Ezen a hétvégén ünneplik a Zsidó Antifasiszta Bizottság (JAC) megalakulásának 80. évfordulóját, és ugyanebben a hónapban emlékeznek meg az 1952-ben kivégzett orosz zsidó értelmiségi vezetőkről – írja a The Jerusalem Post.
A kettős lojalitás – a fennálló rendszerhez vagy az ország társadalmához való hűtlenség – gondolata a modern kor egyik legelterjedtebb antiszemita sztereotípiája. Azt sugallja, hogy a zsidók mindig Izrael állam vagy a zsidó nép oldalán áll, függetlenül attól, hogy éppen hol él.
A Rágalmazásellenes Liga 2014-es jelentése szerint is a kettős lojalitás vádja a legfontosabb nemzetközi antiszemita sztereotípia.
„Ha Izrael érdekei ellentétesek annak az országnak az érdekeivel, ahol egy zsidó él, az antiszemita azzal vádolhatja a zsidó állampolgárt, hogy az izraeli érdekek mellé állt – tulajdonképpen azt mondja, hogy ‘te valójában nem tartozol közénk’. A legszélsőségesebb formájában a kettős lojalitás vádja egyenrangú a hazaárulás vádjával”
– mondta Dr. Manfred Gerstenfeld.
A JAC a szovjet zsidóság történetének egyik legtragikusabb epizódjává vált.
A JAC-ot először a szovjet hatóságok 1941-ben hozták létre propagandaeszközként.
A cél az volt, hogy a Hitler-ellenes koalíció országaiban alakítsák a közvélemény megítélését a Szovjetunióról, és kampányt szervezzenek a nyugati világ zsidó közösségeiben a Vörös Hadsereg szükségleteinek fedezésére. A JAC vezetőjének a szovjet zsidó kultúra legkiemelkedőbb alakját, Salamon Mikhoelst kérték fel.
Mikhoels maga is a szovjet zsidóság képviselőjének számított a Szovjetunióban és az országon kívül egyaránt. Köztudott, hogy az ő vezetése alatt a JAC lett az a hely, ahol a szovjet zsidók segítségért, védelemért és támogatásért folyamodhattak, és ahol megoszthatták egymással törekvéseiket és terveiket.
Azonban a JAC túllépett a hatóságok és személyesen Sztálin által meghatározott funkciókon, miszerint, hogy kizárólag a kommunista rendszer érdekében működjön.
A bizottság vezetői teljes mértékben elfogadták a megállapított szabályokat, és minden lehetséges módon bizonyították a rendszer iránti lojalitásukat.
Tekintettel arra, hogy tagjai sikeresen teljesítették a rájuk bízott feladatokat, a hatóságok egy ideig eltűrték, hogy a bizottság kissé más funkciót is kapjon.
A helyzet a második világháború végével és közvetlenül Izrael Állam 1948-as megalakulása előtt változott meg.
1946 őszén a párt külpolitikai osztályának vezetője, M. Szuszlov megjegyezte: „A JAC jól ismert pozitív szerepe a Nagy Honvédő Háború alatt … bizonyos mértékben hozzájárult a zsidó lakosság mozgósításához külföldön a német fasizmus elleni harcban … de a háború végével a bizottság pozitív szerepe kimerült, és … [politikailag] káros lett”.
A JAC felszámolásáról szóló döntés csak a körülmények és az idő kérdése volt.
1948 januárjában Mikhoels-t brutálisan meggyilkolták – megfojtották, majd egy teherautó összezúzta.
1948-ban Viktor Abakumov, a Szovjetunió állambiztonsági minisztere egy átfogó dokumentumot terjesztett Sztálin, Vjacseszlav Molotov volt szovjet külügyminiszter és Andrej Zsdanov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának volt második titkára elé a JAC tevékenységéről. E dokumentumok szerint Mikhoels, valamint Itzik Fefer, Peretz Markish, Lev Kvitko költők, David Bergelson író és a JAC más tagjai „aktív nacionalistáknak” lettek nyilvánítva, akik „az amerikaiakra összpontosítottak, lényegében szovjetellenes nacionalista munkát végeztek”.
A dokumentum megemlítette „a közöttük leleplezett amerikai és brit kémeket”, akik „ellenségesek voltak a szovjet rendszerrel szemben, és felforgató munkát végeztek”.
Amikor a kommunista berendezkedésben a kettős lojalitást kizárólag a szovjet rendszerrel szembeni hűtlenségként és a rendszer ideológiai monopóliumának megsértéseként értékelték, a JAC tagjainak sorsa eleve megpecsételődött. Vezetőit letartóztatták, megkínozták és agyonlőtték.
A legfontosabb tagok egy nagy csoportját 1952. augusztus 12-én ítélték halálra.
Lina Stern professzort, a Szovjetunió első női akadémikusát három és fél év börtönbüntetésre ítélték, amelyet öt év száműzetés követett. Salomon Bregman, a Szovjetunió egyik miniszterének helyettese „szívelégtelenségben” halt meg.
A JAC tagjai ellen felhozott vádak azonban nem voltak valósak.
Benjamin Zuskin zsidó színészt azért ítélték halálra, mert „a színházban a zsidó ókort, a zsidó shtetl hagyományokat és életet, valamint a zsidók tragikus végzetét dicsőítő, a zsidó nézőkben nacionalista érzelmeket keltő darabokat vitt színre”.
Eisenstadt újságírót és irodalomkritikust azért ölték meg, mert közzétette a Szovjetunió 135 zsidó hősének listáját, valamint anyagot gyűjtött és esszét írt néhányukról.
Az újságírónő a férjének és lányának hagyott üzenetében ezt írta:
„Az ellenem felhozott vádak szörnyűek. Nem írok alá semmit, és ez azt jelenti, hogy soha többé nem találkozunk”.
Eisenstadt lánya így emlékezett vissza:
„Nem írt alá semmit, két papírlap volt az aktájában: egy kihallgatási jegyzőkönyv és egy halálos ítélet”.
1948. január 28-án a Pravda egyik cikke a „gyökértelen kozmopolita” és a „burzsoá nacionalista” kifejezéseket használta, amelyek a zsidók definícióivá váltak, és felhívást intézett a Szovjetunióban lévő zsidó kultúra maradványainak megsemmisítésére.
A hruscsovi enyhülés és a szovjet rendszer részleges sztálinmentesítésének éveiben a JAC-ügy és más háború utáni antiszemita kampányok áldozatait és túlélőit rehabilitálták. A sztálini korszak végén meghatározott ideológiai és politikai hangnem ugyanakkor még négy évtizedig tartott.
A szovjet zsidókkal szembeni gyanakvás és a „kettős lojalitás” vádja gyakori volt, és a szovjet korszak legvégéig a zsidók mindennapi életének részét képezte a különböző foglalkozásoktól való eltiltás, a külföldi utazások korlátozása, és az iskolai továbbtanuláskor a megkülönböztetés.
A szovjet-Bolsevizmus aldozatainak egy elenyeszö hanyada valoban zsido volt, hiszen Sztalin senkiben nem bizott es dolga vegezetevel mindenkit pokolra kuldött ezt a Szovjetunioban elö .zsidok sem usztak meg , de azert a gyanakvo termeszete sem akadalyozta meg abban , hogy zsido kommunistakat kuldjön a csatlos orszagok nyakara a „rend” erdekeben. Ki ne ismerne az ugynevezett „negyes fogatot” plusz Peter Gabor es meg jo nehanyan Magyarorszagon. a többi csatlosorszagban hasonlo strategiaval vertek lancra a nemzeteket. Következmenyei akkor meg belathatatlanok voltak,de ma mar tudjuk zsidokat kuldeni a Szovjetböl „megvedeni” epiteni a latszolagos demokraciat nem volt egy szerencses lepes, melynek a hatasait a mai napig nyögjuk. Utalnek ezzel kapcsolatban az 1968-as esemenyekre Lengyelorszagban. Amikor is a lengyel kommunistak es a Szovjetuniobol Lengyelorszagba vezenyelt zsido kommunistak hatalmi harca kulminalodott. Ekkor mar tulvagyunk a XX SZKP part kongresszuson es javaban folyik a Sztalintalanitas a Szovjetunioban.A hatalmi harc a lengyel kommunistak javara dölt el a zsidok közeleti tevekenyseget ellehetettlenitettek de megengedtek vagy valaszut ele allitottak a zsidokat , hogy elhagyhatjak az orszagot. Talan nem mindenki ismeri Solomon Morel Koncentracios tabor parancsnok sok lengyel hazafi halalanak az okozojat akinek a kiadatasat az Izraeli hatosagok megtagadtak vagy Stefan Michnik verbiro 30 halalos iteletet irt ala, 92 vadpontot hoztak fel ellene, pl emberiseg elleni buntett, szinten megtagadtak a kiadatasat Svedorszagbol mert a svedek (Svedorszag az” emberi jogok zaszloshajoja”) szerint Michnik bunei elevultek az ido folyaman.A törtenet itt nem er veget , neveket nem alkalmazok de akad olyan zsido csalad akiknek a törtenete meg 1917-ben a Petrogradi felkeles alatt kezdödött kommunista hatterrel, a masodik haboru utan kerultek illetve Sztalinek parancsara költöztek Lengyelorszagba es onnan 68-ban tavoztak Svedorszagba harom generacio es ugyanazt a felforgato tevekenyseget folytatjak a harmadik generacioban is most Svedorszagban mint azt tettek 1917-ben Petrogradban harom generacioval elöbb. Tudom , hogy ez mar az antiszemitizmus teteje iskolapeldaja , de a tenyek akkor is tenyek maradnak akar tetszik akar nem.
A bolsevizmust zsidó találta fel (Marx), zsidók juttatták hatalomra (Moses Blank unokája Lenin és annak bűntársa Trotzky), zsidók nélkül nem lett volna bolsevizmus, annak 100 millió gój áldozata még ma is élne.
T. Neokohn!!
Maguk egy zsido portalt mukodtetnek, de a hozzaszolasok tekintelyes hanyada a legdurvabb, hazug antiszemita uszitas. Meg nem gondoltak arra, hogy moderalni kene a hozzaszolasokat?
Nem kíméltek senkit sem , nem számított semmi sem :
1948-ban Molotov feleségét, Polina Zsemcsuzsinát is elérte a tisztogatás, amiben jelentős szerepet játszhatott, hogy zsidó volt és még jelentősebbet, hogy kinek a családjához tartozott. Molotov reakciója annyi volt, hogy írt egy levelet Sztálinnak, amelyben mentegetőzött, hogy tartózkodott a szavazáskor, amikor feleségét kizárták a pártból. Sztálin utolsó éveiben Molotov folyton attól tarthatott, hogy őt magát is letartóztatják. Emlékezhetett arra az asszonyra is, aki húsz évet töltött a gulagon, csak azért, mert Buharin felesége volt – férjét pedig kivégezték. Még említeni sem merte a gulagra került saját feleségét, csak Sztálin halála után. Berija (nem sokkal azelőtt, hogy őt magát is kivégezték) elintézte, hogy az asszony kiszabaduljon.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vjacseszlav_Mihajlovics_Molotov#Feles%C3%A9g%C3%A9nek_deport%C3%A1l%C3%A1sa
… https://www.global100.adl.org … http://www.nizkor.org … The history est magister vitae !