A francia elnökválasztás utolsó fordulójáig már csak kevesebb mint három hét van hátra. Az Emmanuel Macron és Marine Le Pen közötti újrajátszás a legvalószínűbb forgatókönyv – és Macron a győzelem egyértelmű favoritja – írja az UnHerd oldalán Peter Franklin.
De vajon alábecsülik-e Le Pen esélyeit a választási szakértők? A politológus, Yascha Mounk beszélt a „legokosabb, legjobban informált emberekkel”, akiket Franciaországban ismer – és szerinte ők „ki vannak akadva”.
A közvélemény-kutatásokat nézve a Macron és Le Pen közötti különbség idén sokkal kisebb, mint 2017 azonos hónapjaiban volt. Öt évvel ezelőtt Macron előnye Le Pennel szemben több mint húsz pont volt, most inkább tíz. Az elmúlt napokban pedig további szűkülés tapasztalható.
Ami még meglepőbbé teszi Le Pen teljesítményét, az az Éric Zemmour – jobboldali riválisa a populista szavazatokért – által támasztott konkurencia. De ahogy Benjamin Dodman a France 24-től megjegyzi, Zemmour gyújtogató retorikája lehetővé tette Le Pen számára, hogy „tiszteletreméltóbbnak és „elnökibbnek” tűnjön”.
Erre a váratlan fenyegetésre reagálva Macron támogatói „szemfényvesztésként” támadták Le Pen új imázsát, és arra figyelmeztették a választókat, hogy „nem változott”.
De függetlenül attól, hogy a Macronistáknak valóban van-e okuk az aggodalomra, az ő érdekük, hogy ne boruljanak ki – legalábbis a nyilvánosság előtt ne. A pánik általában rossz hangulatú zene egy választási kampányhoz – írja a cikk.
A brit Konzervatív Pártnak sem vált be 1997-ben, amikor Tony Blairt szó szerint szörnyetegnek állították be; és a 2016-os népszavazáson sem segített a „büntetőköltségvetéssel” való fenyegetés a maradás kampányának.
Sőt, a tét felemelése a másik oldalnak is segíthet, mivel a támogatóikat szavazásra ösztönzi – írja Franklin.
Ez különösen fontos Le Pen esetében. Az Ipsos részletes közvélemény-kutatási adatai azt mutatják, hogy 2017-es támogatottsága olyan csoportokban koncentrálódott, amelyek kevésbé valószínű, hogy szavaznak, mint honfitársaik. Például viszonylag jól szerepelt a munkásosztály, a magánvállalkozók és a munkanélküliek körében. A 35 év alattiak körében is jobban szerepelt, mint a 60 év felettiek körében (és népszerűsége a fiatalok körében azóta nőtt).
Ez segít megmagyarázni, hogy Le Pen 2017-es tényleges eredménye miért maradt el a közvélemény-kutatási eredményeitől – és azt is, hogy pártja miért teljesített alul a tavalyi regionális választásokon.
A leginkább elidegenedett szavazók azok, akik a legkevésbé motiváltak arra, hogy részt vegyenek olyan választásokon, amelyek nem változtatnak a status quón.
Ha ezúttal sokkal szorosabb lesz – és a Macron-kampány megerősíti ezt a benyomást -, akkor a megszokott nem szavazók motiváltak lehetnek arra, hogy változtassanak.
Az Ipsos 2017-es közvélemény-kutatásából még egy dologra érdemes felhívni a figyelmet – ez pedig az anyagi bizonytalanság okozta különbség – írja Franklin. A pénzügyeiket „nagyon nehéznek” minősítő személyek körében Le Pen hatalmas, 38 pontos előnnyel nyert. Az egész Európában tomboló megélhetési válság miatt Macronnak kevés hibázási lehetősége van.
Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin
