Szárá Katzenellenbogent mindenki csak Szárá mamának nevezte. Szárá a szovjet titkosszolgálatok által legkeresettebb személyek egyike lett – írja a zsido.com
Szárá mama az 1900-as évek közepén élt a Szovjetunióban, egy olyan időszakban, amikor a vallási oktatás tiltott tevékenységnek számított. Szárá mama üzletasszony volt és a Lubavics faluban található jesiva szakácsnője.
Sem ő, sem a férje nem volt hajlandó meghajolni a szovjet törvények előtt. Férjét 1937-ben tartóztatták le, és soha többé nem látta.
Ez azonban nem tudta megállítani az asszonyt: továbbra is helyet adott otthonában a jesiva diákjainak és számos olyan zsidó gyereket mentett meg, akiket szovjet árvaházakba kényszerítettek.
Amikor pedig a Szovjetunió még veszélyesebb lett a vallásos zsidók számára, akkor legendás találékonyságának és acélos idegzetének köszönhetően bonyolult föld alatti mozgalmat vezetett, azzal a céllal, hogy minél több fiatalt ki tudjon csempészni a vasfüggöny mögül a szabad világba.
A második világháború után egy ideig életben volt egy törvény, miszerint a lengyel állampolgárok szabadon elhagyhatják a Szovjetuniót és beléphetnek Lengyelországba. Szárá mama fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy lengyel útleveleket és dokumentumokat szerezzen. Ezek között voltak hamis iratok és olyanok is, amelyek azóta elhunyt vagy eltűnt személyek tulajdonát képezték egykor. Az okmányokat aztán olyan vallásos zsidóknak továbbította, akikre nagyjából ráillettek a feltüntetett adatok.
A „nagy menekülésnek” nevezett akció keretein belül Szárá mama egymaga több száz zsidót juttatott ki a Szovjetunióból.
Nem csoda hát, ha a KGB, a hírhedt szovjet titkosszolgálat hamar felvette a nem kevésbé hírhedt körözési listájára. Ettől fogva az asszonynak bujkálnia kellett, ám tevékenységét még így sem függesztette fel egyetlen pillanatra sem. Ez nem volt könnyű, hiszen folyamatos mozgásban kellett lennie, nem maradhatott huzamosabb ideig egyetlen búvóhelyen sem. Fényképét minden egyes szovjet rendőrőrsre elküldték, és igen magas vérdíjat tűztek ki rá.
Szárá mama egyetlen útlevelet tartott meg magának, egy lengyel asszonyét, akinek az adatai nagyjából megegyeztek az ő adataival. Ezt az egy útlevelet ő maga szerette volna használni, mert tudta, hogy fogytán van az ideje. Mielőtt azonban felhasználhatta volna az értékes okmányt, megtudta, hogy Cháná rebecennek, a későbbi lubavicsi Rebbe édesanyjának, sürgősen menekülnie kell.
Átadta hát neki az egyetlen megmaradt útlevelét és Cháná rebecen biztonságban kijutott a Szovjetunióból.
Nem sokkal később történt, hogy a KGB letartóztatta Szárá mama tizenéves fiát, Mosét, majd elfogták egy táviratát, amelyet fia korábbi tartózkodási helyére küldött, így végül őt magát is megtalálták és azonnal letartóztatták. Mi volt a fiú bűne? Nem volt hajlandó szovjet iskolába járni és nem jelentette anyja tevékenységét.
A KGB ügynökök elképzelhetetlen kínzásoknak vetették alá Szárá mamát annak érdekében, hogy megtudják bűntársai nevét és rejtekhelyét.
Az asszony azonban hallgatott. A legkegyetlenebb vallatással sem tudtak belőle egyetlen nevet sem kikényszeríteni.
Ekkor egy hozzá közeli zárkába vitték át a fiát és úgy verték, hogy azt az asszony is hallhassa. Ettől fogva minden morzsányi ételt megőrzött a fiúnak, hogy erőt adhasson neki, és amikor engedélyezték, hogy találkozzanak, átadta neki minden ételét, valamint bátorította is Mosét.
Amikor azonban visszavitték a cellájába, összeomlott fia összevert és megkínzott testének látványától.
Végül 1952-ben, 61 évesen hunyt el egy szívroham következtében.
Mose hét és fél évet töltött a börtönben. Ez idő alatt anyja emlékezete tartotta benne az erőt. Ma a Chábád-küldöttek között nagyon sokan vannak olyanok, akiknek a szüleit vagy a nagyszüleit Szárá mama mentette meg. Semmivel meg nem törhető hite és minden egyes zsidó, valamint a Tóra és a micvák iránt érzett feltétlen szeretete a mai napig sokakat inspirál.
