab a tortán – az S-400-as föld-levegő rakétavédelmi rendszerek iránt, amelyek eladásától Oroszország korábban tartózkodott.

Még ha Oroszország az iráni bevásárlólistának csak egy részét teljesíti is, az nagyon rossz hír lesz Izrael számára. A közelmúltig a fejlett orosz rakétarendszerek Szírián belül teljes orosz ellenőrzés alatt álltak. Ez is megváltozhat.

A legnagyobb fenyegetést, amelyet Oroszország Izrael felé fogalmaz meg, regionális befolyásának kiterjesztése jelentheti, különösen egy hatékony, az Egyesült Államok által vezetett biztonsági struktúra hiányában. Libanon és Kuvait kivételével, amelyek elítélték Oroszországot, és Szíria kivételével, amely teljes mértékben az oroszok szövetségese és elítélte a Nyugatot, az arab államok jelenleg a „kerítésen ülnek”, nem hajlandók kockáztatni sem az Egyesült Államokért, sem az oroszokért.

Az elmúlt években néhány ilyen ország, különösen az Öböl-menti államok, nem titkolták frusztrációjukat az amerikai közel-keleti politikával kapcsolatban, amely mind az Obama-, mind a Trump-kormányzat alatt az amerikai jelenlét csökkentését célozta a térségben – és amely Barack Obama és Joe Biden elnökök alatt az amerikai regionális prioritások élére az Iránnal kötött amerikai atomalkut helyezte.

Válaszul az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Egyiptom mind elkezdtek orosz (és kínai) fegyvereket vásárolni, és a Moszkvával való kapcsolataikat is erősítették.

Oroszország jelentősen kibővítette kapcsolati hálóját a Közel-Keleten, főként azért, mert egyes országok attól tartottak, hogy a Nyugat magára hagyja őket. Ha az Egyesült Államok azt akarja, hogy ezek az országok csatlakozzanak egy Moszkva elleni szövetséghez, akkor lehet, hogy át kell gondolnia regionális politikáját – vagy pedig át kell gondolnia kapcsolatait az arab országokkal, amelyek esetleg folytatni kívánják a jelenlegi egyensúlyozásukat.

Egyiptom, Jordánia, Marokkó és Tunézia azonban nagymértékben függ az Oroszországból és Ukrajnából érkező búzaszállítmányoktól. Az alapvető élelmiszer-alapanyagok és az energiaárak emelkedése a régió számos országában megzavarhatja a stabilitást, ami további kockázatokat és bizonytalanságot okozhat. Mindezek a fejlemények viszont negatív hatással lehetnek Izraelre és arra a kísérletére, hogy új szövetségeket építsen ki a régióban – különösen, ha Oroszország Izraelt amerikai eszköznek tekinti, míg az amerikaiak Iránban partnert látnak.

Aligha kétséges, hogy az ukrajnai sorsfordító események a Közel-Keleten is felforgatták a sakktábla állását, akárcsak másutt.

Miközben Izrael számára a kockázatok minden bizonnyal növekedni fognak, szüksége lesz – most jobban, mint valaha – szilárd amerikai támogatásra és magabiztos amerikai politikára a Közel-Keleten.

Az új amerikai megállapodás Iránnal, amely még az ukrajnai háború alatt is Amerika regionális prioritása marad, nem valószínű, hogy képes lesz nyújtani ezeket a biztosítékokat.

A világrend omladozik, de Joe Biden „optimistább, mint valaha”

Amerika a normalitáshoz való visszatérés helyett egy új világrendre ébredt. Hajdú Tímea véleménycikke.