„Lehet, hogy polgárháború felé tartunk” – Heather Mac Donald a Neokohnnak

A Neokohn szerkesztője

 

Az amerikai politikai kommentátor lapunknak elmondta, hogy miért nem működnek a „sokszínűségi” politikák, miért probléma az egyetemek „elnőiesedése”, és mi a modern nyugati ember igazi privilégiuma. Interjú.

Heather Mac Donald a Manhattan Institute kutatója, a City Journal szerkesztője és New York Times bestsellerszerző. Írásai megjelentek a Wall Street Journal, a Washington Post, a New York Times amerikai lapokban. Legújabb könyvében a The Diversity Delusion-ben (Sokszínűség téveszméje) azzal érvel, hogy az amerikai egyetemeken terjesztett mérgező eszmék aláássák a humanista értékeket, táplálják az intoleranciát, és növelik a megosztottságot az amerikai társadalomban.

Mac Donald a Danube Institute meghívására érkezett Budapestre, ahol részt vett a Matthias Corvinus Collegium által szervezett MCC Budapest Summit – „Milyen értékek mentén neveljük gyermekeinket?” című nemzetközi konferencián.
***

Ma az amerikai elit egyetemeken azt tanítják a fiataloknak, hogy gyűlöljék a nyugati civilizációt. Shakespeare-t, Dickenst és másokat „fehér férfiként” azonosítják… Hogyan történt ez?

A konkrét okok nehezen azonosíthatók. A történet kronológiája, hogy az 1970-es években volt egy irodalmi teória, ami Párizsból érkezett, ez a dekonstruktivizmus és posztstrukturalizmus. Nagyon furcsa tézise van, mely szerint a nyelv az egyetlen létező. Nincsenek emberi lények, mi mind csak retorikai fikciók vagyunk. Az „én” nem létezik. Egyetlen regénynek sincs jelentése. Ez volt a hetvenes években. Aztán jöttek a nyolcvanas évek, mikor minden a feje tetejére állt.

Ekkor az akadémikusok átvették a modoros és hányingert keltő dekonstruktivista retorikai fogásokat. De az „én” teljes erejében tért vissza és az oktatás semmi másról nem szólt, mint önmagad nárcisztikus tanulmányozásáról. Tehát ha nő vagy, akkor csak női szerzőket olvass. Ha fekete vagy akkor csakis fekete írókat olvass.

Hogy ez miért történt az őszintén szólva egy rejtély… Az egyik magyarázat az rá, hogy az 1960-as években az egyetemek elkezdtek faji preferenciákat gyakorolni annak érdekében, hogy több fekete diák járhasson egyetemre. De ezt nem lehetett anélkül megtenni, hogy ne csökkentsék az akadémiai elvárásokat. Ennek a tanulmányi szakadéknak számtalan oka van, a feketék akadémiai olvasási, matematikai és írási eredményei átlagban alacsonyabbak, mint a fehér diákok akadémiai átlaga. Itt nem az egyének teljesítménye a lényeg, hanem az átlagé. Tehát az egyetemek elkezdtek olyan fekete diákokat felvenni, akik nem voltak versenyképesek tanulmányi szinten. Így egyre több helyen felbukkantak az olyan szakok, mint a fekete tanulmányok meg az etnikai tanulmányok, ahol nem kellett kémiában, matekban, görögben és latinban versenyezniük. Specializálódhattak a „feketeségben”, amiben természetesen egy fehér nem versenyezhet velük. Ma a Budapest Summiton tartott előadáson Joshua Katz, – aki  klasszika filológiát tanít a Princeton egyetemen – azt mondta, hogy náluk a klasszikus tudományok szakot egy fekete professzor dominálja, aki azt mondja, hogy az akadémiai szakértelme abból fakad, hogy fekete. Ez egy abszurd idea.

Másrészt az is változást hozott, hogy feminizálódtak az egyetemek. Camille Paglia, egy radikális feminista gondolkodó, aki sok mindenben libertáriánus, megjegyezte, hogy az egyetemek intellektuális hanyatlása a női professzorok tömeges megjelenésével kezdődött.

Mert ami jelenleg Amerikában történik az az egyetemek elnőiesedése. Irracionális, költség-haszon elemzésellenes, ne legyen szólásszabadság, ha az sérti mások érzéseit stb. A feministák átvették az uralmat, és bosszúhadjáratot folytatnak egy civilizáció ellen, ami szerintük túl fehér és túl férfias, ezért le kell rombolni.

Nagyon sok szó esik a „sokszínűség” fontosságáról, de mi a helyzet a gondolati sokszínűséggel?

Valójában olyan sokszínűség sincs, amit szeretnek, mert a faji preferenciák miatt, ma az egyetemek szegregáltak. Vannak fekete hálótermek, fekete asztalok az ebédlőben, s vannak fekete órák is, mert a fekete diákok önként szegregálják magukat, mivel sokan érzik, hogy nem tudnak versenyezni és így nagyobb biztonságban érzik magukat.

Tehát még az a fajta sokszínűség sem létezik, amiről állandóan beszélnek.

S valóban intellektuális sokszínűség egyáltalán nincs, mert a konzervatív gondolkodást „mérgezőnek” tekintik. Ha egy diák nem teljesen adja át magát a balos gondolkodásnak, akkor nem kap akadémiai állást. Így a procedúra egyre rosszabb és rosszabb lesz. Ha konzervatív vagy az egyetemen, akkor nagyon vastag bőrre van szükséged, nagyon elkötelezettnek kell lenned. S ez nagyon nagy terhet ró egy átlagemberre.

Véleménydiktatúra — hogyan váltak az amerikai elit egyetemek vitamentes övezetté?

Az amerikai elit egyetemeken már nem az igazság keresése zajlik, hanem „harc a fasizmus ellen.”

Az Egyesült Államok a nyugati civilizáció egyik legnagyobb teljesítménye, mégis gonosznak nevezik. Mégis mihez viszonyítva?

Nem gondolkodnak racionálisan. Amerikának egy nagyon-nagyon erős bűntudat-komplexuma van a faji kérdéssel kapcsolatban, elsősorban a rabszolgaság miatt. S megijeszti az embereket, hogy sem a tanulmányi, sem a bűnözési adatok nem javultak kellően. Ezért azt mondják, hogy az egyetlen lehetséges magyarázat a rasszizmus.

Rabszolgaság minden kultúrában létezett. Az afrikaiak rabszolgaságba taszították egymást, már az európaiak érkezése előtt. S mikor megjelentek az európaiak, akkor elrabolták egymást és rabszolgaságba adták a társaikat. Ezzel együtt Amerika rasszizmusának története nagyon hosszú múltra tekint vissza, és a fehér amerikaiak a polgárháború után is nagyon csúnyán és gyűlölködően bántak a feketékkel, még a polgárjogi mozgalom után is. Olyan indokolatlan megvetés és a feketék lealacsonyítására irányuló törekvés volt tapasztalható, amiről szívszorító olvasni. Ez a mi történelmünk. De a mai realitás ennek az ellentéte.

A baloldal által használt eszmék kizárólag nyugati eszmék: tolerancia, egyenlőség, emberi jogok. Ezeket semmilyen más kultúra nem termelte ki.

De ezt az öngyűlöletet nagyon nehéz megérteni, és nehéz látni, hogy hova fog vezetni.

A Hoover Institute interjúja Mac Donalddal:

Heather Mac Donald On How The Delusion of Diversity Destroys Our Common Humanity

Recorded on February 25, 2019.To comment please go tohttps://www.hoover.org/research/heather-mac-donald-how-delusion-diversity-destroys-our-common-humanity-a…

Nemrég Biden amerikai elnök bejelentette, hogy a nyugdíjba vonuló Stephen Breyer legfelsőbb bíró helyére egy színesbőrű nőt fog kinevezni. Mit gondol erről?

Ez egy szörnyű ötlet. A sokszínűség nevében csökkentjük a joggyakorlatunk minőségét, az igazságszolgáltatás minőségét. Biden 2021 februárjában tett egy bejelentést, amely nem kapott figyelmet, de nagyon ijesztő volt. Az elnökök hagyományosan az Amerikai Ügyvédi Kamara elé terjesztik bíróválasztásukat, amely az ügyvédek országos szervezete, amely az ügyvédi szakma normáiért felelős. És így egy elnök azt mondja, hogy „azon gondolkodom, hogy „Joe Smith-t” jelölöm a szövetségi bírói székbe. Ön hogyan értékeli ennek a személynek a képzettségét?” És az ABA minősíti a lehetséges jelöltet: nagyon alkalmas, alkalmas vagy alkalmatlan. Az ABA egy baloldali szervezet. Joe Biden azt mondta, hogy nem fogja benyújtani a jelöltjeit az ABA-hoz előzetes értékelésre, mert szerinte az ABA nem értékeli eléggé a sokszínűséget. Ez egy őrült felvetés. Az ABA megszállottan foglalkozik a faji és nemi kérdésekkel. Minden jogi egyetemet azért támad, mert nincs elég fekete oktató, minden jogi céget azért, mert nincs elég fekete partner.

Joe Biden jelezte, hogy a bírójelöltjei annyira képzetlenek lesznek, hogy még az ABA-n sem fognak átmenni.

Egy becslés szerint a fekete női ügyvédek aránya az Egyesült Államokban 2%. Még ha nem is lenne akadémiai képzettségbeli szakadék, ami nagyon nagy, az, hogy a jelöltek 2%-ára korlátozzuk a kiválasztást, és kizárjuk az összes lehetséges jelölt 98%-át, statisztikailag garantálja, hogy nem a legjobb jelöltet fogják választani.

Fontos a bíróink minősége. De figyelmen kívül hagyjuk a minőséget a sokszínűség nevében. Rasszista bőrszín alapján választani? Persze, hogy az. De ma az a szabály, hogy a fehéreket lehet diszkriminálni, de a feketéket nem. Sőt, ahogy látjuk ma már az ázsiaiak ellen is lehet diszkriminálni. Ez recept a középszerűségre és arra, hogy leromboljuk az intézményeink minőségét.

De ma már ezek az ideológiák nem csak az egyetemeken vannak jelen. Van egy Twitter fiók a Libs of Tik-Tok, ami gyűjti a „woke” videókat, és tele van amerikai általános iskolai tanárokkal, akik arról beszélnek, hogyan tanítják kisgyerekeknek a gender ideológiát. Honnan kerültek elő ezek az emberek?

Az Egyesült Államokban a pedagógusoktatás már régóta baloldali. Tudás-ellenesek és progresszívek. Szerintük a legjobb, ha megtanítod a gyerekeknek, hogy hogyan gondolkozzanak. Pedig az oktatás lényege, hogy minél több lényeges tudást tölts a diákok üres buksijába az iskola 12 éve alatt, majd az egyetem négy éve alatt.

De a tanári szakokra a leggyengébb diákok érkeznek, a legrosszabb érettségi eredményekkel, tehát ők tudják a legkevesebbet és ők irányítják az oktatást. Olyan tanáraink vannak, akik nem ismerik a történelmet, és nem tudják a matematikát, ezért a szociális igazságosság a specialitásuk.

S a szülők nem figyelnek eléggé oda, hogy a gyerekeik mit tanulnak az iskolában. Az amerikai kultúra nem kifejezetten intellektuális. Mikor az európaiak a 19. században eljöttek hozzánk azt mondták: „Ezeket csak a pénz érdekli!” S tudja ez picit talán túlzás, de van benne igazság. Ez egy nagyon fiatal ország. Az alapítóatyák nagy tudással rendelkeztek. Ismerték a római és görög történelmet, a Közel-Kelet történetét, de gyanút éreztek minden iránt, ami arisztokratikus.

Ma sok szülőt nem érdekel, hogy a gyereke rendesen tanul-e vagy nem, annyi érdekli őket, hogy jó állásuk legyen. Fontos, hogy a szülők észrevegyék, hogy küzdeniük kell a gyerekekért, és hogy az ideák igenis számítanak.

Nagy vitákat vált ki Amerikában a kritikai fajelmélet oktatása, amely azt tanítja a fehér gyerekeknek, hogy ők privilegizáltak a bőrszínük miatt és, hogy szégyellniük kell magukat. Milyen hatása lesz ennek a gyerekekre?

Ez a nagy kérdés, amire nem tudjuk a választ. Egy precedens nélküli civilizációs kísérlet zajlik. Mi történik egy gyerekkel, akinek azt tanítják, hogy semmire ne legyen büszke? Fennáll a veszélye, hogy ellenhullám jön.

Tehát ma Amerikában arra tanítják a gyerekeket, hogy gyűlöljék magukat, egymást, és a civilizációjukat. Ez elég hervasztó.

Igen az, és lehet, hogy egy faji háború vagy egy polgárháború felé tartunk.

Ön szerint ez tényleg előfordulhat?

Igen. A gyűlölet mindkét oldalon nagyon is valóságos, és sokszor nagyon is faji alapú. Amerika nem egy erőszakos társadalom, nem tudom ez örökké tart-e. De jelenleg a tűzzel játszunk.

Mit gondol a demokraták szándékosan dobják be a faji kérdést? Ez a klasszikus „oszd meg és uralkodj taktika”?

Azt mondják a rasszizmus elleni harc motiválja őket, és én szerintem tényleg el is hiszik ezt. Ez ad nekik egy olyan önigazultságot, amely miatt kivételt élveznek az általános megvetés alól, amit egyébként más fehéreknek szánnak. Nem gondolom, hogy ez tudatos lenne, vagy lenne mögötte bármilyen terv.

A 60-as években elindult egy tekintély elleni lázadás, Vietnam miatt, a rabszolgaság következményei miatt. Ezek még érthetőek voltak. De túl messzire mentek.

Mi a legjobb forgatókönyv az Egyesült Államok számára?

Hogy az emberek elkezdenek félelem nélkül igazat mondani. Hogy nem fognak bocsánatot kérni, hanem arra tanítják a gyermekeiket, hogy szeressék az örökségüket. Arra tanítják a gyermekeket, hogy olvassanak Shakespeare-t, Dickenst, Miltont. Hogy hallgassák Mozartot szeretettel és hálával, csodálják Rembrandtot és ünnepeljék a kreativitást.

Mert mi nagyon szerencsések vagyunk, hatalmas privilégium ilyen nagyságok örökösének lenni, legyen szó kultúráról vagy tudományról. Az egész világunk a nyugati civilizáció terméke.

A hála egy nagyon alapvető és szükséges emberi érzés, de a mai ember nem hálás. S ez olyasmitől foszt meg minket, amire nagyon is szükség lenne.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

„Senkitől nem lehet elvárni, hogy integrálódjon a nyugati nihilizmusba és önutálatba” Ayaan Hirsi Ali a Neokohnnak

Az emberjogi aktivista és író lapunknak elmondta, hogyan vált az iszlamisták célpontjává, hogy miért nem beszél senki az iszlám civilizáció imperialista múltjáról, és miért írt könyvet a migráció és a nők elleni erőszak kapcsolatáról. Hajdú Tímea interjúja.