Bár a fősodratú zsidó sajtó figyelmen kívül hagyta a történetet, lapunk megszólaltatta Szlukovinyi Pétert, Markovics Zsoltot, Radnóti Zoltánt, de még Heisler Andrást is.
Mint lapunk a hónap elején megírta: egy, a Neokohn birtokába került levél tanúsága szerint Szlukovinyi Péter miskolci hitközségi elnököt származása körüli, hetek óta húzódó botrány miatt leváltották, és a zsinagógai közösségből is kirúgták.
A Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség által működtetett neológ rabbinikus vallási bíróság döntése szerint
„[…] vizsgálatunk eredményeképpen […] a fentiekben felsorolt egyéb dokumentumok és információk alapján [a vallási bíróság] kimondja, hogy Szlukovinyi Péter nem zsidó. […] Szlukovinyi Péter a közeli s távoli jövőben nem tölthet be semmilyen vallási vagy világi pozíciót a szűkebb és tágabb zsidó közösségben. Az elkövetkezendő legalább hét esztendőben fel sem veheti a zsidó vallást, nem térhet be, hiszen a hamis állítással már megszerzett pozíciók fényében esetleges betérésének őszinte volta, hitbeli elkötelezettsége erősen kérdéses lenne.”
A szerkesztőségünkhöz eljutott levél ismertette a Miskolci Hitközség vezetőségének határozatát:
„Tudomásul véve a MAZSIHISZ jogi osztályának álláspontját, vezetőségünk ülést tartott, amelyen a Bész-Din [vallási bíróság] ítéletére valamint a Miskolci Zsidó Hitközség alapszabályának III. fejezete 2. pontja szerinti bekezdésére figyelemmel, 2020. december 01. hatállyal Szlukovinyi Pétert kizárta a Miskolci Zsidó Hitközség tagjainak sorából.”
„Zsidónak tartom magam ugyanúgy, mint eddig”
Lapunk megkereste Szlukovinyi Pétert, aki levélben nyilatkozott számunkra.
Mint felsorolta, 1997-ben került a miskolci hitközségre, 2003-tól a hitközség titkára, majd előimádkozója volt, 2018-tól a közösség elnöke.
„Szüleim soha nem beszéltek vallásról, annyit tudtam, hogy anyukám és nagymamám a máramarosszigeti gettóban voltak. Erről a német állam igazolást adott ki és jóvátételt is fizetett. Anyukám 1943-ban született Máramarosszigeten a háború és az üldözések közepette és a Lea nevet kapta. (…) A briszemet Lővy Tibor csinálta az amerikai úti kórházban tanúk jelenlétében. (A műtéti könyvet a besz din eljárás óta nem találják).”
Mint hozzátette, „csodálkozom, hogy a saját rabbim, Markovics Zsolt jelentett fel a besz dinnél, elhiszem hogy a jóakarata vezérelte. A besz din eljárásáról megírtam a véleményemet, nem szeretném itt megismètelni. A döntéssel abszolút nem értek egyet, de úgy látszik ez válik a zsidóság hasznára. Nem haragszom senkire, mindenki a rábízott munkát végezte el. Felháborít azonban, hogy úgy állítanak be, hogy két évtizedig becsaptam a miskolci közössèget. Mivel? A tanításokkal, imákkal, tisztességesen megtartott ünnepekkel? Zsidónak tartom magam, ugyanúgy mint eddig, ahogyan a feleségem és kislányom is (…). Zsidókként élünk, közösség nélkül.”
Lapunk elérte Markovics Zsolt miskolci főrabbit is, aki Szlukovinyi nyilatkozatának rá vonatkozó, idézett részével „nem tud mit kezdeni”.
Mint Markovics kifejtette lapunk számára, miután hónapokkal ezelőtt „napvilágra kerültek az első információk Szlukovinyi Péter családi származásáról”, ő telefonon javasolta Szlukovinyinek, hogy terjesszék kollégái elé a származását igazoló dokumentumokat, és a rabbik majd „egyszer és mindenkorra lezárják a kérdést”.
Ebbe Markovics állítása szerint Szlukovinyi telefonon beleegyezett.
Markovics hozzátette, „nem negligálhatom egy rabbibíróság döntését, nincs jogom ahhoz, hogy felülírjam azt az ítéletet, amit ők hoztak”, „nem csak, hogy tudomásul kell vennem, de a leghatározottabban végre kell hajtanom” a döntést.
Ráadásul, mint tisztázta, a miskolci hitközség alapszabályában is le van fektetve, hogy ki lehet a hitközség tagja: aki zsidónak született, vagy aki egy bész din előtt betért.
Hallgatás a származási botrány körül
Az ügyet a fősodratú zsidó sajtó figyelmen kívül hagyta, mindössze egy, a Mazsihisz körüli ügyeket feltáró internetes oldal és a Neokohn számolt be róla.
A kérdésről a Mazsihisz honlapja sem ad tájékoztatást, de sikerült elérnünk Heisler Andrást, a Mazsihisz világi elnökét, aki tömören fogalmazott lapunk számára:
„Lezártuk ezt az ügyet. Szlukovinyi Pétert felmentettük a Mazsihisz vezetőségi tagságától, és a miskolci közösség kiléptette Szlukovinyi Pétert”.
Szlukovinyit a nyilatkozat szerint tehát nem csak a miskolci hitközség éléről távolították el, hanem a Mazsihisz vezetőségéből is.
A történet szempontjából lényeges, hogy egy, a Neokohn birtokába került levél alapján 2017 decemberében Heisler András és Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója a miskolci hitközség elnökválasztó közgyűlése előtt személyesen is ellátogatott az ország harmadik legnagyobb zsidó közösségéhez. A Heisler által jegyzett, a „miskolci vezetőség” és a „miskolci zsidók” számára címzett levél szerint a 2017 decemberi rendkívüli – ám végül a megjelentek nem elégséges taglétszámának következtében határozatképtelen – közgyűlés egyetlen napirendjeként az elnök visszahívása szerepelt. „Amennyiben ez [2018 januárjában] sikeres lesz, akkor kell új elnököt keresnie a közösségnek és közgyűlésen megválasztania. A Ti közösségetek döntését a MAZSIHISZ tiszteletben fogja tartani és együtt kíván működni az általatok bizalmat kapott személlyel.”
A 2018-ban megválasztott új elnök Szlukovinyi volt, aki Freund Jenőt váltotta a tisztségben.
Mit tett volna másképp Radnóti Zoltán?
Bár Heisler nyilatkozatában lezártnak tekintette az ügyet, Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi a következőképp nyilatkozott a Neokohn számára:
„A vallási bíróság döntéséről nem szeretnék nyilatkozni, még akkor is, ha nem értek velük egyet, mert abban kollégáim ültek. Ám annyit elmondanék, hogy én (legalább) 3 fontos dolgot másképpen csináltam volna a helyükben. Nem vontam volna meg Szlukovinyi Pétertől a fellebbezési jogot. Figyelembe vettem volna Szlukovinyi Péter által benyújtott román okiratokat. Nem vettem volna magamnak a bátorságot, hogy a betéréstől 7 évre eltiltsam majd prejudikálva kijelentsem, miszerint Szlukovinyi Péter későbbi »esetleges betérésének őszinte volta, hitbeli elkötelezettsége erősen kérdéses lenne«. Szlukovinyi Péter akár zsidó származású, akár nem, biztos semmi érdek nem vezette őt sem akkor, sem most, csakis a zsidóság irányában benne élő feltétlen tisztelet és alázat”.
A „román iratok” kapcsán olyan levéltári dokumentumokra utal Radnóti, melyeket Szlukovinyi mutatott be származását igazolandó.
Radnóti azt is elmondta, hogy a kilencvenes években, mikor miskolci rabbi volt, „láttam [Szlukovinyinek] Romániából származó papírjait, amelyek számomra igazolták, hogy az édesanyja és a nagymamája is zsidó származású”.
A neológ rabbinikus bíróság most ezeket az iratokat utasította el.
