Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök országa függetlenségi napján tartott beszédében fakadt ki a zsidók ellen – jelenti az Arutz7 izraeli hírportál.
„A A zsidók elérték, hogy az egész világ meghajol előttük és ma senki sem meri felemelni a hangját, hogy tagadja a holokausztot. belorusszok ezzel szemben, akik toleráns nemzet, hagyták, hogy az arcukba köpjenek” – mondta Lukasenka.
Franak Viačorka, az országból elmenekült fehérorosz ellenzéki vezető tanácsadója a Kan 11 izraeli hírcsatornának elmondta: „Lukasenka demonstrálja faragatlanságát, kóros hazugságait, nyílt antiszemitizmusát. Ez az ember Fehéroroszországban mindazt a rosszat műveli, ami ellen a világ harcolt az elmúlt században. „
Kétségbeesett erőlködés, hogy egyrészt elterelje a figyelmet a saját bűneiről, másrészt így próbálja a „demokraták” szimpátiáját legalább részben visszaszerezni…
Minden valamire való diktátor ismeri és használja ezt a régi, de jól bevált receptet, mivel népszerűtlenség, elégedetlenség, valamint gazdasági és társadalmi problémák esetén hasznos húzás az antiszemitizmus parazsának felszitása, hogy a tüzénél melegedjen a „néplélek”.
Csak szólok, hogy Orbán kebelbarátja!
Jókora csúsztatás van a cikkben, szerezhettek volna egy normális orosz tolmácsot! Mert az úgy nem működik, hogy valamelyik ugrimókus lefordítja a beszédet oroszról angolra, ahogy azt gondolja, és kiteszi a Twitterre, – mert ez eddig még rendben volna, hisz én is a saját szakállamra kommentelgetek, – de amire aztán kritika nélkül rábukik egy izraeli hírportál, amit átvesz a Neokohn az angolt magyarra fordítva. Bár lehet, hogy jól értették a beszédet, csak sértőnek érezték, amiért Lukasenka a holokausztot a szájára vette, és összehasonlította vele a belarusz nép gyilkolását a második világháború alatt, illetve utalt arra, hogy nekik is megvolt a saját holokausztjuk. A belarusz elnök nem mondta, hogy bárki is tagadni akarná a holokausztot, ezt a cikkíró, illetve a Twitter-lovag csak úgy értelmezte. Azt sem mondta, hogy a belaruszok hagyják, hogy az arcukba köpjenek, sokkal enyhébb kifejezést, a megbántás szót használta. A meghajlás felemlegetése pedig nem a zsidó uralomról szólt, mint ahogy az a szövegkörnyezetből kiragadva (szándékosan) a levegőben lóg, mert a címet a felvezetővel egybeolvasva az erősen erre utal, hanem így hangzott: „hisz a zsidók bebizonyították a holokausztot, és ma az egész világ meghajol előttük, még egy ujjal sem mernek rájuk mutatni”. Ez azért nem ugyanaz, mint a holokauszt tagadás, máskor korrektebben kell ezt csinálni, még ha Lukasenkát igyekeznek is minden nemes és nemtelen eszközzel lejáratni!