A Jerusalem Post hasábjain Seth J. Frantzman elemzi a Marokkóval történt kapcsolatfelvétel hátterét és jelentését.
Frantzman szerint a békekötési folyamatban kulcsszerepet játszott Jared Kushner, aki nemrég Katarban is járt, hogy enyhítse a Katar és Szaúd-Arábia közti feszültségeket. Már szeptember közepén érkeztek hírek róla, hogy Marokkó normalizálni fogja kapcsolatait Izraellel, ez azonban akkor még nem történt meg – emlékeztet a szerző.
Az Ábrahám Egyezményeket követően sokan találgattak, hogy talán Bahrain és az Egyesült Arab Emírségek után kik következnek: szó volt Szudánról, mely ország azért cserébe normalizálhatta kapcsolatait Izraellel, hogy az Egyesült Államok többé nem tekinti terrorizmust támogató országnak. Sokan gondoltak Szaúd-Arábiára, de az amerikai elnökválasztás eredménye talán megváltoztathatta a döntésüket.
A szerző szerint bár egymás után kötik a békeszerződéseket a Közel-Keleten, minden országnak más oka van rá.
Bahrain egy ideje támogatta az együttélést, de kellett neki Rijád engedélye. Az Emírségek más okból adta be a derekát: Izraellel együtt szemben áll a Muszlim Testvériséggel.
Szudán nemrég szabadult meg Omar al-Basir diktatúrájától, aki barátja volt Törökországnak és a Muszlim Testvériségnek. De csak azért cserébe ismerték el Izraelt, hogy az Egyesült államok enyhített az ellenük hozott szankciókon.
Frantzman szerint az alkuk mögött van logika. A Trump-kormány támogatása a kulcs. Korábban Washington úgy állt hozzá a kérdéshez, hogy addig ne kössenek arab országok békét Izraellel, amíg az nem egyezik meg a palesztinokkal, és ezért ezek az országok se tettek másképp.
Most viszont Washington azt mondta, hogy előbb jöjjön a béke, és ezt az országok elfogadták, amennyiben az Egyesült Államok vagy Izrael adott cserébe valamit.
Ez érdekes keret, mert – mint a szerző megjegyzi – a világ legtöbb országa számára magától értetődő dolog a normalizáció. Még az olyan, ellenséges országok, mint India és Pakisztán is tartanak fenn kapcsolatot egymással. Egyedül Izraeltől várják el, hogy változtassa meg vitatott területeinek állását a békéért cserébe.
A Trump-kormány változtatott a játékszabályokon: egyfajta csere-alapú koncepciót vezetett be. Az Izraellel való viszony normalizálásáért az Egyesült Államok ad valamit. Ez jó megoldás volt olyan országoknak, akik amúgy nem voltak teljesen ellene az Izraellel való kapcsolat felvételének, de kellett nekik egy kifogás, hogy megtegyék.
Frantzman szerint fontos, hogy Marokkónak történelmi zsidó közössége van, s bár az antiszemitizmus jelen van, fontos, hogy az országot nem „térítette el” Irán vagy a Muszlim Testvériség.
A szerző rámutat, hogy az Arab Tavasz, az Iszlám Állam felemelkedése és bukása, illetve a 2017-es Öböl-krízis után Irán megerősödött Irakban, Libanonban és Szíriában. Ez növelte az arab országok nyitottságát Izrael irányába, de ironikus módon erősítette az ellentéteket Törökországgal és Iránnal – két országgal, melyekkel a múltban jó volt Izrael viszonya.
Az alku ára ezúttal az volt, hogy az Egyesült Államok elismeri Nyugat-Szaharát Marokkó részeként. A területet Marokkó a ’70-es évek óta irányítja, de volt egy ellenálló mozgalom uralmával szemben. Mint Törökország uralma Észak-Ciprusban, mint Izrael uralma Ciszjordániában és mint a kasmiri konfliktus, ez is összetett helyzet, amely a huszadik századi változásokból indult ki – jegyzi meg a szerző.
„A dolgok azonban változnak. Azerbajdzsán legyőzte Örményországot, és visszafoglalta Hegyi-Karabakh egyes részeit. Régi konfliktusok születnek újjá és a határok változnak. Törökország kétállami megoldásról beszél Észak-Ciprus kapcsán. Oroszország annektálta a Krím-félszigetet 2014-ben, és Marokkó azt akarja, hogy ismerjék el uralmát a Nyugat-Szahara felett.”
Frantzman utal rá, hogy Trump lépésével még jobban felbőszíthette Joe Biden érkező csapatát, mely a status quo megőrzésében érdekelt.
Sokan azt várták, hogy mivel Trump vesztette el a választást, ezért nem lesz több békekötés Izraellel – jegyzi meg a szerző. Benjamin Netanjahu ezért nagy meglepetést keltett, amikor nemrég Szaúd-Arábiában tárgyalt.
„Szinte természetes, hogy a friss hírek Marokkóból még egy alkura utalhatnak, mielőtt az amerikai kormány megváltozik” – jósolja a szerző.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
