A magyar jobboldal kiáll Izrael mellett

Békés Mártontól Kötter Tamásig Izrael oldalán a magyar jobboldal.

Szerkesztőségünk több magyar jobboldali értelmiségit, újságírót és publicistát is megkeresett, hogy fejtsék ki véleményüket: 1. egyetértenek-e Szijjártó Péter nyilatkozatával, valóban a magyar jobboldal érdeke kiállni Izrael önvédelme mellett, és 2. mit gondolnak a hazai progresszív sajtóban elharapódzó Izrael-ellenességről?

Lapunk Békés Márton történészt, a Terror Háza kutatási igazgatóját és a Kommentár folyóirat főszerkesztőjét, Kötter Tamás ügyvédet és írót, Kulifai Máté újságírót, a Hetek munkatársát, ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, a Századvég szakértőjét és Vágvölgyi Gergelyt, a Vasarnap.hu főszerkesztőjét kérdezte.

A beérkezett válaszokat betűrendben közöljük.

Békés Márton. Fotó: PestiSrácok

Békés Márton:

A magyar külügyi vonatvezetés abszolút pragmatikus, nem ideologikus. Éppen ezért megnyugtató, ha a hivatalos budapesti álláspont a szuverén Izrael támogatása. Ez ugyanis nemcsak az európai civilizáció értékeinek védelmét jelenti, hanem egy fontos nemzetközi partnerünk érdekeinek támogatását is, melyek ráadásul egybeesnek a mieinkkel.

Az erős Izrael ugyanis a közel-keleti béke záloga, amely a térség stabilitásának elsődleges feltétele, s ez pedig az európai kontinens biztonságpolitikai érdeke.

A baloldali sajtó régóta Izrael-ellenes, ez már politikatörténeti hagyománynak nevezhető. A nemzetközi baloldal, amelynek mintakövetője a hazai változat, kifejezetten anticionista, harmadikvilág-párti és iszlámbarát, amely irányzatok közös metszéspontjában a palesztin-kérdés áll. Ezt importálja a hazai balszél is.

Kötter Tamás. Fotó Mandiner/Ficsor Márton

Kötter Tamás:

Izraelnek, ahogy minden más szuverén államnak a világon, nem csak joga, de kötelessége is, hogy állampolgárait, a területén tartózkodó más államok polgárait, azoknak javait, közintézményeit és minden más, a területén fellelhető anyagi javat minden külső és belső ellenséggel, támadással szemben megvédje. Ennek fényében teljes mértékben egyetértek Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozatával, és szerény lehetőségeimhez képest magam is szolidaritásomat fejezem ki a folytonos terror árnyékában élő izraeli néppel.

Ami a nemzetközi balliberális médiát illeti, (sajnos) semmi meglepőt nem látok a konfliktussal kapcsolatos kommunikációjukban, ami sok esetben már, már súrolja a nyílt antiszemitizmus határát. Ez a jelenség nem új keletű Nyugat-Európában; szorosan összefügg az elmúlt évtizedek elhibázott (persze ennek megítélése az ezt szorgalmazó kulturális, gazdasági és ezek különféle baloldali formációkba kiszervezett politikai képviselete szempontjából korántsem az) bevándorláspolitikájával. Miután a baloldal elveszítette a munkásságot, mint a forradalom alanyát, kénytelen volt új szavazók után nézni, mert a politikában a végső kérdés, hogy ki szavaz rám. Így jutottak el az identitás politikához. A nyugat legnagyobb, legkönnyebben mozgósítható részidentitása a már nem évtizedről, évtizedre, hanem évről évre növekvő muszlim közösség, amely – hacsak a közelmúltbeli franciaországi eseményekre gondolunk – nem tud, de nem is akar integrálódni a köztársaság (a nyugat) eszményeihez. Ezzel az importált szavazó és fogyasztó közeggel kötött már az ezredforduló táján perverz szövetséget a nyugati baloldal szinte mindenütt, ahol erre lehetősége volt. Ennek a közegnek pedig „igényei vannak”, amit bizony ki kell elégíteni: így történhetett meg, hogy sorra születnek az Izraelt elítélő határozatok, felszólítások izraeli áruk bojkottjára, szinte teljes hallgatás az egyre csak szaporodó antiszemita támadásokról és így tovább.

Ami pedig a hazai baloldali sajtót (mint kulturális ellenzéket) és politikai elitet illeti, az nem tesz mást, mint amit elődjei tettek Jászi Oszkárral kezdve a jelenkori magyar ellenzék vezetőkig (Gyurcsány, Fekete-Győr, Karácsony): minden kritika nélkül a követik a „progressziót”, jöjjön az keletről a Szovjetunió részéről vagy éppen nyugatról – most éppen nyugatról veszik a mintát és hagyják majd teljesen magára a magyar zsidóságot. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindezt egy zavaros antiszemita múlttal rendelkező párttal, a Jobbikkal szövetségben.) Ezek után tőlük mást, jobbat, mint a nyugat Izrael ellenességének a követését nem várok.

Kulifai Máté. Fotó: Hit.hu

Kulifai Máté:

Teljesen egyetértek a magyar külügyminiszter nyilatkozatával. Amikor egy nemzetet ilyen nemtelen, aljas és kegyetlen támadás ér, különösen, ha terrorszervezetek részéről, akkor nem csak a baráti-szövetségesi viszony miatt, hanem puszta emberségből is kötelességünk kiállni az áldozatok mellett. A nemzetközi közösségnek világos üzenetet kellene küldenie, hogy a terrorral szemben az ártatlan civilek mellett áll, jelen esetben Izrael oldalán. Külön öröm, hogy a kormány az Európai Unióban ezt az elsők között ismerte fel az izraeli helyzetben.

Bár nem vagyok naiv és zöldfülű e téren, de mindig meg tud döbbenteni, hogy azok a portálok, amik más ügyekben minden szálat megmozgatnak az igazság felderítése érdekében, az izraeli-palesztin konfliktus esetén rettentő együgyű módon csak visszhangozzák a nemzetközi média anticionista narratíváját, holott a legtöbb esetben minimális, pár perces utánajárást követően ki lehetne deríteni az igazságot. Külön sajnálatos, hogy egy-egy újságíró már-már az antiszemitizmust súrolva veszi a bátorságot a tények teljes elferdítésére.

Ezért is fontos hangsúlyoznunk, hogy az anticionizmus – azaz Izrael létjogosultságának az elvitatása – nem más, mint a modern kori antiszemitizmus, amivel szemben minden jóérzésű polgárnak zéró toleranciát kell alkalmaznia. Ugyanakkor tisztelet a kivételnek, a baloldalinak tartott médiumok közül például az ATV kifejezetten korrekten igyekszik tudósítani az eseményekről.

If.j Lomnici Zoltán. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ifj. Lomnici Zoltán:

Meggyőződésem, hogy Izrael a nemzetközi jogi normákat betartása mellett kezeli a legújabb palesztin konfliktust, a Benjámin Netanjáhu vezette kormány érvényesíti a Zsidó Állam önvédelemhez való egyetemes jogát akkor, amikor egy teljesíthetetlen feltételekhez kötött zsarolást követő támadásra reagál. Ebben a helyzetben hiányolom az Európai Unió és az USA határozott kiállását, azonban megjegyzendő, hogy Armin Laschetnek, a CDU-CSU kancellárjelöltjének, illetve Donald Trump volt amerikai elnöknek a kiállása Izrael mellett nem elhanyagolható gesztusok.

Újabban a baloldali médiumok zsidó közösséggel szembeni ellenszenve egyre inkább a nemzetállami Izrael bírálatában, esetleg elutasításában, az izraeli politika egyoldalú, negatív hangú bemutatásában ölt testet.

Az, hogy például az EU jövőjét formálni kívánó Spinelli-csoportban pedig helyet foglalhat egy korábban izraelita politikusokat listázni kívánó Jobbikos politikus azt mutatja, hogy az antiszemitizmus relativizálása, sőt burkolt támogatása a baloldal részéről már nem csak a szavak, hanem a tettek szintjén is megvalósul.

Vágvölgyi Gergely. Fotó: MTI/Soós Lajos

Vágvölgyi Gergely:

Nézem a videókat, amelyek a rakétatámadásokról készülnek és mélyen együttérzek az izraeli emberekkel, családokkal. Szeretném, ha a gyermekeimnek sosem kellene átélniük olyan dolgokat, amelyeket a szentföldi gyermekek ezekben a napokban kénytelenek megtapasztalni. Egyetértek a magyar külgazdasági- és külügyminiszter nyilatkozatával; minden nemzetnek joga van az önvédelemhez.

Nem lepődöm meg azon, hogy a zsidó-keresztény kultúrát folyamatosan támadó sajtótermékek egy része Izraelt agresszorként, az iszlamista terrort pedig puszta önvédelemként mutatja be olvasótáborának – ugyanakkor el kell ítélnünk ezt a gyakorlatot.

Nagyon örülök annak, amikor azt látom, hogy keresztény szerkesztőségek is imát hirdetnek, kiállnak a Szentföldért. Imádkoznunk kell a békéért!

Az izraeliek deportálásán viccelődik a 444.hu újságírója

Bede Márton, a 444.hu újságírója mindenkit deportálna Izraelből és Gázából is.