Kicsit több, mint tizenhárom hónapja iktatták be Joe Bident, és ez idő alatt a hidegháború utáni világrend összeomlott, még ha ez nem is írható kizárólag a jelenlegi elnök számlájára. Amerika vezetése lemondott arról, hogy energetikailag önellátó legyen, és az amerikaiak megosztottabbak mint az elmúlt harminc évben bármikor. Mindezek ellenére az elnök az „Unió állapota” évértékelő beszédében kijelentette, hogy soha nem volt még ilyen optimista Amerikát illetően. Hajdú Tímea véleménycikke.
A „State of the Union” vagyis az „Unió állapota” évértékelő és programbemutató beszéd az amerikai politikai színház csúcsa. Elvileg az a célja, hogy az elnök a Kongresszus két háza elé tárja saját programját, és kéréseit, valamint elemezze az eddig elért eredményeket. A színpadiasság része, hogy az elnök beszéde alatt, ha elhangzik olyan mondat, amivel a pártja egyetért, akkor a képviselők és szenátorok felállva tapsolnak. Ha a vezető különösen népszerű, akkor ez akár percekig eltart, és csak egy-egy mondattal jut előrébb az elnök. Ha pedig nagy az ellenzéke az elnöknek, akkor a képviselők és szenátorok színpadiasan hideg arccal, mereven ülve maradnak.
Mielőtt az orosz invázió megtörtént, az amerikai közbeszédet — az orosz veszélyen kívül –, még mindig a Covid szabályozásokról szóló viták uralták. A fősodratú média folyamatosan a „Coviddal kapcsolatos félrevezető információkról” értekezett. A demokraták többsége harcosan kitartott a kötelező maszkviselés és a kötelező oltás mellett, és a főáramtól legkisebb mértékben is eltérő véleményt megfogalmazó hangok szélsőségesnek lettek bélyegezve (lásd Joe Rogan elleni bojkott). Azonban a kanadai kamionos tüntetés, és a lakosság körében egyre népszerűbb enyhítéseket követően a demokraták közül is egyre többen úgy döntöttek, hogy már nem kellenek a szigorú szabályozások. Egy nappal a beszéd előtt feloldották Washingtonban a maszkviselési kötelezettséget, így
a képviselők, akik néhány hete még felháborodtak, ha valaki maszk nélkül mutatkozott, fedetlen arccal tapsoltak Bidennek.
Keleten a helyzet
Az elnök beszéde valószínűleg már kész volt, amikor megtörtént az invázió. A beszéd elejét – amelyet várhatóan a legtöbben néztek, mielőtt megunták, és elkapcsoltak -, az ukrajnai válságnak szentelte. Ebben a kérdésben nincs megosztottság a két párt között, Putyin agressziójának elítélésével mindenki egyetért.
Sőt, a politikai osztályon belül vannak, akik a katonai beavatkozástól sem riadnának vissza, de Biden beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy nem küld katonákat Ukrajnába. Másrészt kijelentette, hogy készek megvédeni a NATO országokat, ha Putyin tovább akarna terjeszkedni.
Az első felmérések a beszéd előtt azt mutatták, hogy az amerikaiak elégedetlenek azzal, ahogyan Biden az orosz-ukrán konfliktust kezeli. Az amerikai társadalom nem kimondottan tájékozott a kelet-európai helyzettel, politikával és történelemmel kapcsolatban, s az érdeklődés is mérsékelt. Konzervatív oldalon sokan bosszúságukat fejezték ki a beszéd alatt, hogy Biden miért Ukrajnáról, miért nem Amerikáról beszél az évértékelőjében.
A republikánusok Bident teszik részben felelőssé az ukrán helyzetért. A többségi álláspont szerint az elnök nem volt kellően elrettentő Putyinnal szemben. A kisebbségi republikánus, főleg konzervatívok körében népszerű álláspont szerint pedig hiba volt a NATO terjeszkedés, és Ukrajna ütköző állam státuszának figyelmen kívül hagyása.
Biden az orosz bevonulással egy nehezen megnyerhető helyzetbe került. A támadás megakadályozása lett volna számára a legjobb opció, mert most, hogy megtörtént, a lehetőségei erősen behatároltak.
Biden minden döntése gyengének fog hatni egy agresszív háborúval szemben, és nagy kérdés, hogy vajon a világ autoriter, és Amerikával szemben álló hatalmai hogyan fognak dönteni a jövőben ennek tükrében. Különösen Kína kérdéses, ami Amerika első számú riválisa a világpolitika színpadán.
Történelmietlen kérdés, hogy vajon ha Trump nyer 2020-ban, akkor is bevonult volna-e Putyin Ukrajnába. Nem lehet tudni. Ami viszont tény, az az, hogy Joe Biden volt az Egyesült Államok elnöke, mikor Putyin úgy döntött hogy megtámadja szomszédját. Most az egyetlen dolog, amit tehet, az a szankciók elrendelése, és a fegyverek küldése, mivel az amerikaiak nem támogatják a közvetlen katonai beavatkozást egy nukleáris hatalommal szemben.
Biden a beszédében kitért rá, hogy az orosz gazdaság kivéreztetésével járó olajár elszabadulást az amerikai vésztartalékok felhasználásával fogják megakadályozni. Érdemes megjegyezni, hogy Biden egyik első 2021-es döntése a Kanadával közös olajvezeték építésének leállítása volt. Az egyik legnegatívabban megítélt területe Bidennek a gazdaság, amellyel kapcsolatban a beszédben hirdetett programok alapján továbbra is a pénzöntés lesz az elnök jelszava. Az amerikai központúságot átvette Trumptól, de egyelőre ez a retorika nem nyerte meg a célzott rétegeket. Beszédében hiába emelte ki, hogy rekord mértékben nőtt a gazdaság az előző évhez képest 2021-ben, hiszen ennek mércéje a 2020-as hatalmas zuhanás. Az amerikaiak egyik legfőbb motivációja a szavazáskor mindig a gazdaság: ha nem mérséklődik az infláció, akkor a demokraták nagy veszteségeket szenvedhetnek az idei kongresszusi választásokon.
Részleges tónus váltás és progresszív politika
Az adminisztráció érzi a közelgő kongresszusi választások tétjét, mert két fontos kérdésben is tónust váltott Biden: kijelentette a déli határ biztosításának fontosságát, és bejelentette, hogy fontos a rendőrség támogatása. Az elmúlt évben rekordokat döntöttek a bűnözési statisztikák, ezért a vezetés most kénytelen visszavenni a George Floyd-tüntetések alatt hangoztatott rendőrség-ellenes retorikából.
Más progresszív kérdésekben azonban nem fékezett le: reményét fejezte ki az abortusz törvény megtartása mellett, valamint a transz fiataloknak azt üzente, hogy mindig támogatni fogja őket, és reméli, hogy lehetőségük lesz beteljesíteniük az „Isten által adott potenciáljukat.” Bejelentette az eddig többször visszatartott „egyenlőség törvény” támogatását.
Amerikában a közbeszéd jelenleg ugyan Ukrajnára fókuszál, de Amerika számtalan olyan kérdéssel néz szembe, amely előbb-utóbb el fogja nyomni a háborús híreket. Saját határuk, gazdasági helyzetük, kultúrharcuk jobban érdekli az amerikai szavazókat, mint Ukrajna. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy saját ideológiai szemüvegükön át nézik a jelenleg dúló konfliktust. A CBS televízió a kijevi helyzettel kapcsolatban például egy transz nővel készített interjút, aki elmondta, hogy nem menekülhet el, mert bizony az ukrán hadsereget nem érdekli, hogy ő miként azonosítja magát, mivel biológiailag férfi, visszafordítanák a határon. Számtalan kommentátor pedig bújtatott rasszizmust vélt felfedezni az ukránokért aggódó riporterek retorikájában.
Biden beszéde a várható reakciókat váltotta ki: aki támogatja, elégedett. Az elnök viszonylag kevés hibával megúszta, (egy ponton az ukránokat véletlenül irániaknak nevezte). Aki pedig eddig is ellenezte, annak ezután sem változott meg a véleménye róla.
Biden támogatottsága trumpi mélységekbe zuhant az elmúlt hetekben. Egy-két százalékpontot az évértékelő általában segít az elnökön, de drámai növekedés nem várható, bár egyes elemzések szerint a Putyinnal való összehasonlítás segíthet Biden népszerűségén. Azonban bármit is gondolnak az amerikaiak Joe Bidenről, a legtöbb amerikai valószínűleg összetett kézzel imádkozik az idős elnök egészségéért, hogy nehogy Kamala Harris legyen az elnök. Az alelnök történelmi népszerűtlenségnek „örvend”, és állandóak a pletykák, hogy rossz a kapcsolata Bidennel. Rábízták a határkrízist, de nem történt semmi javulás, majd Ukrajnába küldték, ahol szintén nem járt sikerrel.
Harrist a napokban egy rádióműsorban megkérték, hogy magyarázza el a hallgatóknak érhetően és egyszerűen, hogy mi is történik Ukrajnában. Harris a következő magyarázatot szolgáltatta:
„Ukrajna egy ország Európában. Egy másik ország mellett létezik, aminek a neve Oroszország. Oroszország a nagyobb ország. Oroszország úgy döntött, hogy megszállja a kisebb országot, amit Ukrajnának hívnak, szóval alapjába véve az nem helyes.”
Trump alatt négy éven át az amerikai média az azonnal bekövetkező katasztrófát várta: nukleáris háború, gazdasági összeomlás, szövetségesek elvesztése stb. Ezek nem következtek be. 81 millió ember szavazott a demokrata jelöltre, annyira drámainak érezték Trump elnökségét, és a normalitáshoz való visszatérést várták Bidentől. Az első hónapokban még azt lehetett mondani, hogy ugyan progresszív, pont ezért megvalósíthatatlan és népszerűtlen a programja, de legalább nincs dráma. Ünnepelt a sajtó és a kommentátorok, hogy végre „felnőttek vannak a fehér házban”. Ehelyett kaptak egy idős férfit, aki az orosz invázió utáni hétvégén hazament saját birtokára Washingtonból, egy karrier-politikus alelnököt, aki nem jön ki a főnökével, és egy Obama-adminisztrációs hivatalnokokkal feltöltött kormányzatot, akik precízen megismételnek mindent, ami Obama alatt sem működött.
Végül valóban bekövetkeztek a katasztrófák, amiket Trump alatt vártak: csak éppen Joe Biden az Egyesült Államok elnöke.
