Amerikai politikai színház — A Capitolium „ostromának” következményei

A Neokohn szerkesztője

 

Ki veszélyezteti jobban az amerikai demokráciát, a feldühödött tömeg, vagy a rendszert lebontó politikusok? Hajdú Tímea publicisztikája.

2022 január 6-án több, mint 100 demokrata törvényhozó a Kongresszus épületének lépcsőjén műanyag gyertyákkal világítva, imával összekötött megemlékezést tartott. Mielőtt a Képviselőház többségi vezetője felszólalt volna, a Meghan Markle-t és Harry brit herceget összeadó Curry püspök imát mondott, amelyben az egy éve történtek által „traumatizált” ország gyógyulását kérte. A héten a Kongresszus épületében több „érzelmi támogatást” nyújtó kutya állt rendelkezésére a képviselőknek és stábjuknak. Biden elnök és Kamala Harris alelnök is megemlékezett az eseményről.

Az alelnök egyenesen Pearl Harbor-höz és szeptember 11-éhez hasonlította a tavalyi zavargásokat, Joe Biden pedig fegyveres felkelésnek minősítette az eseményt.

Tavaly január 6-án a republikánusok téphették a hajukat. A Fox News műsorvezetőinek nyilvánosságra hozott üzeneteiből kiderül, hogy a legtrumpistább riporterek is próbálták rávenni Donald Trumpot, hogy legyen már határozottabb, és állítsa le a támogatóit. Az első hullámban betörő emberek azt gondolták, megállíthatják az új elnök beiktatási szavazatainak megszámlálását. Verekedések törtek ki, több, mint 100 rendőr megsérült. Amíg zajlott a tömeg betörése, nem volt egyértelmű mi történik, és jogos volt az aggodalom, hogy akár komoly baj történhet. Bár a demokraták öt halálesetről beszélnek, ezekből csak egy volt erőszakos: a rendőrség az épületen belül lelőtt egy Ashli Babitt nevű tüntetőt, aki az első hullámmal hatolt be az épületbe.

Egy év telt el, és még mindig nem egyértelmű, hogyan lehetséges, hogy olyan gyenge volt a Kongresszus épületének a védelme, ami miatt viszonylag könnyedén bejutott a tömeg. Bár felállítottak egy vizsgálóbizottságot, és az FBI hatalmas erőforrásokat összpontosított arra, hogy kihallgasson minden egyes embert, aki ott volt, és kisebb vádakkal bíróság elé állítson, a vizsgálatok nem tudtak összehangolt konspirációra bukkanni. Olyan embereket is kihallgatott az FBI, akik csak a Trump-nagygyűlésen vettek részt. A tömeg vegyes összetételű volt, a QAnon hívőkkel beözönlött sok olyan ember az épületbe, akik a nyilvánosságra hozott felvételeken tanúsága szerint csak úgy sétálgattak az épületben, mint a turisták.

Glenn Greenwald, baloldali újságíró az egyéves évfordulóra írt cikkében azt állította, hogy már az elejétől kezdve nevetséges volt az az állítás, hogy „felkelés” vagy „puccs-kísérlet” történt január 6-án. Hiába vizsgálódtak egy éven át a hatóságok, senkit sem sikerült ezekkel a vádakkal bíróság elé állítani.

A republikánus párt az elmúlt egy évben próbált eltávolodni az eseménytől, a demokraták pedig érthető okokból próbálták életben tartani az emlékét. Kongresszusi vizsgálóbizottságot állítottak fel, amelynek joga van bárkit beidézni meghallgatásra. Várható, hogy egyre nagyobb nevek kerülnek majd sorra. A republikánusok között van egy mag, amely hőstettnek gondolja január 6-át, de a párt vezető politikusai elítélték az eseményt. A republikánusok közül senki nem vett részt a kongresszusi megemlékezéseken (kivéve Liz Cheneyt), és a vezetés egyértelművé tette, hogy a demokraták tendenciózusan eltúlozzák az eset súlyát, hogy politikai fegyvert kovácsoljanak belőle. Ahogy a Neokohn is megírta, Mitch McConnell, a szenátusi republikánusok vezetője azt írta közleményében:

különösen meglepő, hogy a demokrata szenátorok a zavargásokról szóló megemlékezéskor olyan erőszakos tömegről beszélnek, amely le akarta rombolni országunk szokásait, törvényeit, intézményeit, és ezt annak igazolására teszik, hogy ők maguk rombolják le országunk szokásait, törvényeit, intézményeit”.

Elferdített valóság — Hogyan temette el az amerikai média a Biden család kínos ügyeit?

A 2020-as választás előtt az amerikai média és a Big Tech eltemette a Biden család ügyleteiről szóló híreket, arra hivatkozva, hogy azok egy „orosz dezinformációs kampány részei”. Csakhogy kiderült: a hírek igazak voltak. Hajdú Tímea publicisztikája.

Több amerikai kommentátor is megjegyezte, hogy a „megemlékezések” is mutatják, mennyire szüksége van Bidennek Trumpra. A történelmi mennyiségű szavazattal megválasztott elnök ugyanis egy olyan első évet produkált, amelynek a végére jelentősen zuhant a népszerűsége. Azonban a demokrata szavazókat egyesíti a Trump iránti gyűlölet, a január 6-i események pedig azt a narratívát erősítik, hogy a republikánusok szélsőségesek, és „veszélyeztetik az amerikai demokráciát”.

Az is a demokraták hasznára válik, hogy a republikánusok nemigen tudnak mit kezdeni január 6-ával.

Néhányan megpróbáltak emlékeztetni, hogy a néhány hónappal korábbi Antifa és BLM tüntetéseken elkövetett rendbontások legalább annyira súlyosak voltak, mint a januári események. Néhány republikánus inkább hozzá se szól a témához, vagy legalább igyekszik távolságot tartani. Ezzel szemben a demokraták nagyon is tudják mit gondoljanak, és mondjanak: fegyveres felkelésről és a demokrácia szentélyének meggyalázásáról beszélnek, és kommentátoraik felelősségre vonást követelnek.

A mérsékelt szavazókat január 6-a valószínűleg végleg elfordította Donald Trumptól. Akik megrohamozták az épületet valószínűleg nem is sejtették, mekkora kárt okoznak saját ügyüknek.

Van azonban még egy fontos szempont: január 6-a elhallgattatott minden jogos kritikát a 2020-as választás körülményeivel kapcsolatban.

Trump ragaszkodása ahhoz, hogy nem ismeri el Biden megválasztását, és a választási csalás emlegetése mind-mind elterelték a figyelmet arról, hogy a demokraták tényleg a választási rendszer megváltoztatásán mesterkednek, mivel szerintük az jelenlegi formájában nem eléggé igazságos. Jelzés értékű, hogy a január 6-i megemlékezésen a Kongresszusnál gyülekező néhány száz demokrata demonstráló a választási reform megszavazását követelő táblákkal jelent meg. Mollie Hemingway, a konzervatív Federalist újságírója, aki könyvet írt a 2020-as választás körülményeiről, egy cikkében kifejtette, hogy az ostrom körüli hisztéria csak figyelemelterelés.

„A választást megelőző hónapokban több száz törvényt és eljárást változtattak meg, néha törvényesen, néha pedig nem, káoszt, zűrzavart és bizonytalanságot okozva. Mark Zuckerberg tech-oligarcha, a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere 419 millió dollárt – majdnem annyit, mint maga a szövetségi kormány – költött arra, hogy beavatkozzon a kulcsfontosságú államokban a választás kormányzati irányításába”

– írta Hemingway a cikkében. Az újságíró szerint az amerikai médiának is nagy felelőssége volt, amely nyíltan kampányolt Trump ellen, és elhallgatta a Bidenre rossz fényt vető történeteket.

„A média, és más demokraták arra használták a január 6-i zavargásokat a Capitoliumban, hogy figyelmen kívül hagyják a választási rendszerrel kapcsolatos jogos aggodalmakat, és hogy folytassák a választás biztonságossága elleni támadást”

– írja Hemingway.

2021 tavaszán a Képviselőház el is fogadott egy törvényjavaslatot, amely a 2020-ban követett helyi szavazatszámlálási eljárásokat a szövetségi választási rendszer részévé tette volna. A javaslat állandósítaná a levélszavazást, eltörölné a fényképes azonosító igazolvány bemutatását a szavazáskor, regisztrálhatóvá tenne illegális bevándorlókat, akik valamely államigazgatási adatbázisban már szerepelnek, megszüntetné azt a lehetőséget, hogy a szavazó aláírását össze lehessen hasonlítani a már állami adatbázisban szereplő aláírásával. S egyéb olyan rendelkezéseket szüntetne meg, amelyek a választás tisztaságát, és ellenőrizhetőségét biztosítják. A tervezet elbukott a szenátusban, de a január 6-i megemlékezéskor felerősödő hangok is mutatják, hogy a demokraták nem mondtak le az elfogadásáról.

A január 6-i események felidézése a republikánusoknak szégyen, a demokratáknak pedig politikai fegyver.

Ahogy McConnell republikánus politikus kifejezte; miközben a demokraták aggodalmukat fejezik ki, hogy a felajzott tömeg január 6-án „megtámadta az amerikai demokráciát”, közben éppen ők azok, akik meg akarják változtatni ennek a demokráciának a választási rendszerét.

A „menedzserek forradalma” — Kik Amerika technokrata urai?

Ma az igazi töréspont nem jobb és baloldal között van Amerikában, hanem a bennfentesek szűk elitje és a kívülállók tömege között – állítja Michael Lind, amerikai akadémikus és író új könyvében.

Borítókép: MTI/AP/Susan Walsh