A Kreml kiélezett retorikája mellett egyes szakértők szerint Oroszország egyre növekvő készültségének korai jelei mutatkoznak a kelet-ukrajnai katonai konfliktus eszkalálására.
Miközben tovább mélyül a donbásszi válság, addig Vlagyimir Putyin orosz elnök arra figyelmeztette a Nyugatot, hogy vegye figyelembe, hogy Oroszországnak mi jelenti a „vörös vonalat”.
„Ukrajna belső válsága számunkra is legégetőbb és legérzékenyebb kérdések közé tartozik, amely mindeddig megoldatlan maradt”
– mondta az orosz elnök csütörtökön a külügyminisztériumi tanács ülésén elhangzott beszédében.
Putyin azzal vádolta Kijevet, hogy az nem hajtja végre a minszki megállapodásokat, amelyek a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok Ukrajnába való visszacsatolását célozzák.
„Nyugati partnereink súlyosbítják a helyzetet azzal, hogy modern fegyverekkel látják el Kijevet, provokatív hadgyakorlatokat tartanak a Fekete-tengeren és más, határainkhoz közeli régiókban. Ami a Fekete-tengert illeti, ez még bizonyos határokat is túllép, hiszen a stratégiai bombázók, amelyek nagyon komoly fegyvereket szállítanak, mindössze húsz kilométerre repülnek az államhatárunktól”
– tette hozzá Putyin.
„Folyamatosan kifejezzük aggodalmainkat ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és a „vörös határvonalainkról” beszélünk, de természetesen megértjük, hogy partnereink sajátosak abban az értelemben, hogy nagyon – hogy finoman fogalmazzak – felületesen viszonyulnak a figyelmeztetéseinkhez.”
A Kreml kiélezett retorikája mellett egyes szakértők szerint Oroszországban a kelet-ukrajnai katonai konfliktus eszkalálására való fokozódó készültségének első jelei mutatkoznak. Michael Kofman, a Center for Naval Analysis oroszországi tanulmányok programjának igazgatója és a washingtoni Kennan Intézet munkatársa közvetlen kapcsolatot fedezett fel Oroszországnak az ukrán keleti határoknál az év elején végrehajtott masszív katonai felvonulása és az ugyanebben a térségben a közelmúltban folytatott orosz katonai tevékenység között.
„Ez valójában nem két különböző és különálló esemény”
– magyarázta Kofman a Center For the National Interest pénteki rendezvényén.
„Ezek egy eseménysorozatot alkotnak, amely az év eleje óta bontakozott ki. Oroszország megmozdulásai – jegyzi meg Kofman – nem a Kijevből kiinduló konkrét katonai fenyegetéseken alapulnak.”
Kofman elutasította a korábbi kelet-ukrajnai fellángolások során gyakran idézett magyarázatot, miszerint Moszkva egyszerűen csak el akarja távolítani Kijevet attól, hogy katonai offenzívát indítson az oroszok által támogatott szakadárok ellen a Donbassz régióban. Kofman szerint ezek a megmozdulások inkább az ukrajnai konfliktusról és Kijev és a Nyugat kapcsolatáról szóló orosz stratégiai gondolkodásban megfigyelhető nagyobb tendencia részét képezik.
Kofman tisztázta, hogy nem látszik valószínűnek egy teljes körű orosz invázió Ukrajnában, de hozzátette, hogy „valami történhet az elkövetkező hónapokban”, mivel az orosz katonai egységek továbbra is a térségben tartózkodnak.
„Úgy tűnik, hogy az év folyamán az orosz hadseregnek azt mondták, hogy készüljön fel egy nagyszabású katonai összecsapásra Ukrajnával és hogy úgy helyezkedjen el, hogy egy ilyen típusú összecsapást végre tudjon hajtani”.
„Nem hiszem, hogy az oroszok blöffölnek, amikor azt sugallják, hogy hajlandóak háborút indítani az Ukrajnában kialakult helyzet miatt. Ezt már korábban is bebizonyították, és megvannak hozzá a katonai eszközeik”
– tette hozzá George Beebe, a Center for the National Interest alelnöke és tanulmányi igazgatója.
Dmitrij Szuszlov, az Átfogó Európai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese és az oroszországi Nemzeti Kutatási Egyetem Közgazdasági Felsőoktatási Karának vezető oktatója Putyin beszédét a NATO-nak, az EU-nak és az Egyesült Államoknak szóló „üzenetként” értelmezte.
Szuszlov értelmezése szerint a Kreml mélységesen elégedetlen azzal, amit úgy lát, hogy a Nyugat hajlandó engedni Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek a minszki megállapodások felülvizsgálatára irányuló törekvései során, vagy egyáltalán „szabotálni” azok végrehajtását.
Szuszlov hozzátette, hogy Moszkva a nyugati-ukrán katonai együttműködést olyan kísérletnek tekinti, amely arra irányul, hogy „Ukrajnát a hátsó ajtón keresztül bevezessék a NATO-ba”.
Putyin és vezető moszkvai tisztviselők egyre inkább aggódnak amiatt, hogy Ukrajna egyoldalúan dönthet úgy, hogy NATO/USA bázisokat és más katonai infrastruktúrát fogad be, és ezzel gyakorlatilag a NATO-tagállam de facto szerepébe bújik anélkül, hogy hivatalosan felvennék a szövetségbe.
Suslov szerint Ukrajna és az USA-orosz kapcsolatok jövője attól függ, hogy Putyin és Biden képes lesz-e „kölcsönösen elfogadható modus vivendi” kialakítására Ukrajnával kapcsolatban – amely nem kis részben a nyugati politikai és katonai kötelezettségvállalások jelentős újrakalibrálását jelenti Kijev számára a Moszkvával való folyamatos konfliktusban.
„Nem hiszem, hogy az oroszok valójában meg akarják szállni Ukrajnát. Sokkal inkább azt szeretnék, ha találnának itt valamilyen módot a megegyezésre, ami nem igényel háborút”
– mondta Beebe.
„Szerintem ez egy megoldható probléma”
– tette hozzá.
„Olyan, amelyet mi, az Egyesült Államok kezelni tudunk, ha egy kis diplomáciai ügyességet mutatunk, és vegyítjük a határozottságot és a hajlandóságot, hogy megpróbáljunk kiutat találni egy lehetséges csapdából, amelybe esetleg belekerülhetünk.”
