A nácik Auschwitzban meggyilkolták Weisz Zissót. Egyetlen kincse egy pár fülbevaló volt, amelyet egy szomszéd ásott el. Ennek az ékszernek a segítségével sikerült azonosítani Weisz Zissót és feltárni családjának tragikus sorsát – írja a Jerusalem Post.
1944-ben egy rémült magyar zsidó lány, akit hamarosan Auschwitz-Birkenauba deportáltak, átadta féltve őrzött kincsét, egy pár gyönyörű fülbevalót szomszédjának, hogy ássa el, nehogy elvegyék tőle a nácik. Ezt a lányt néhány nappal később meggyilkolták Birkenauban. A szomszédja azonban életben maradt, visszatért szülővárosába, és ugyanott találta a fülbevalót, ahová annak idején elásta.
Sok éven át kereste a lányt és családját abban a reményben, hogy visszaadhatja neki a fülbevalót, de végül nem járt sikerrel, ezért megkérte unokáját, hogy a fülbevalókat adja át a Yad Vashemnek.
A Jad Vasem egyik kutatója az elmúlt hetekben feltárta, ki volt ez a fiatal lány, ki volt a családja, hol éltek, és milyen szörnyű sors jutott nekik osztályrészül.
Magyarország 1940 óta a náci Németország szövetségese volt, de a németek csak 1944 márciusában szállták meg az országot, és áprilisban gettóba kényszerítették a zsidókat.
A Weisz család, Yosef és Amália, a szülők, valamint hét gyermekük Beregszász városában éltek Kárpátalján, ami ekkor még Magyarországhoz tartozott. A családnak gettóba kellett vonulnia.
1944 májusában a nácik felszámolták a beregszászi gettót, mielőtt azonban deportálták volna a lakókat, arra utasították őket, hogy minden értéket, vagyontárgyat vigyenek el a gettóban található téglagyárba. A téglagyárban az ekkor csupán 16 éves Zisso (Magdaléna) megpillantotta szomszédját, a 17 éves Smilovits Eliézert, aki ott helyben egy pad alá elásta az értékeit.
Gyorsan odaadta neki a becses fülbevalót, a középen rózsaszínű kövekkel díszített aranyékszert, és megkérte Eliézert, hogy ássa el el azokat is, amit a fiú azonnal meg is tett. Eliezer ekkor látta utoljára a lányt.
A Weisz és a Smilovits családot akárcsak a vidéki magyar zsidóság többségét Auschwitz-Birkenauba deportálták, ahol a család szinte összes tagját gázkamrába küldték, köztük a 16 éves Zissót is.
A Weisz és Smilovits család 13 tagja közül csak hárman élték túl a holokausztot: Zisso testvére, Nándor-Shmuel, Smilovits Eliézer és húga, Sheva Goldberg.
Az Auschwitz-Birkenauba történő deportálás után Eliézert bátyjával, Ze’ev Vilmushszal kényszermunkára küldték a Buna-Monowitz altáborba.
A háború vége felé Eliezert és Ze’evet a halálmenetbe kényszerítették. Eliézert a mauthauseni koncentrációs táborba vitték, ahol 1945 májusának elején felszabadították, de Ze’ev ezt már nem érte meg.
A háború után Eliezer visszatért Beregszászba, ahol legnagyobb meglepetésére megtalálta Zisso fülbevalóját, ami ugyanott volt elásva, ahová sietségében rejtette el. Ezen túl mindig magánál tartotta őket, hogy emlékeztessék Zissóra és családjára.
Noha szomszédok voltak, Eliézer alig ismerte a családot, és vagy soha nem is tudta, vagy elfelejtette a vezetéknevüket. Sok éven át próbálta megtalálni Weiszéknek akár csak egyetlen rokonát, kideríteni, mi történt velük és Zissóval, de nem járt sikerrel.
Eliézer 1948-ban emigrált Izraelbe, ahol megházasodott és családot alapított.
2015-ben, feladva a reményt, hogy megtalálja Zissót vagy bármelyik rokonát, Eliezer odaadta a fülbevalót unokájának, Yochai Yaoznak, és arra kérte, adja át a Jad Vasemnek, hogy Zisso és családja emléke ne vesszen el.
Eliezer két évvel ezelőtt hunyt el.
2021 elején Evgeny Rozin, a Jad Vasem holokausztkutatója és genealógusa nyomozásba kezdett Zisso kilétének kikutatására, hogy mi történt vele és családjával.
Rozin munkáját hátráltatta, hogy senki sem nyújtott be Emléklapot Zissoval vagy családtagjaival kapcsolatban a Jad Vasemnek, amíg a fülbevalókkal együtt Eliézer ki nem töltött egyet a lányról, amire ráírta, amit a családról tudott, például, hogy az apa a beregszászi Nagy Zsinagóga sámesza, avagy gondozója volt.
Több hónapos keresés után Rozinnak végül sikerült megtalálni a jelenlegi beregszászi zsidó közösség vezetőjét, Ernest Goldbergert, akitől megkapta a közösség néhány idős tagjának nevét.
Végül Rozin megtalálta az Egyesült Államokban élő, eredetileg beregszászi üzletembert, Vays Józsefet, aki nemhogy ismerte, de közvetlen közelében élt Nandor-Shmuel Weisz fiának, Weisz Tibornak.
Nandor-Shmuel, Zisso testvére, Yosef Weisznek, a Weisz család fejének fia túlélte a holokausztot. Rozin felvette a kapcsolatot Tiborral, és együtt további részleteket tártak fel a Weisz családról.
Tibor elmondta a Jad Vasemnek, hogy családjának minden tagját elhurcolták Auschwitz-Birkenauba, és hogy Nandor-Shmuel és három nővére közül kettő életben maradt a háború végéig. Sajnos nővérei nem sokkal a felszabadulás után tífuszban haltak meg. Zissót a haláltáborban gyilkolták meg.
Huber Béla, beregszászi genealógus szintén segített további családtagok nevének felkutatásában, rálelve többek között Zisso születési anyakönyvi kivonatára.
Eliézer unokája, Yochai a The Jerusalem Postnak elmondta, nagyapjának mindig is fontos volt megtalálni Zissót vagy valakit a családjából.
” A Yad Vashemnek sikerült arcot és identitást adnia Zissónak, ezzel bezárult a kör” – mondta Yochai.
Rozin elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja a holokausztban elhunyt zsidók emlékének életben tartásában.
„Nagyon gyakran nincs semmilyen emlék ezekről az emberekről, és nem maradnak olyan rokonok sem, akik kitölthetnék az Emléklapot a vészkorszak áldozatai nevének megörökítésére, hogy megemlékezhessenek róluk”
– mondta Rozin.
„Olyan tárgyak segítségével, mint ezek a fülbevalók, lehetőségünk van emléket állítani az áldozatoknak, és elmondani azoknak a családoknak a történetét, akikhez tartoztak.”
