Kik hazudnak a kritikai fajelméletről?

A baloldal szerint a „woke” ideológia ellenzői nem az igazságot képviselik, miközben szabadságellenes harc zajlik a jelenségről szóló párbeszéd lecsavarására – állítja a JNS szerzője.

Itthon még nem gyakran lehet olvasni a kritikai fajelméletről, de a tengerentúlon egyre gyakoribb párbeszéd zajlik róla. A témában egy igen éles meglátású írást is közölt nemrég a Jewish News Syndicate, ahol Jonathan S. Tobin főszerkesztő az Amerikai Egyesült Államok megalapításának 245. évfordulója alkalmából foglalta össze gondolatait.

A szerző szerint ugyanis az elmúlt években jelentős támadásokon mentek keresztül a július 4-én ünnepelt értékek. Ennek jelét adta már a The New York Times 2019-ben elindított egyik esszésorozata is („1619 Projekt”), ahol rendszeresen jelentek meg történelmi torzítások amúgy neves közszereplők, történészek tollából.

Egy alkalommal például valaki azt írta, hogy az ország megalapítása nem 1776-ban történt, hanem akkor, amikor az első afrikai rabszolgákat Észak-Amerika földjére vitték. Ezzel pedig azt állította, hogy az Amerikai Forradalom valójában nem a szabadság eszméjét, hanem a rabszolgaságot igyekezett védeni. Mi több, azzal vádolta Amerikát, hogy megváltozhatatlan és „ugyanolyan rasszista nemzet”, mint egykor.

Majd tavaly júniusban George Floyd halála újabb mérföldkövet jelentett, amikor az egész országot „morális pánikba” űzték, és ismét torzítások kezdődtek az amerikai történelem átírása érdekében.

„Az egész középpontjában állt a kritikai fajelmélet és interszekcionalitás, amit a Black Lives Matter mozgalom a társadalom perifériájáról a mainstreambe emelt fel. Arra akarnak tanítani ezáltal, hogy a fajra úgy tekintsünk, mint a létezésünk meghatározó igazsága – ahelyett, hogy csak egyetlen tényezőnek tartanánk sok közül abban, hogy kik vagyunk és hogyan élünk”

– véli a cikk írója.A baloldal szerint a „woke” ideológia ellenzői nem az igazságot képviselik, miközben szabadságellenes harc zajlik a jelenségről szóló párbeszéd lecsavarására.

Tobin szerint mindkét elmélet a baloldali akadémiai világból származik, ám a popkultúra influenszerei is asszisztálnak a „poszt-George Floyd” atmoszféra népszerűsítéséhez. Az egész mögött álló elmélet pedig egyértelműen a méltányosságot igyekszik hangsúlyozni, az amerikai jogrendben eddig vezérelvként működő egyenlőséggel szemben.

„Ez pedig azt követeli a kormányoktól és más intézményektől, hogy álljanak ki a kritikus fajelmélet mellett azokkal szemben, akiket bűnösnek ítélnek a ’fehér priviligium’ miatt”

– írja Tobin, aki szerint komoly lejáratókampány zajlik azokkal szemben, akik nyílt párbeszédben vetnek fel kérdéseket a folyamatok kapcsán.

A cikk szerint az egész jelenségnek egy „zsidó verziója” is megjelent, és mint felidézi: nemrég nyílt levélben álltak ki rabbik és zsidó értelmiségiek a kritikus fajelmélet mellett. Az aláírók szerint az elméletet – aminek lényegét képezi, hogy az emberiség elnyomókra és áldozatokra osztható, és a „fehér privilégiumokat” élvezőket rá kell venni a bűneik beismerésére – jogtalanul érik kritikák.

A levél szerint a kritikus fajelmélet kritikusai „túlegyszerűsített fogalmakat” használnak, amikor a témáról beszélnek, és az antiszemitizmus számára is talajt adnak – noha egyetlen konkrét példát sem adnak erre a szövegben.

„Más szavakkal élve ezek az értelmiségiek azt üzenik nekünk, hogy fogjuk be a szánkat és ismerjük el, hogy túl buták vagyunk ahhoz, hogy megértsük ennek a koncepciónak az igazságait – még ha a szemeink és füleink is arról tanúskodnak, hogy szabadságellenesek és diszkriminatívak. Még rosszabb, a levélben azt állítják, hogy zsidók részéről különösen nagy szégyen elfogadni a fajokról szóló csoportelméletet, mert ez sérti a színesbőrű zsidókat, akik a kritikus fajelmélet mögött állnak és arra próbálnak rávenni, hogy azt a nemzetünk új társadalmi vallásaként fogadjuk el – nem törődve azzal, hogy amúgy legitimizálja is Izrael és támogatóinak megbélyegzését, valamint az antiszemitizmust növeli az utcákon”.

Tobin szerint hiába próbálják „rasszista eretneknek” bélyegezni az új elmélet kritikusait, elég elolvasni azoknak az írásait, akik képviselik azt. Vagy megemlékezhetünk arról az „elnyomó” szavakat tartalmazó tiltólistáról is, amit nemrég alkottak és tettek közzé a woke kultúra szellemében.

„A kritikus fajelmélet káros az amerikaiak számára, de a zsidóknak különösen tisztában kellene lenniük az általa okozott veszélyekkel. Ez nagyon is igaz a ’méltányosság’ és interszekcionalitás politikai képviselői esetében”

– írja Tobin, aki Ilhan Omar demokrata képviselőnőt említi példaként. Szerinte ugyanis a hozzá hasonló politikusok nemcsak az antiszemitizmust népszerűsítik, de a Demokrata Párt és a baloldali zsidóság „kóser pecsétjét” is viselik.

A szerző szerint a nemrégiben ünnepelt Függetlenség Napja körüli időszak remek alkalom lenne arra, hogy megemlékezzünk az amerikai szabadság és demokrácia klasszikus értékeiről, amik a diaszpóra legbiztonságosabb hazájává emelték az Egyesült Államokat a múltban.

„A zsidók biztonsága ebben az országban elválaszthatatlanul kötődik Amerika kivételességének az eszméjéhez, amit a kritikus fajelmélet képviselői minden erejükkel próbálnak eltörölni”

– summázza véleményét Tobin, aki szerint negatív korszakváltást jelentene, ha az egyenlőség helyét végleg a méltányosság venné át.

A zsidó érdekeltség a kritikai fajelmélet elleni harcban

Miért állnak az amerikai zsidó csoportok a rossz oldalon ebben a csatában? – teszi fel a kérdést Jonathan S. Tobin.