Anthony Blinken amerikai külügyminiszter hétfőn tárgyalt Gabi Askenázival, az izraeli diplomácia vezetőjével, megismételve a Biden-kormány álláspontját, hogy egy kétállami megoldás vethet véget a palesztin konfliktusnak. „Ez az egyetlen módja annak, hogy Izrael zsidó és demokratikus jegyei is megmaradjanak” – vélte Blinken. A két politikus e hónapban már harmadszorra tárgyalt, írja a Times of Israel szerint.
“A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Biden kormány hisz abban, hogy a kétállami megoldás a legjobb út arra, hogy biztosítsák Izrael jövőjét egy zsidó és egy demokratikus államként, és hogy békében és gyümölcsöző kapcsolatban éljenek egy demokratikus palesztin állammal” – közölte Ned Price, az külügyminisztérium szóvivője.
A kétállami megoldás ellene megy a Trump kormány korábbi hozzáállásának. A volt elnök először nem volt hajlandó támogatni az elképzelést, később azonban ezt használta béketerve alapjául. Ekkor már egy “realisztikus kétállami megoldásról” beszélt. Kritikusai szerint azonban a terv azon része, ami jóváhagyja Izrael annektálást és telepeit a Júdea és Szamáriában illetve a Jordán völgyében, a palesztinoknak csak egy félig független területet jelentene, amit nem lehet államnak nevezni.
Izrael később elhalasztotta az annektálást ezeken a területeken, cserébe azért, hogy létrejöhessen a Trump által összehozott normalizációs egyezmény az Egyesült Arab Emírségekkel.
A telefonhívás során Blinken hangsúlyozta, hogy az USA ellenzi az “unfair, egyoldalú akciókat Izrael ellen a nemzetközi közösségben.”
Ez valószínűleg egy utalás a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság (ICC) ehavi döntésére, amelynek értelmében a hágai szervezet jóváhagyta, hogy nyomozást indítsanak Izrael és a palesztinok ellen háborús bűnök ügyében, amelyek Júdea és Szamáriában, a Gázai övezetben, és Kelet-Jeruzsálemben történhettek.
Washington, akikre szintén háborús bűnök miatti nyomozások várhatnak az ICC által, ellenzi az ICC február 5-i döntését.
Ashkenazi és Blinken már tárgyaltak közvetlenül a döntés után, és azután is egy héttel, hogy Biden elfoglalta a hivatalát. Nála csak az Dominic Raab az Egyesült Királyságból egyeztetett többet Blinkennel.
Az államminisztérium közleménye szerint a két vezető “tudomásul vette az Izrael és az USA közötti biztos talajon álló partneri kapcsolatot,” valamint regionális ügyeket is megvitatott.
Iránról viszont nem beszéltek, pedig ez jelenleg a legsürgetőbb ügy a két ország számára a régióban.
Hétfőn Blinken azt mondta, hogy az USA kész visszatérni a nukleáris egyezményhez, ha Teherán elkezdi kész betartani az abban foglaltakat.
A Biden-kormány szintén ellene ment Trump azon álláspontjának, hogy az összes Irán elleni ENSZ szankciót vissza kell állítani. Trump lépését a Biztonsági Tanács összes többi országa figyelmen kívül hagyta, és a 15 tagú tanács nagy többségben illegálisnak nevezte az Egyesült Államok lépését, mert az már nem volt tagja a nukleáris egyezménynek.
Washington e mellett enyhített az iráni diplomaták beutazási korlátozásain is, amiket az ENSZ léptetett érvénybe.
Izrael keményen ellenzi azt, hogy Washington visszatérjen a 2015-ös nukleáris egyezményhez annak eredeti formájában.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök pénteken reagált arra az amerikai bejelentésre, hogy tárgyalások kezdődhetnek Teheránnal az ügyben. Szerinte Izrael úgy hiszi, hogy a régi egyezmény “utat nyit Iránnak a nukleáris fegyverekhez.”
Habár Blinken és Askenázi folyamatosan egyeztetnek, Biden négy hétig nem hívta fel Netanjahut beiktatása után. Sokan úgy gondolták, hogy szándékosan kezeli ilyen hűvösen Izrael kormányát a Trumppal való jó kapcsolata után, és visszatérne az Obama alatti óvatos kapcsolattartásra.
Ez a cikk egy újabb merénylet a magyar nyelv ellen.
Ez már csak ilyen, nem kell ezzel foglalkozni. Eszembe is jutott most egy sztori, aminek a csattanója pont idevág. Étteremben voltunk valahol vidéken, és az egyik barátom rendelni kezdett a pincértől. A menüt nézegette, majd megkérdezte a pincért, hogy: „a burgonyakrokett mirelitből készül?”. Mire a pincér a lehető legfrappánsabb, legdiplomatikusabb módon rávágta: „Ez mindenütt abból van!”. Így tippre azt mondanám, hogy igazat szólt, és nincs olyan magyar étterem, ahol ez másként lenne.
Egyébiránt én azon kuncogok mindig, amikor is valaki az ún. „kétállami megoldásról” beszél. Pláne akkor, amikor ezt rezzenéstelen arccal „sürgeti” is. Erről pedig mindig a Beépített szépség c. amerikai vígjáték jut eszembe, amiben ugye a Sandra Bullock is hamar megtanulta, hogy ha meg akarja nyerni magának a közönséget, akkor csak annyit kell mondania, hogy: „és persze (legyen) világbéke”.
https://uploads.disquscdn.com/images/83e3374ff436be56979bef29199d9f3e3c8295c73d4f0616a0d6b747bd2d1867.jpg
A két B állam (Biden & Blinken) megoldással még együtt lehetne élni, de amit ez a duo Iránnal kapcsolatban készül elkövetni, az már leverte a lécet. Bibi a közeli napokban fog hadat üzenni ez ellen a merénylet ellen.
A Gázai övezettel, pontosabban a Hámásszal, és a Palesztin Iszlám Dzsiháddal is együtt lehet élni, de ettől még a helyzet nem nevezhető ideálisnak.
Leverte a lécet, de sajnos nekünk most kuss a nevünk, az van, amit a hegemón úr mond, és amit az effektív teljhatalommal rendelkező demokraták diktálnak. Nem árultak zsákbamacskát, tudtuk mire számíthatunk Obama harmadik ciklus… akarom mondani Biden/Harris regnálása alatt. A jó hír, már ha lehet ezt mondani egy ekkora kalamitás közepette, az az, hogy Izrael eddig is sikeresen meggátolta a nukleáris Irán létrejöttét, mint ahogyan ezt végérvényesen elérte Irak és Szíria esetében is. A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy nincs mitől tartani, hiszen aki nukleáris ábrándokat kerget a Közel-Keleten, az általában nagyon rosszul végzi.
Sajnos, van. Korábban a külső ellenséggel azért tudott megküzdeni Izrael, mert a belső ellentétes erők képesek voltak félretenni az ellentéteiket, és hatalomvágyukat. Most, amikor egy mesterségesen előidézett járvány ( előidézői aljasul lapítanak) tombol a világban, a belső ellenség is előbújt. Kik is ezek? Mindenek előtt, azok az ún. „baloldaliak” akik eddig is az amerikai „demokraták” ánuszaiból lógtak ki, és azok ún. „vallásosak”, akik mindig csak önző céljaik elérésével, törődtek, no meg az állami dotáció nagyságától tették függővé hova is voksolnak. Ezek a járvány alatt csak azzal törődtek, hogy miként tartsanak be egyrészt a kormánynak, másrészt nemi izgalomban voltak, azért, hogy Netanjahut mikor állítsák bíróság elé. Hogy közben mennyien betegednek meg, az nem érdekelte őket. A lakosság egymás ellen való uszítása fontosabb nekik. Ez már nem egy egységes állam. Ha még hozzáveszem a kifejezetten „palesztín”barát „főbaloldaliakat”, akkor a helyzet egyenesen kedvez Izrael ellenségeinek. Abból pedig sok van…
Szerintem az emberek hajlamosak túlértékelni a jelenben fellelhető ellentéteket, belviszályokat, és problémákat a múlt problémáihoz képest. Ez megítélés kérdése, és én is hajlamos vagyok így érezni, pedig, ha jobban belegondolok, akkor ez megtévesztő. Izrael történetében rengeteg viaskodás, probléma és viszály volt már eddig is pl.:
– Haganah és Etzel/Lehi között
– jobb és bal között
– Mapai és Mapam ill a Herut között
– haredim és khilonim között
– ashkenazim és mizrahim között
Ezeknek számtalan csúcspontja is volt, pl. Altalena incidens, 73′-as háború traumája, intifádák, Gázai kivonulás és következményei stb… amikor is jóval nagyobb mértékben is rezgett már a léc. Sőt, voltak olyan időszakok az ország történetében, amikor az utcákon harapni lehetett az egzisztenciális félelmet a közelgő arab háborúk miatt. Jelenleg a helyzet, a fenti mélypontokhoz képest legalábbis sokkalta jobb, még az iráni fenyegetés ellenére is. A konklúzióm az, hogy valójából (még ha ezt szörnyű is kimondani), de az állam soha nem is volt egységes. Ugyanakkor pontosan emiatt nem kell túlértékelni azt, hogy ma sem az.
Sajnos, van. Korábban a külső ellenséggel azért tudott megküzdeni Izrael, mert a belső ellentétes erők képesek voltak félretenni az ellentéteiket, és hatalomvágyukat. Most, amikor egy mesterségesen előidézett járvány ( előidézői aljasul lapítanak) tombol a világban, a belső ellenség is előbújt. Kik is ezek? Mindenek előtt, azok az ún. „baloldaliak” akik eddig is az amerikai „demokraták” ánuszaiból lógtak ki, és azok ún. „vallásosak”, akik mindig csak önző céljaik elérésével, törődtek, no meg az állami dotáció nagyságától tették függővé hova is voksolnak. Ezek a járvány alatt csak azzal törődtek, hogy miként tartsanak be egyrészt a kormánynak, másrészt nemi izgalomban voltak, azért, hogy Netanjahut mikor állítsák bíróság elé. Hogy közben mennyien betegednek meg, az nem érdekelte őket. A lakosság egymás ellen való uszítása fontosabb nekik. Ez már nem egy egységes állam. Ha még hozzáveszem a kifejezetten „palesztín”barát „főbaloldaliakat”, akkor a helyzet egyenesen kedvez Izrael ellenségeinek. Abból pedig sok van…
A Jom Kipur-i háború első napjaiban, az amerikaiak hűvös, egyékMegAmitFőztek nyugalommal hagyták az eseményeket alkulgatni. Viszont amikor Golda Meir közölte velük, hogy nem fog visszaretteni a végítélet fegyverének az alkalmazásától se, rögtön megnyílt a légihíd, melyen át Izrael megkapott mindent, amire szüksége volt.
Remélem, hogy ma nem fog idáig fajulni a helyzet, de az biztos, hogy Bibi – és nem csupán biológiai okokból – van olyan tökös, mint Golda volt.
Remélhetőleg erre nem lesz szükség. Én nagyon úgy érzem, hogy a fundamentalista rezsimnek már nincs sok ideje hátra.
…” „Ez az egyetlen módja annak, hogy Izrael zsidó és demokratikus jegyei is megmaradjanak””…
„Stinky és Blinky” közül most az utóbbi nyitotta ki „hasznos” pofáját. Tudomásom szerint, a „kétállami megoldás” mindig átmeneti állapot az „egyállami megoldáshoz” vezető folyamatban. Igaz, volt olyan eset, amikor a világ rosszul járt az ” egyállami” verzióval (ld Németország 1989). Viszont Vietnam esetében nem, és Korea sem járna rosszul. Tudomásul kéne venni, hogy minden népnek csak egy állam jár. A „palesztínok” 60%-a Jordániában él. Nekik az az állam jár. A hébereknek pedig Izrael (Gázát beleértve). Tudom, ez csak elmélet, de addig nem lesz „béke az olajfák alatt”, amíg a világ „vezető hatalmai ezt nem látják be. Az önálló „palesztin állam” már megvan. Itt Izrael sorozatos megalázása, végül elpusztítása a cél, és ez volt 1948 óta. Persze ezt is meg lehet tenni, de akkor is lesz még egy öngyilkos eszköz, hogy soha senki e nép földjére ne tehesse a lábát,..Talán akkor az „osztogatók” is rájönnek, hogy milyen „győzelmet” arattak…