A szomáliai származású kongresszusi képviselőnő nem először és valószínűleg nem utoljára provokálta a zsidóságot. Az amerikai demokraták, köztük számos zsidó származású, azonban nagyrészt tűrik a tevékenységét — olvasható a Tett és Védelem Alapítvány honlapján.
Ilhan Omar Minnesota-i demokrata képviselőnőben nem az az érdekes, hogy folyamatosan zaklatja az amerikai zsidókat, az Izrael-párti közösséget, sőt saját zsidó kollégáit a demokrata frakcióban. Omar folyamatosan demonstrálta, hogy elkötelezett ideológus, anticionista, aki nem retten vissza antiszemita témák bevetésétől sem ügye érdekében – írja az Israel Hayom-ban Jonathan S. Tobin a legutolsó Omar botrány nyomán.
Az igazán érdekes dolog az, hogy miért fél szembeszállni vele annyi liberális zsidó, zsidó szervezet, sőt még a kongresszus zsidó tagjai is? Sokszor még racionalizálják vagy igazolják is felháborító viselkedését – írja a szerző, aki szerint ez megmagyarázza, miért nem tud a túlnyomórészt diszfunkcionálisan működő szervezett zsidóság hatékonyan reagálni a Demokrata Párt balszárnyának antiszemitizmusára.
A legutóbbi botrányt a demokraták szélsőséges balszárnyához sorolt Ilhan Omar azzal okozta, hogy egy szintre hozta Izraelt a Hamásszal és a tálibokkal. A háborús bűnökkel kapcsolatos büntetőeljárásokról azt tweetelte:
„Elképzelhetetlen atrocitásokat láttunk, amelyeket az USA, a Hamász, Izrael, Afganisztán és a tálibok követtek el.”
Szavait később is vállalta, azt állítva, képviselőtársai „nem egyformán elkötelezettek az igazság keresésében a világban… Én ezt továbbra is folytatni fogom.”
Ilhan Omar, aki szerint egyébként Jézus palesztin volt, és aki szerint Izrael amerikai támogatása „hűségnyilatkozat egy idegen állam mellett”, folyamatosan anticionista, antiszemita megnyilvánulásai miatt kerül be a hírekbe. Korábban azért kért bocsánatot, mert azt írta: „Izrael hipnotizálta a világot, Allah ébressze meg az embereket és segítsen nekik, hogy lássák Izrael ördögi cselekedeteit.” Néhány hete, a Hamász gázai támadásainak idején elítélte az izraeli önvédelmi intézkedéseket, és „apartheid államnak” nevezte Izraelt, majd a palesztin terroristákhoz és a tálibokhoz hasonlította Izraelt és az Egyesült Államokat.
Amikor bírálat érte, többek között egy tucatnyi zsidó demokrata politikustól, úgy tűnt, kicsit visszavesz, mondván, kontextusából ragadták ki a nyilatkozatát. Ugyanakkor „bigottaknak” nevezte a bírálóit, a progresszív képviselők és a baloldal pedig azonnal megvédték, hiszen őket sem ezek a megjegyzések nem zavarták, sem az, hogy Omar támogatja az antiszemita BDS-mozgalmat.
Amikor a Hamászt támogatja, valójában az „igazságért” harcol, érzékelteti, és ezzel arra készteti a liberális zsidókat, hogy azt higgyék: nem eléggé hűségesek a politikai identitásuk középpontjában álló társadalmi igazságossági programhoz. Ilyenkor gyorsan átvált az antiszemita hangütésről arra, hogy megdicsérje a zsidókat az igazságosság iránti múltbeli támogatásukért.
Sok demokrata is bírálja ugyan Omart, ugyanakkor a szerző szerint
sok progresszív zsidó „kifejezetten aktívan segíti Omar kampányát Izrael, annak támogatói és minden olyan demokrata ellen, akinek van mersze észrevenni, hogy mit csinál.”
Volt, aki szerint csak a „jobboldal” próbál meg ellentétet szítani, ahol pedig nincs is. A Haaretznek tehát igaza volt, amikor egyik írásának címe az volt: „A zsidó demokraták támogatják Ilhan Omart.”
Tobin még egy fontos szempontot említ, miért is van ez így: a progresszívek gyakran azért hallgatnak, mert színesbőrű nőről van szó. „A zsidó baloldal bevásárolt a kritikai fajelmélet és az interszekcionalitás mérgező mítoszaiból, és annyira tudatában van ‘fehér kiváltságának’, hogy egyszerűen képtelen felismerni a baloldal és a zsidók, illetve Izrael elleni támadások közötti kapcsolatot.”
A rövid válasz : azért, mert hülyék.
A hosszú válasz melyre terjedelmi okokból csak utalok : a galuti reflexeik miatt.
A „galuti reflex” mit jelent?
Mielőtt bárki megbántódna, tisztázni akarom : a galuti reflex nem a galutban élők „kiváltsága”. Izraelben többeket ismerek ezzel a nyavalyával, ugyanakkor renegeteg galuti zsidót ismerek, akik hírből se ismeri ezt a kórt.Az általam galuti reflexnek nevezett attitüd a Második Szentély lerombolását követő szétszóratás következménye. Ekkor kellet a zsidó közösségeknek áttérni az alávetettségben való élés/túlélés-hez elengedhetetlen viselkedés-formákra.
Rabanikus tilalom alá került az Izraelbe való visszatérés. Tilalom alá kerüllt a nem-zsidó környezet – vallási szempontokkal nem indokolható – provokálása. Le kellet mondani minden olyan zsidó sajátságról, ami nem része a vallási kötelezttségeknek(1).
A legújabb kor polgárosodott – és nagyrészt vallását elhagyó – zsidósága az élé/túlélés biztositékát az asszimilációban vélte megtalálni. A holokauszt sokkja megkövetelte az asszimiláció, mint élé/túlélés-i technika felülvizsgálatát.Egyesek az alija mellett döntöttek. Az olék nem elhanyagolható részének a poggyászában ott volrak a galuti évszázadok emlékei. Nem elhanyagolható méretű és befolyású zsidó csoportok és mozgalmak a palesztinok érdekeit Izrael biztonsági érdekeinél fontosabbnak tartják. Egyik ismerősöm nagy álma egy olyan – Izrael helyén létrejövő – állam, mely nem egy etnikum, hanem a polgárai állama lesz, melynek az úgynevezett palesztin menekültek teljes jogú polgárai lennének.(2)Azok a zsidók, akik számára nem az alija jelenti a megoldást, két fő csoportra oszthatóak. Az egyik csoport a nem-zsidó környezet provokálásának majd’ kétezer éves tilalmát túllihegve a nem-zsidó környezet harcos támaszaként próbálja elfogadtatni magát. Ezeken a galuti-reflexes galutiakon kívül egyre nagyobb számban alakultak – és alakulnak mai is – olyan zsidó közösségek, melyek tagjai a maguk kreálta galuti kis-Izraelekben élik a maguk zsidó életét.
—–
1) például a poligámia
2) galutiság Izraelben
A nem zsidó környezet harcos támaszát az én szótáramban úgy hívják, hogy hazafi. És nagyon is helyes, sőt, követendő példának tartom a magatartását mind a zsidó, mint a nem zsidó honfitársai számára. Egyébként meg Izraelben is szükség van hazafiakra.
Nem egyértelmű a dolog.
Aki a nem-zsidó környezetének egy támogatásra érdemes ügyéért áll ki, azt akár hazafinak is tekinthetjük. De aki zsidó létére harcos támasza a zsidóság ellenségeinek, azt a környezete talán hazafinak, én viszont árulónak tartom.
De itt nem ez az altípus szerepel. Amikor lovakról beszélgetnek, akkor is jössz azzal, hogy igen ám, de/viszont a zebra?
Értem, tehát az általad galuti reflexnek nevezett furcsaság nem kötődik a galutban éléshez.
Ez nem lakcím, hanem mentalitás.
Olyan egyszerű a magyarázat: „ezek”-hez képest a háznélküli csiga, egy kétlábon járó gerincoszlop…
A válasz egyszerű.
Ugyanis azok az amerikai zsidó demokraták – akik védik és/vagy birka módjára eltürik ennek az undoritó, szomáliai származású némbernek az ocsmányabbnál ocsmányabb Amerika és Israel ellenes, valamint antiszemita böfögéseit – egytől-egyig DemocRats mesügék.
A „mesüge” egy felmentés. Azt jelenti, hogy „szegényke” nem tudja, hogy mit csinál. „Ezek” igen…
A mesüge jelentése bolond, ostoba, őrűlt és ezeknek a jelzőknek egyike sem ad felmentést a cselekmények következménye alól 🙂
Elég egy pllantást vetni „ennek” a nőstény genetikai szemétnek a pofájára, és megérti az ember, hogy miért náci párt a a „demokrata” párt….
Attól, hogy valaki liberális, még nincs beoltva hülyeség ellen.
Nekem van olyan ismerősöm aki echte zsidó. Otthon állandóan készenléteben van egy bőrönd a legszükségesebb holmival ha menekülnie kell Izraelbe. Ennek ellenére Izraelt egy elnyomó államnak tartja és egyetért az ilyen futóbolondokkal mint az említett szomáliai szuka. Na erre varrjunk gombot.
Stockholm szindróma:)