A mai Azerbajdzsán területén több mint ezer éve megszakítás nélkül élnek zsidó közösségek, amelyek Izrael állam megalakulása és az azeri függetlenség kikiáltása óta jelentős szerepet vállalnak a két ország egyre bővülő kapcsolatainak alakulásában. Az Azerbajdzsán és Izrael közötti együttműködés éveken át alacsony médiafigyelem mellett zajlott, azonban nemrég a második hegyi-karabahi háború kapcsán (igaz csak rövid időre) újra a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került.
Az azeri zsidóság a cári és szovjet időkben
Azerbajdzsán egy alapvetően szekuláris állam, lakossága nyolcmillió, túlnyomórészt síita vallású és etnikailag török származású. Az erős muszlim identitás ellenére az ország történelmében nincsen nyoma antiszemita hagyományoknak és többnyire békés együttélés jellemezte a különböző vallási közösségeket.
A 19. század végétől kezdve a főváros, Baku, a cári orosz birodalomban a cionista mozgalom egyik központja volt. Az orosz antiszemita pogromok hatására 1891-ben alakult meg az első Havevei Zion (Cion szerelmesei), amelyet 1899-ben követett az első cionista szervezet megalapítása.
A cionista mozgalom erős maradt az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság két éve alatt (1918-1920) is, ekkor jött létre a Zsidó Népi Egyetem, valamint számos iskola, társadalmi klub, jótékonysági és kulturális szervezet, sőt ebben az időszakban az egészségügyi miniszter, Jevsei Gindes, is askenázi zsidó volt. Miután 1920-ban a Vörös Hadsereg megszállta az ország területét, Azerbajdzsán szovjeturalom alá került. Minden zsidó kulturális szervezetet, társadalmi klubot és iskolát bezártak és államosítottak.
Sztálin halálát követően aztán a fokozatosan enyhülő politikai légkörben az azerbajdzsáni zsidó közösség jelentős kulturális megújulást élt meg. 1982-ben Bakuban elindultak az első legálisan szervezett héber-tanfolyamok, megnyílt a Szovjetunió első zsidó szochnut iskolája, továbbá számos kulturális és cionista szervezet alakult újjá. Napjainkban az azeriek büszkék az Izraelhez fűződő jó kapcsolatukra és az országban élő zsidó kisebbségre (Azerbajdzsánban mintegy 10-12 ezer zsidó él).
A zsidó közösség kis száma ellenére fontos szerepet tölt be Azerbajdzsán kétoldalú gazdasági és diplomáciai kapcsolataiban Izraellel és az Egyesült Államokkal.
A független Azerbajdzsán
A Szovjetunió összeomlásával véget ért a hidegháború és több tízezer azeri zsidó vándorolt ki Izraelbe. A világban fontos geopolitikai változások zajlottak, megindult a verseny a gazdasági – és az egyre növekvő kereslet kielégítésére –, az energiaforrásokért is. Ezek a fejlemények nagy hatással voltak a függetlenségét újonnan visszanyert Azerbajdzsánra, amely teljes külpolitikájának átszervezésére kényszerült. A kis dél-kaukázusi ország, hogy megőrizze függetlenségét, politikai, gazdasági és stratégiai partnereket keresett; Törökország és Egyiptom után Azerbajdzsán vált a harmadik muszlim országgá, amely bilaterális stratégiai és gazdasági kapcsolatokat létesített Izraellel (utóbbi egyébként az elsők között ismerte el az ország függetlenségét). A kiterjedt kapcsolatok ellenére, politikai okokból, azonban Azerbajdzsánnak a mai napig nincsen teljes körű diplomáciai kapcsolata Izraellel.
Az első hegyi-karabahi háború következtében Azerbajdzsán területének közel ötödét örmény csapatok szállták meg. A háború miatt közel egymillió azerinek kellett elmenekülnie a megszállt területekről. Azerbajdzsánban ekkoriban sokan úgy gondolták, hogy az Izraellel való jó viszony elősegítheti hegyi-karabahi konfliktus jövőbeni „rendezését”, továbbá pozitív hatással lehet az azeri diplomácia nyugati irányú törekvéseire.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök 1997-es (nem hivatalos) bakui látogatását követően Izrael még szorosabb kapcsolatokat alakított ki Azerbajdzsánnal az azeri fegyveres erők modernizálása érdekében.
Izrael vált a légi, tüzérségi, páncéltörő és gyalogsági fegyverek egyik fő exportőrévé Azerbajdzsánba. Azért volt erre szükség, mert azt követően, hogy elvesztette az ellenőrzést hegyi-karabahi régió felett, Azerbajdzsán egyre inkább felismerte, hogy diplomáciai úton nem fogja tudni megoldani a helyzetet, ezért szüksége lesz egy ütőképes, modern haderőre. Izraeli védelmi vállalatok képezték ki az azerbajdzsáni különleges erőket (sőt még az azeri elnökök testőreit is), építettek ki a biztonsági rendszereket a bakui repülőtéren, és korszerűsítették az elavult szovjet katonai felszereléseket (elsősorban a harckocsikat). A két fél közötti ügyletek nagyságrendje hatalmas méreteket öltött. 2012-ben olyan jelentések láttak napvilágot, amely szerint Azerbajdzsán 1,6 milliárd dollár értékben vásárolt be az Israel Aerospace Industries által gyártott fegyverekből. Benjamin Netanjahu, pedig 2016-ban azt mondta, hogy Azerbajdzsán további 5 milliárd dollár értékben vásárol drónokat és műholdas megfigyelő rendszereket Izraeltől.
Cserébe Azerbajdzsán kezdettől fogva Izrael kulcsfontosságú energiaimportőrévé vált. A kőolaj a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) vezetéken keresztül jut el Törökországba, onnan pedig olajtankereken Izraelbe, ez fedezi a mai napig az izraeli fogyasztás mintegy 40 százalékát. A kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatok mellett (több tucat, ha nem többszáz izraeli cég van Azerbajdzsánban), Izrael folyamatosan segíti az azerieket, a high-tech, az orvostudomány, víztisztítás, mezőgazdaság stb. területén.
A közös Irán-probléma és a második hegyi-karabahi háború
Azerbajdzsán gondosan ügyelt arra, hogy az Izraellel való szoros együttműködését a nagy nyilvánosság szemei elől rejtve tartsa, igaz az utóbbi időben (főleg a második hegyi-karabahi háború után) a két fél egyre nyíltabban beszél a köztük lévő kapcsolatokról. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az Iszlám Együttműködés Szervezetének tagjaként Azerbajdzsán mindeddig következetesen az Izrael-ellenes állásfoglalások és határozatok mellett szavazott a nemzetközi fórumokon. Az efféle reálpolitika, valamint a szomszédos Iránnal fennálló bonyolult és formálisan baráti viszony, egyelőre, megakadályozta Azerbajdzsánt abban, hogy hivatalosan is nagykövetséget nyisson Izraelben.
A Wikileaks által nyilvánosságra hozott 2009-es amerikai diplomáciai távirat jól összefoglalja Jeruzsálem érdekeit a Dél-Kaukázusban: „Izrael és Azerbajdzsán kapcsolata az erős pragmatizmuson és a prioritások éles felismerésén alapul. Izrael fő célja, hogy megőrizze Azerbajdzsánt, mint szövetségest Iránnal szemben, mint ugródeszkát az ország (Irán) felderítéséhez, és mint az izraeli haditechnikai eszközök exportpiacát” – áll a Washingtonba küldött üzenetben.
Irán földrajzi közelségéből fakadó (közel 400 kilométer hosszan fut az iráni-azeri határ), Izrael számára előnyös geopolitikai helyzete miatt Azerbajdzsán hűséges szövetségesként szolgál az izraeli hírszerzés és katonai műveletek számára (egyes feltételezések szerint egy esetleges iráni atomlétesítményekre mért izraeli légicsapásban az azeri repülőterek is szerepet kapnának). Azerbajdzsán és Izrael alapvető közös érdekei közül vitathatatlanul az iráni kérdés az egyik, ha nem a legfontosabb.
A régióra jellemző módon az azeri-iráni kapcsolatok merőben komplex képet mutatnak: míg bizonyos ügyekben az érdekegyezés egyértelmű a két fél között, addig más esetekben könnyedén az egymással szemközti oldalon találják másikat.
A kiterjedt kétoldalú gazdasági kapcsolatok elsősorban az Azerbajdzsánon áthaladó, folyamatosan bővülő észak-déli gazdasági folyosón keresztül zajlik. Baku mindazonáltal aggódik egyes iráni lépések miatt, amelyekkel a perzsa állam megnehezítheti az azeriak helyzetét a Dél-Kaukázusban és a Kaszpi-tengeren. Teherán nyugtalanságát a „Nagy-Azerbajdzsán” elképzelés jelentette fenyegetés okozza, mi szerint Baku a megfelelő pillanatban elszakíthatja az Iránban élő, jelentős, az ország lakosságának mintegy ötödét kitevő 15-20 milliós lélekszámú azeri kisebbséget (a jelenlegi legfelsőbb vezető, Ali Hámenei is azeri származású az apja révén), ez a merőben hipotetikus feltételezés pedig nagyfokú bizalmatlanságot szül a két állam között.
A Jeruzsálem-Baku páros és Teherán közötti érdekeltérés legutóbb a tavaly év végi, második hegyi-karabahi háború alatt bukkant a felszínre. Miközben az iráni vezetés igyekezett magát a konfliktusban semlegesnek feltüntetni, addig több, a Forradalmi Gárdához (IRGC) köthető médiatermék is Azerbajdzsánt okolta a konfliktus kirobbantásáért, és az örmény-azeri összecsapást az iszlamista rezsimre jelentett fenyegetésként azonosította.
A Mashregh News egy elemzést tett közzé, amely Azerbajdzsánt a Nyugat és Izrael szövetségeseként mutatta be. Az elemzésben, amennyiben Hegyi-Karabahot „Alijev erői és az Erdogan által küldött [takfir] terroristák elfoglalják, akkor az komoly fenyegetést jelent az iráni nemzetbiztonságra és az ország területi integritására nézve”. A Fars hírügynökség kevésbé Azerbajdzsán-ellenes hangot ütött meg, mint a Mashregh News, de lényegében a Fars is beszámolt arról, hogy Törökország dzsihadista terroristákat telepített Szíriából a Dél-Kaukázusba Azerbajdzsán támogatására, a konfliktust pedig az iráni rezsim elleni szélesebb körű összeesküvésként állította be. A Fars híradásában Mohammad Ali Ale-Hásem, Hámenei Kelet-Azerbajdzsán tartománybeli bizalmasa Izraelt vádolta meg a konfliktus „rendezőjeként” (felbujtójaként).
A valóságban Törökország legalább annyira hozzájárult a hegyi-karabahi régió sikeres visszafoglalásához vezető „Vasököl” hadművelethez, mint Izrael. A török Bayraktar TB2 és az izraeli Harop drónok együttesen működtek közre az örmény hadsereg védelmi vonalainak áttöréséhez és segítették az azeri hadsereg előretörését.
Baku hatékonyan használta a két szövetségese modern technológiáinak kombinációját. A konfliktus idején ezért Örményország kifogást emelt Jeruzsálem ellen az azeri fegyvereladások miatt, panasza azonban süket fülekre talált; nem meglepő módon Jereván rövid úton visszahívta nemrég kinevezett nagykövetét Izraelből.
Az Izraelben élő azerbajdzsáni zsidók izraeli és azeri zászlókat lobogtattak miközben a második karabahi háború kimenetelét ünnepelték. Azerbajdzsánban úgyszintén rengeteg azeri fejezte ki nagyrabecsülését Izrael katonai támogatása iránt, amely segített nekik megnyerni a háborút, ez jól látható volt abból, hogy a győzelem utáni utcai ünnepségeken az azeri és török mellett rendre, (a muszlim országokra nem jellemző módon) izraeli zászlók is feltűntek. Az izraeliek közül ekkor többen úgy gondolták elérkezett az ideje, hogy Baku hivatalosan is nagykövetséget nyisson Izraelben, amivel háláját méltó módon kifejezhetné. Az is hozzájárulhat ennek realizálódásához, hogy Azerbajdzsánnak a Hegyi-Karabahhal kapcsolatban a nemzetközi fórumokon már kevésbé van szüksége a muszlim országok támogatásra, mint eddig az elmúlt három évtizedben volt, tekintettel a helyben megváltozott realitásokra. Ezenfelül a közelmúlt fejleményei, mint például az Arab Liga négy államának és Koszovó viszonyának normalizálása Izraellel, valószínűleg szintén erősítheti Azerbajdzsánt elhatározásában.
Fotó: Kanadai azeriek tüntetnek a hegyi-karabahi háború napjaiban
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.