A tanulság Európa számára az, hogy az energiabiztonság a „sokféleségből és csakis a sokféleségből fakad. Nem függhetünk túlságosan egyetlen országtól, még akkor sem, ha az éppen a barátunk” – mondta Elai Rettig, a Ramat Gan-i Bar-Ilan Egyetem adjunktusa.
Mivel Európa igyekszik megszabadulni az orosz olajtól és gáztól való függőségétől, az ukrajnai háború 180 fokos fordulatot jelenthet az európai energiaügyi hozzáállásban: a megújuló energiaforrások háttérbe szorulnak a szilárdabb, bár politikailag kevésbé korrekt forrásokkal szemben. Európa attitűdjének változása éppen akkor következik be, amikor Izrael is felugrott a megújuló energiaforrások szekerére, és legutóbb leállította a gázkitermelési engedélyeket, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére összpontosíthasson.
A legmeglepőbb változás azonban Németországé. A zöld energia terén vezető szerepet játszó ország most egy stratégiai széntartalék létrehozásáról beszél, és rövid ideig felvetette a megmaradt három atomerőműve élettartamának meghosszabbítását (azóta azonban elállt ettől a lépéstől). Németország véleményének változása könnyen érthető, hiszen Európa nagy gazdaságai közül Németország függ a leginkább az orosz gáztól (51%). Olaszország nem sokkal marad le 46%-kal. Franciaország 24%-ban importál. Kelet-Európa szintén nagymértékben függ az orosz gáztól (Románia figyelemre méltó kivétel).
Az európaiak azáltal váltak az orosz szállításoktól függővé, hogy „óriási összegeket fektettek be a megújuló energiaforrásokba”, ugyanakkor „szinte teljes moratóriumot vezettek be a helyi fosszilis tüzelőanyag-fejlesztésre”
– mondta a JNS-nek Yonatan Dubi, a Negevi Ben-Gurion Egyetem kémiai tanszékének professzora, aki gyakran tart előadásokat energetikai kérdésekről.
„Azt hiszem, az energetikai lecke, amit meg kell tanulnunk az az, hogy – amikor kényszerhelyzet áll elő – minden klímaideológia és minden nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási program jelentéktelenné silányul ahhoz képest, hogy a nyugati világnak folyamatos és stabil energiaforrásra van szüksége”
– mondta. „Ennek figyelmen kívül hagyása vezette Európát a jelenlegi energiaválsághoz.”
Európa lényegében nem csak az ukrajnai orosz háborút finanszírozza azzal, hogy az orosz gázért magas árat fizet, hanem az energia tekintetében is ki van szolgáltatva Oroszországnak – mondta Dubi, megjegyezve, hogy Oroszország azzal fenyegetőzött, hogy leállítja az Ukrajnán áthaladó Északi Áramlat-1 gázvezetéken keresztül történő gázszállításokat, ha a fogyasztók nem fizetnek rubelben. „Az én tippem az, hogy végül azt fogják tenni, amit Oroszország akar, mert nincs más választásuk” – mondta.
Dubi hozzátette, hogy Izraelt az a veszély fenyegeti, hogy ugyanarra az útra lép, mint Európa, amikor fejvesztve rohan a megújuló energiaforrások felé.
Ehelyett inkább a földgázkutatást kellene ösztönöznie, mondta, rámutatva az izraeli energiaügyi miniszter decemberi döntésére, amellyel leállította a tengeri gázkutatási engedélyeket.
A miniszter, Karine Elharrar azt mondta, hogy ezt azért tette, „hogy 2022 a megújuló energiák éve legyen, a földgáz várjon”.
Az európaiak elismerik, hogy hibát követtek el – erősítette meg Dubi, hozzátéve, hogy reméli, a lecke érthető volt Izrael számára. „Az energiaügyi minisztérium tisztviselőivel folytatott belső beszélgetéseim alapján megértették, hogy Izraelnek stabil energiaforrásokkal, helyszíni tárolási és szénalapú áramtermelő képességekkel kell rendelkeznie” – mondta.
„Kis híján lemaradunk a győzelemről”
Elai Rettig, a Ramat Gan-i Bar-Ilan Egyetem politikai tanulmányok tanszékének adjunktusa, aki az energiaügyi geopolitikára szakosodott, egyetértett azzal, hogy Elharrar hibát követett el, és a JNS-nek elmondta:
„Az, hogy egyiket a másik ellenében állította, mondván: ‘A megújuló energiaforrásokra fogunk koncentrálni, ezért nem járulok hozzá az engedélyezéshez’ – ez nem így működik. Nem lehet megvalósítani a megújulókat, ha nincsenek gázerőművek, amelyek naplemente után is termelik az áramot.”
„A két területen belül is ellenségeket teremt. Ha az egyiket a másik ellen uszítja, akkor mindenféle támogatott megújuló projektnek a gázérdekeltségek ellene fognak menni” – tette hozzá.
Rettig nem teljesen a megújulókat okolja Európa energiaproblémáiért. Szerinte Európa tavalyi rekordmagas energiaárait elsősorban Oroszország okozta. Oroszországot arra kérték, hogy növelje gázkitermelését, de az elutasította, és azt követelte, hogy először az Északi Áramlat 2 – a Balti-tengeren keresztül Németországba vezető vezeték – legyen jóváhagyva.
„Ez juttatta az árakat az egekbe” – mondta.
Rettig szerint a tanulság Európa számára az, hogy az energiabiztonság a „sokféleségből és csakis a sokféleségből fakadhat. Nem lehet túlságosan függeni egyetlen országtól, még akkor sem, ha az éppen a barátunk”.
Dubi úgy érvelt, hogy Izraelnek hozzá kellene járulnia Európa energiaellátásának sokszínűségéhez azzal, hogy földgázzal látja el Európát. Támogatja az EastMed gázvezeték projekt újraindítását, egy 1300 mérföldes tervezett gázvezetéket, amelynek 1000 mérföldje a Levantei-medencéből indulna, és Cipruson, Görögországban és Olaszországban kötne ki. A projektet leállították, amikor a Biden-kormányzat visszavonta támogatását.
Azt is mondta, hogy Izraelnek újra kellene indítania az Egyesült Arab Emírségek olajvezetékéről szóló megállapodást, amely az emírségekbeli olajat a meglévő izraeli vezetékeken keresztül szállítaná a Vörös-tengeren lévő Eilat kikötője és a Földközi-tengeren lévő Áskelon között.
Ezt a projektet a környezetvédők ellenállása miatt ejtették.
Szerinte Izrael elszalasztja a lehetőséget, hogy részt vegyen Európa energiamegoldásában, ha nem fokozza a földgázkutatást. Több földgázt kellene küldenie Egyiptomba, ahol működik egy gázfolyósító üzem, majd onnan tovább Európába. „Gondoljunk bele, milyen geopolitikai következményekkel járna, ha Izrael és Egyiptom együttesen megmentené Európát. És nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy erről lemaradjunk” – mondta.
Rettig elmondta, hogy nem biztos abban, hogy az EastMed projekt megvalósítható, tekintettel a gazdasági és technikai kihívásokra, de szerinte rövidebb távon más dolgokat is lehet tenni, például további LNG (cseppfolyósított földgáz) létesítmények építését, esetleg Egyiptomban vagy akár a tengeren.
Szerinte még nem tudni, hogy az ukrajnai háború tanulságai beépültek-e a köztudatba. „Talán Európa végre komolyan gondolja, és beleteszi a pénzt a szükséges infrastruktúrába” – mondta.
Rettig személyes véleménye azonban az, hogy a gázt ne adják el Európának.
„Olyan gázunk van, amely a következő 60-70 évben is biztonságban tartja Izraelt, és nem kellene annyira elszántan eladnunk. … Régebben ez volt számunkra a Szent Grál, hogy saját, független energiaforrást találjunk. És most, hogy megtaláltuk, el akarjuk adni a felét?”
