India afganisztáni szerepét gyakran figyelmen kívül hagyják, pedig India (közvetve) központi szereplője az ottani eseményeknek: Pakisztán projektje, hogy Afganisztánt a dzsihadisták – a tálibok és az al-Kaida erői – révén gyarmatosítja, hogy „stratégiai mélységet” hozzon létre az India elleni véget nem érő ideológiai háborújához – írja Kyle Orton az UnHerd oldalán.
Az 1990-es években India volt Oroszországgal és Iránnal együtt az Egyesült Iszlám Front (UIF) vagy másnéven „Északi Szövetség” néven ismert tálibellenes ellenállás vezető támogatója. Tádzsikisztánon – amely szintén tálibellenes volt – keresztül az indiaiak lőszert és egyéb segítséget tudtak nyújtani az Északi-Szövetségnek. Az Északi-Szövetség vezetője, Ahmad Shah Maszoud is a tádzsikisztáni Farkhor repülőtéren lévő indiai tábori kórházban halt meg.
A tálibok 2001-es bukása után India széles körűen elkötelezte magát Afganisztánban a „puha hatalom” oldalán: infrastruktúrát, iskolákat és kórházakat épített. Talán ezek a struktúrák fennmaradnak, de az indiai befolyás nem, ahogyan az olyan dolgok sem, mint az afgánok számára biztosított indiai tanulmányi programok: Pakisztán egész célja Afganisztán „újratalibánosításával” pont az volt, hogy kizárja onnan Indiát. Ezek után India számára felmerült újra a „kemény hatalom” alkalmazásának lehetősége.
India már tett néhány erőfeszítést, hogy előkészítse ezt. Delhi 2003 óta mélyebb politikai kapcsolatokat és terrorizmusellenes együttműködést ápol Tádzsikisztánnal, ami lehetővé tudja tenni a beavatkozást. 2002-ben India megkezdte egy Aynib-i szovjet bázis felújítását, amely ma India egyetlen külföldi légibázisa (Gissar katonai repülőtér néven fut). Ez a bázis stratégiai szempontból úgy helyezkedik el, hogy Pakisztánnal szemben India fel tudjon lépni mind Afganisztánban, és mind Kasmírban – továbbá ezt kevésbé hangoztatják, de Pakisztán pártfogójával, Kínával szemben is.
India Tádzsikisztánnal való gazdasági kapcsolatainak bővítésére tett kísérleteit azonban mindeddig akadályozta a kínai „adósságcsapda-diplomácia”. A Tádzsikisztánra gyakorolt gazdasági befolyását kihasználva Kína képes volt korlátozni India befolyását az országban. Mint ilyen, Kína megelégszik azzal, hogy Pakisztán ellenőrzi Afganisztánt, mivel ez megnyitja az utat a kínaiak számára az ásványkincsek kiaknázása előtt, ezért Peking valószínűleg hamarosan hivatalosan is el fogja ismerni a pakisztániak kabuli proxy-rezsimjét.
Ez nem jelenti azt, hogy India nem lesz képes felvenni a versenyt Pakisztánnal Afganisztánban, de komoly nehézségei vannak. Először is, India az orosz döntés túsza, kérdés, hogy Moszkva engedélyezi-e, hogy Tádzsikisztánt az afgán ellenállás használja, amely döntést befolyásolja Moszkva 9/11 utáni közeledése a tálibokhoz és a Kínával való bonyolult kapcsolatai. Másodszor, Indiának bürokratikus akadályokat is le kell küzdenie egy ilyenfajta politika kialakításakor. Harmadszor, az afgán ellenállásnak saját megosztottságát is kell leküzdenie. Negyedszer, pedig ott van Kasmír.
Az Iszlám Állam az elmúlt hetekben komolyan fokozta afganisztáni műveleteit a tálibok ellen, és vannak arra utaló jelek, hogy megpróbálják kiszorítani a pakisztáni vezetésű dzsihádistákat Kasmírból. Ha ez a Kasmíron belüli dzsihádista verseny kiéleződik, az átgyűrűzhet Indiába, és akkor mindez elsőbbséget élvez majd az Afganisztánnal kapcsolatos indiai tervekkel szemben.
Van egy utolsó, kevésbé kézzelfogható politikai probléma is: az 1990-es évekkel ellentétben, amikor a tálib rezsim teljes nemzetközi pária állammá vált, a tálibokat most már kvázi „legitimálták” a külföldi kormányok. Az Iszlám Állam felemelkedésével a nyugati kormányok nem arról beszélnek, hogy megpróbálják megdönteni a tálibokat, hanem arról, hogy terrorizmusellenes „partnerként” használják majd őket, az Al-Kaidával való összefonódásuk ellenére. India tehát ijesztő feladat előtt áll Pakisztánnal szemben Afganisztánban: még ha ki is tud dolgozni egy működőképes stratégiát, másoktól is függ, hogy képes lesz-e végrehajtani azt.
Borítókép: Jaskirat Singh Bawa / Flickr
