A négy évvel ezelőtti amerikai elnökválasztás tanulsága arra inti az elemzőket, hogy a szinte egyöntetű Biden győzelmet jósoló előrejelzések ellenére ne zárják ki teljesen Donald Trump újraválasztásának a lehetőségét.
Szinte minden felmérés és közvélemény kutatás azt valószínűsíti, hogy Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke, sőt a Columbia Journalism Review szerint a washingtoni politikai elit a demokraták elsöprő győzelméről suttog. A helyzet ismerős: négy évvel ezelőtt hasonló statisztikák jelentek meg, hasonlóan nagy volt Trump hátránya, és hasonlóan magabiztos volt Washington.
Az idei választás azonban más, mint az előző, hiszen váratlan fordulattal egy világjárvány kellős közepén kell levezényelni. Egyes előzetes felmérések azt mutatják, hogy évtizedes rekordokat dönthet a részvételi arány, bár ezt bizonytalanná teszi az, hogy hányan lesznek azok, akik a választás napján valóban elmennek szavazni.
A járványon túl az is bonyolítja a kiszámíthatóságot, hogy az elemzők nem felejtették el, hogy mekkorát tévedtek négy éve.
Könnyen lehet, hogy valóban Joe Biden győz, azonban az elmúlt választás tapasztalata arra int, hogy nem szabad teljesen kizárni Trump győzelmének lehetőségét sem. Sokan hivatkoznak arra, hogy 2016 volt a kivétel, hiszen 2018-ban már a felméréseknek megfelelő eredmény született a kongresszusi választásokon. Ha 2016 speciális eset volt, akkor tényleg nem várható újabb meglepetés. Viszont megint más vélemények szerint négy éve paradigmaváltás történt, így könnyen megeshet, hogy a felmérések trendszerűen újra tévednek.
Trump minden idők egyik legnépszerűtlenebb elnöke, viszont hozzá kell tenni, hogy ehhez képest elég nagy és lelkes bázis áll mögötte. Az is érdekes szempont lehet, hogy bár Trump stabilan 40%-os pozitív megítéléssel rendelkezik, ami nem túl kiemelkedő, viszont egy Gallup felmérés szerint
a regisztrált szavazók 56%-a úgy nyilatkozik, hogy „jobban él, mint négy éve.”
Ez az adat egy átlagos választási évben a hivatalban levő elnök újraválasztási esélyeit erősítené.
Négy évvel ezelőtt csak a legelszántabb Trump támogatók hittek az üzletember győzelmében. S valóban, a Trump kampány eseményei nagy tömegeket vonzottak, és még most, a tomboló járvány kellős közepén is ezrek vesznek részt az elnök nagygyűlésein. A beszámolók szerint a rozsdaövezeti billegő államokban, a jellegzetesen amerikai udvarokon letűzött táblák nagyrészt Trump győzelmét hirdetik.
Joe Bidennek viszont a járvány miatt egyetlen nagy részvételű kampányeseményt sem kellett tartania. Azonban az ilyen jellegű „lelkesedés”, vagy éppen annak hiánya nem mérhető, és nem konvertálható át statisztikai valószínűséggé.
A demokraták kampányából egyértelművé vált, hogy szerintük nincs szükség arra, hogy az amerikai szavazók szeressék Bident: elég, ha annyira utálják Trumpot, hogy hajlandóak ellene szavazni.
Mit mondanak a statisztikák?
Az első fontos kérdés az, hogy megismételhető-e a négy évvel ezelőtti nagy tévedés. Bizonyára sokan emlékeznek a New York Times hírhedt projekciójára, amely azt mutatta, hogy Hillary Clintonnak mennyivel nagyobb esélye van megnyernie a választást, mint Trumpnak. Ahogy jöttek az eredmények, ez a százalék elkezdett átbilleni a republikánus jelölt javára.
A Times nem volt egyedül, szinte minden híroldal tévedett. Amerikában külön iparág a szavazások megjósolása, és az ilyen cégek szinte kivétel nélkül Clintont hozták ki az esélyesnek.
Amerika kedvenc választási guruja Allan Lichtman professzor is azt állítja, hogy Biden fog győzni.
A professzort az amerikaiak tutti elnökválasztási jósaként tartják számon annak ellenére, hogy 2000-ben például Al Gore-t hozta ki győztesnek (ezt azzal magyarázza, hogy akkor is igaza volt, csak Floridában elcsalták a republikánusok a szavazást). Lichtman egyike volt azoknak a keveseknek, akik 2016-ban megjósolták Trump győzelmét.
Nate Silver a FiveThirtyEight statisztikai elemző oldal vezetője váltig állította a választás után, hogy a statisztikák nem tévedtek, hiszen a hibahatáron belül volt minden adat. Vagyis pont a abban a szűk sávba eső különbséggel nyert Trump egy-egy államban, amit nem mutattak ki előre a felmérések. Ez 5-6 százalékpontnyi különbséget is jelentett bizonyos esetekben.
Idén Silver oldala szerint szinte minden billegő államban Biden vezet, sőt még a hagyományosan republikánus Texast is elviheti a demokrata politikus, ahol szerintük jelenleg mindössze egy százalékpont előnye van Trumpnak.
Sok esetben az adatok – akárcsak négy éve – közel vannak ahhoz pontossági határhoz, ahol a tévedés még belefér. A FiveThirtyEight részletes cikket jelentetett meg arról, hogy miben változtattak módszereiken a felmérésekkel foglalkozó cégek négy évvel ezelőtthöz képest. A legtöbben azt nyilatkozták, hogy továbbra is leginkább telefonos felméréseket végeznek, és igyekeznek az iskolázottsági csoportokat is figyelembe venni. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy ott tévedtek, hogy alábecsülték azt a nem diplomás réteget, amely végül jórészt Trumpra szavazott. Azonban még így is minden statisztika Biden javára billenti a mérleget. Sok cég szerint a legfontosabb az államokat egyesével vizsgálni.
Az ötven állam nagyrészében tulajdonképpen nincs is igazi verseny, csak 8-10 „billegő” állam az, ami végül eldönti az eredményt.
További dilemma, hogy vajon négy év Trump kormányzás után a szavazók mennyire őszinték, amikor megkeresik őket telefonon. Ez megint egy olyan tényező, amely nem mérhető a statisztikákban.
Négy éve egy cég volt, amely sikerrel jósolta meg Trump győzelmét: a Trafalgar Group elsősorban az államokra koncentrál, általános telefonos közvéleménykutatást nem is végez. A cég azt nyilatkozta a National Reviewnak, hogy
Trumpnak akkor lehet esélye a győzelemre, ha megnyeri Észak-Karolinát, Georgiát, Floridát, Arizonát és legalább egyet a rozsdaövezet négy éve elhódított államai közül.
A Trafalgar Group tulajdonképpen az egyetlen előrejelzésekkel foglalkozó cég, amely Trump győzelemére számít. Robert Cahaly a csoport vezetője szerint a telefonos felmérések azért tévednek, mert a konzervatív szavazók jelentős része egyszerűen lecsapja a kagylót, ha felhívják őket.
Másrészt mindig figyelembe kell venni, hogy a közvéleménykutatás csak azt méri, hogy ki szándékozik elmenni szavazni, de azt nem, hogy végül ki megy el valóban.
Létezik-e a „néma többség” vagy a „titkos Trump szavazat”?
Sokan jelenleg leginkább a rozsdaövezet államaira figyelnek, de fontos lesz szemmel tartani Arizonát, Floridát és Új-Mexikót is: ezekben az államokban az a közös, hogy nagy spanyol-ajkú lakossággal rendelkeznek, akik közül meglepően sokan támogatják Trumpot. Érdekesség, hogy a Biden és Trump szeptemberi vitája után a spanyol nyelvű Telemundo csatornán a nézők 66%-a úgy ítélte meg, hogy az elnök nyerte a vitát. Hagyományosan a republikánusok a latino szavazatoknak legfeljebb a 30%-át viszik el, de kétséges, hogy a spanyol lakosság katolikus hátterű, konzervatív értékrendű része mennyire fog beállni Biden mögé.
A Politico egy cikkben elemezte, hogy a felmérések szerint a fekete és latino férfiak nincsenek túlságosan meggyőződve Biden alkalmasságáról, és ha nem is szavaznak át Trumpra, de előfordulhat, hogy számottevő hányaduk inkább el se megy szavazni.
A demokrata kampány szereti azt a látszatot kelteni, hogy a fehér amerikaiak túlnyomó többsége a republikánusokra szavaz, azonban a „legfehérebb” amerikai államok, mint pl. Vermont (98% fehér lakossággal) valamint Maine(szintén 98% fehér) elsöprően demokrata államok.
Trump elsősorban a munkásosztálybeli valamint az evangéliumi keresztény szavazók között népszerű, míg a diplomás fehér lakosság általában a demokratákra voksol.
Különösen a republikánus kötődésű oldalakon népszerű az az elmélet, hogy létezik egy „titkos Trump szavazóbázis.” Ez azon alapul, hogy például Michiganben és Pennsylvaniában négy éve olyan emberek szavaztak a republikánus jelöltre, akik előtte egész életükben demokraták voltak. Persze nem zárható ki, hogy tényleg létezik egy réteg, amely hallgat arról, hogy Trumpra akarna szavazni, de ez azért alapvetően egy erősen feltételezésekre épített teória.
Az is nagy kérdés, hogy négy kaotikus év után, amelynek során a demokraták még egy sikertelen impeachment eljárást is végigharcoltak, vajon csakazértis elmennek-e szavazni azok a republikánusok, akik négy éve kijelentették, hogy „soha nem szavaznak Trumpra.”
A gazdaság kérdése elvben sok olyan embert Trump irányába tolhatna, akik egyébként nem szavaznának a republikánusokra, amint 2016-ban is történt. Biden ugyanis olyan durva adóemelésekkel kampányol, amiket az amerikaiak jelentős része nem biztos, hogy szívesen támogatna.
Szintén érdekes kérdés, hogy vajon az erőszakos BLM tüntetéseknek, és a demokrata párt egyre erősödő balra tolódásának lesz-e hatása a szavazás kimenetelére. Egyesek, — pl. a Daily Wire szerzője, Matt Walsh — azt állítják, hogy az amerikaiak már el is felejtették a zavargásokat. Ez lehet, hogy igaz, de
az elmúlt hetekben Biden egyre progresszívebb kijelentéseket tesz, legutóbb például támogatóan beszélt arról, hogy a 8 éves gyerekek dönthessenek arról, hogy milyen neműek.
Kérdés, hogy az ilyen nyilatkozatok, hogyan hatnak az alapvetően középre húzó szavazókra.
Azonban mindezek a dilemmák csak arra alkalmasak, hogy némileg megingassák a biztosnak tűnő Biden győzelembe vetett hitet. A demokraták magabiztosságát jelzi, hogy a volt alelnök továbbra is rejtőzködő kampányt folytat, nem válaszol fontos kérdésekre, és előfordul, hogy napokig meg se mukkan. Mindezek ellenére hatalmas pénztámogatásokat kap a kampányára, és jelentősen vezet a felmérésekben. Mivel
a kampánya tulajdonképpen teljesen virtuális, így szinte lehetetlen megállapítani, hogy mekkora lelkesedés övezné, ha tömegrendezvényeket tartana.
Így az emberek kénytelenek csak arra támaszkodni, amit a képernyőn látnak. Ez elég arra, hogy a felmérések Biden fölényét hozzák ki, de kérdéses, hogy elég lesz-e arra is, hogy az emberek egy járvány kellős közepén tényleg felálljanak a képernyők elől, és elmenjenek szavazni. Sokan levélben szavaznak ugyan, de a többségnek személyesen kell megjelennie.
Szinte minden előrejelzés arra utal, hogy Biden nyerni fog, azonban nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni a kétkedő hangokat. Lehet, hogy nem ismétlődik meg 2016, de ha mégis, az már talán nem lesz akkora a meglepetés, mint négy éve.
Hajdú Tímea összes cikkét elolvashatja itt.
A szavazók nem minden alkalommal döntenek racionálisan …
A véleményem az, hogy az új elnök(az ország, a világ) elszenvedi a fehér és néger rassztista konfrontációt,azt, hogy az OLLÓ VÉGLETESN SZÉTNYÍLT .Sajnos a birodalmi akarat tovább növekszik, mi sem kell a intervenciós lobbinak.
Nehéz Európábol jósolni, de ha azt nézzük, hogy Trump olyan mint az elefánt a porcelán boltban, akkor vesziteni fog.Akkor viszont orbánra nehéz idők fognak járni !
fontos részlet hiányzik az elemzésből és pedig maga a levélszavazás.
még a Covid előtt a Moody’s Analytics kihozott egy elemzést, hogy Trump csak akkor verhető meg, ha minden eddiginél nagyobb részvételi arány lesz a választásokon. vélhetően ennek hatására is a Demokraták bőgázzal elkezdték nyomni a levélszavazást. erre jött a Covid, így már „oka” is lett a levélszavazás bevezetésének, lévén a Covid igen veszélyes, elmenni szavazni meg főleg nagyon veszélyes. (BLM tüntetni nem az, de ne vesszünk el a részletekben)
jó pár állam be is vezetett ilyen szabályozást. meghozzá meglehetősen rosszakat. egy csomó elvi és gyakorlati probléma van velük. az elvi problémák pl. a szavazatot leadó hiteles azonosításához kapcsolódnak és a szavazás időpontjához (Nevada pl. lehetővé teszi, hogy a szavazás napja után leadott szavazat is érvényes legyen), ezek miatt több peres eljárás is jelenleg folyamatban van. akár még az is lehet, hogy egy-egy helyen az utolsó pillanatban megtorpedózzák a levélszavazást.
a másik nagy gond a gyakorlati része. több nem hivatalos levélszavazás főpróbát is tartottak (pl. New York, Wisconsin), mindenütt katasztrofális eredménnyel. rosszul címzett, rossz helyre küldött, rosszul kitöltött, aláírás lemaradt szavazólapok tízezrével kerültek az érvénytelen szavazat kategóriába, volt olyan, ahol ez a beérkezett szavazatok 20%-át is elérte.
az gondolom könnyen belátható, hogy ez elsősorban a demokrata szavazókat érinti.
úgyhogy óriási káoszra lehet számítani. a rendbetétele meg Biden szempontjából azért problémás, mert akivel elhitették, hogy a levélszavazás nagyon fontos az egészsége szempontjából, az kérdéses, hogy elmegy-e szavazni, ha a levélszavazást visszamondják, vagy a nagyarányú érvénytelen szavazat miatt élőben megismétlik.
„más a szituáció, mint 2016-ban: Trump hivatalban lévő elnökként várja a választást, akinek tevékenységéről határozott – és nem túl kedvező – véleménye van az amerikaiak többségének. Bár van egy rajongásig elkötelezett szavazóbázisa, de ugyanennyire heves ellenérzéseket is kivált. Népszerűsége egész elnöki ciklusában a negatív tartományban volt, és ugyan szeptemberben kicsit javult a nyári mélyponthoz képest, de ezzel csak visszaállt a -10 pont körüli „egyensúlyi állapotba”:
ennyivel többen elégedetlenek vele, mint ahányan támogatják.
Más az ellenfél is: Hillary Clinton a republikánusok több évtizedes erőfeszítéseinek hatására – és nem elhanyagolható módon a szexista előítéletek felélesztése miatt – megosztó politikus volt, Biden azonban kimondottan népszerű. Ha több mint egy éven át nem sikerült rontani a megítélésén, akkor nem valószínű, hogy ez az utolsó három hétben sikerül. A legerősebb érvnek ellene az életkora tűnt, de az a republikánus támadás soha nem volt meggyőző, hogy a radikális baloldal bábja lenne, a tévévitán való szereplése pedig ahhoz éppen elég volt, hogy a szenilis öregember képét eloszlassa.
Az előző két ponttól nem független az, hogy teljesen más az idei kampány dinamikája. 2016 októberében valóban biztosnak tűnt Hillary Clinton előnye, de előtte szeptemberben egyszer már behozta őt Trump, és az egész választási időszakot jóval nagyobb kilengések jellemezték. Most Biden előnye nyár eleje óta stabil, annak ellenére – vagy éppen amiatt –, hogy szinte
példátlanul mozgalmas nyáron vagyunk túl. Biden ráadásul nemcsak vezet, hanem a felmérésekben rendre 50 százalék felett áll: mivel kevés a bizonytalan szavazó, és – 2016-tal ellentétben – elhanyagolható a kisebb pártok jelöltjeinek támogatottsága, így jóval kevesebb választó az, aki még valóban átállítható, Bidennek pedig elég, ha megőrzi jelenlegi támogatóit.
Végezetül a koronavírus is teljesen más körülményeket teremt. Tavasz óta lehetett sejteni, hogy ez a választás a járványról – és nem mellékesen a Biden erősségének számító részvétről és empátiáról – fog szólni, de akkor még talán volt arra az
esély, hogy a Fehér Ház valamilyen módon menedzseli a válságot. Ez azonban soha nem történt meg, és Trump szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban ér el újra Amerikában is rekord értékeket az új esetek száma – ha a Fehér Házat sújtó járványgóc nem lett volna elég probléma.”
„más a szituáció, mint 2016-ban: Trump hivatalban lévő elnökként várja a választást, akinek tevékenységéről határozott – és nem túl kedvező – véleménye van az amerikaiak többségének. Bár van egy rajongásig elkötelezett szavazóbázisa, de ugyanennyire heves ellenérzéseket is kivált. Népszerűsége egész elnöki ciklusában a negatív tartományban volt, és ugyan szeptemberben kicsit javult a nyári mélyponthoz képest, de ezzel csak visszaállt a -10 pont körüli „egyensúlyi állapotba”:
ennyivel többen elégedetlenek vele, mint ahányan támogatják.
Más az ellenfél is: Hillary Clinton a republikánusok több évtizedes erőfeszítéseinek hatására – és nem elhanyagolható módon a szexista előítéletek felélesztése miatt – megosztó politikus volt, Biden azonban kimondottan népszerű. Ha több mint egy éven át nem sikerült rontani a megítélésén, akkor nem valószínű, hogy ez az utolsó három hétben sikerül. A legerősebb érvnek ellene az életkora tűnt, de az a republikánus támadás soha nem volt meggyőző, hogy a radikális baloldal bábja lenne, a tévévitán való szereplése pedig ahhoz éppen elég volt, hogy a szenilis öregember képét eloszlassa.
Az előző két ponttól nem független az, hogy teljesen más az idei kampány dinamikája. 2016 októberében valóban biztosnak tűnt Hillary Clinton előnye, de előtte szeptemberben egyszer már behozta őt Trump, és az egész választási időszakot jóval nagyobb kilengések jellemezték. Most Biden előnye nyár eleje óta stabil, annak ellenére – vagy éppen amiatt –, hogy szinte
példátlanul mozgalmas nyáron vagyunk túl. Biden ráadásul nemcsak vezet, hanem a felmérésekben rendre 50 százalék felett áll: mivel kevés a bizonytalan szavazó, és – 2016-tal ellentétben – elhanyagolható a kisebb pártok jelöltjeinek támogatottsága, így jóval kevesebb választó az, aki még valóban átállítható, Bidennek pedig elég, ha megőrzi jelenlegi támogatóit.
Végezetül a koronavírus is teljesen más körülményeket teremt. Tavasz óta lehetett sejteni, hogy ez a választás a járványról – és nem mellékesen a Biden erősségének számító részvétről és empátiáról – fog szólni, de akkor még talán volt arra az
esély, hogy a Fehér Ház valamilyen módon menedzseli a válságot. Ez azonban soha nem történt meg, és Trump szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban ér el újra Amerikában is rekord értékeket az új esetek száma – ha a Fehér Házat sújtó járványgóc nem lett volna elég probléma.”
Simán győz, híveinek többsége nem nyilatkozik, nem vesz részt a bohóckodásban.