Az amerikai elit egyetemeken már nem az igazság keresése zajlik, hanem ideológiai harc.
Az elmúlt negyven évben az amerikai konzervatívok hiába nyertek választásokat, a kultúráért folytatott harcot, úgy tűnik elvesztették. Frank Füredi szociológus szerint ennek egyik oka, hogy a konzervatívok sokáig nem akarták elfogadni, hogy valóban harc folyik, és emiatt hiába volt például a nyolcvanas években Ronald Reagan az elnök, ugyanebben az időben jelent meg az akadémiai körökben a PC (politikai korrektség).
Az egyetemek a 20. század második felében folyamatosan balra tolódtak, egy 2017-es felmérés szerint a bölcsésztudományi karokon mindössze a tanárok 3,9%-a tartja magát konzervatívnak. Az elmúlt években bedurvult a helyzet az egyetemeken; megjelentek a safe spacek („biztonságos zónák”), a diszkrimináció megelőző irodák, a névtelen feljelentések alapján lefolytatott perek, és divatba jött a meghívott előadók elüldözése.
Az elmúlt hetekben ez a szellemiség kitört az egyetem falai közül és elárasztotta az amerikai nagyvárosok utcáit. Alapító atyák szobrai dőltek le arccal az aszfaltra, az amerikai szabadság alapjait lefektető államférfiak emlékműveit úgy döntötték le, ahogyan a népüket kínzó diktátorokét szokták.
A tüntetésekkel párhuzamosan az elit egyetemeken is elkezdődött a tanári kar és a curriculum „rasszizmustól való megtisztítása.” Az American Conservative nevű lap megjelentette egy professzor nyílt levelét, amelyben kijelenti, hogy
az egyetemeken a kereszténységet az „antirasszizmus vallására” cserélték,
„elfogultság ellenes” átnevelő oktatásokat tartanak nekik, és a tanárok folyamatosan rettegnek attól, hogy mikor mondanak olyat, amiért eljárást indítanak ellenük. A tanárok beszámolói szerint a George Floyd halála miatti tüntetések óta tovább romlott a helyzet annak ellenére, hogy nyár van, és sok helyen már nincs is oktatás.
A Kaliforniai Egyetemen (UCLA) június elején egy előadó az online órán felolvasta Martin Luther King híres Birminghami börtönből írt levelét, amely a szegregációt taglalja és arról szól, hogy ha egy állam igazságtalan törvényt hoz, akkor az embernek joga és kötelessége megszegni azt. A nyílt levél az egyik leggyakrabban idézett, és legtöbbször publikált polgárjogi dokumentum. A tanár ezenkívül lejátszott egy dokumentumfilm részletet, amely a lincselésekről szólt.
Mind MLK levele, mind pedig a részlet tartalmazta a „néger” szó szitok változatát, amit maga King is idézetként használt. Fehér diákok feljelentették a tanárt, arra hivatkozva, hogy érzelmi teher számukra a szó, és sértette a csoport fekete tagjait.
Az előadó bocsánatot kért, az egyetem pedig vizsgálatot indított az ügyben, amiért a tanár a „fájdalmat és haragot” keltett a diákokban.
A tanárt, W. Ajax Perist, az egyetem Diszkrimináció Megelőzési Irodája elé idézték. Az UCLA politikatudományi tanszékének vezetője fórumot hirdetett, hogy orvosolják a diákok panaszait, és arra kérte a diákokat, hogy juttassák el névtelen panaszaikat és feljelentéseiket Peris ellen. Az ügy vizsgálata jelenleg is folyik.
Azonban nemcsak Kaliforniában történnek ilyen esetek, hanem Amerika szerte zajlanak a vizsgálatok, perek, tárgyalások a tanárok ellen, akiket diákjaik jelentettek fel rasszizmusra, homofóbiára, vagy csak sértő beszédre való hivatkozással.
A tanárok általában nem is tudják, ki jelentette fel őket, és a hosszú, több hónapos felfüggesztés után, megtépázott hírnévvel gyakran inkább nem térnek vissza az egyetemre.
Jonathan Haidt, a témát kutató szociálpszichológus szerint a jelenség elsősorban az elit egyetemeket érinti, különösen a keleti parti városok intézményeit, ahol az akadémiai cikkek jelentős része megszületik, és a politikusok, valamint az újságírók többsége is ezekből az iskolákból kerül ki.
Christina Hoff-Sommers feminista filozófus már 2015-ben felhívta a figyelmet az egyetemeken zajló progresszív átrendeződésre. Sommers szerint
az 1980-as évekre vezethető vissza, hogy az amerikai egyetemek bizonyos szakain kezdték elhagyni azt az alapvetést, hogy egy megosztó nézetnek mindkét oldalát meg kell hallgatni.
Egyre több aktivista-professzor jelent meg, akik a hetvenes években az akadémiába visszatérő marxista iskolákat, és azok hátán kialakuló posztmodern ideológiákat képviselték, akik mindenestül elítélték a nyugati civilizációt, és az annak alapját adó zsidó-keresztény kultúrát. A társadalomban a hidegháború alatt még domináns tudott maradni a nyugati értékrend, mert ott állt vele szemben a szovjet kommunista ideológia. Azonban a baloldali hangok erősek maradtak, az egyetemen virágoztak a marxista eszmék.
Sommers szerint a 2000-es évekre az egyetemeken egyre erősebb lett a progresszív professzorok hangja, azonban az igazi nagy változást 2013 hozta. Ekkor ugyanis az Obama adminisztráció oktatási minisztériuma kiadta minden egyetemnek, hogy hozzanak kemény lépéseket a szexuális zaklatások ellen. Ez ahhoz vezetett, hogy megkerülve az igazságszolgáltatás hagyományos útját mini bíróságok jöttek létre az egyetemeken.
Nemcsak a szexuális zaklatások után kezdtek el nyomozni, hanem a homofóbnak, transzfóbnak, rasszistának ítélt megjegyzéseket és cselekedetek is vizsgálatokban végződtek.
Mivel ezek gyakran szubjektív, kitágult fogalmakká váltak így sokszor minden elképesztő apróságra hivatkozva jelentgették fel az oktatókat.
Mindez 2015 őszén csúcsosodott ki, mikor a Yale egyetemen tömegtüntetés tört ki miután egy pszichológia professzor köremailt küldött, amiben azt írta, hogy nem kell a diákoknak cenzúrázni a halloween kosztümöket, attól tartva, hogy megsértenek vele más kultúrát.
Az egyetemen tömeghisztéria tört ki és sértőnek nyilvánították az emailt, amely szerintük ahhoz vezethet, hogy rasszista kosztümökben fognak megjelenni a diákok.
A tüntetők azt követelték, hogy az egész egyetemet nyilvánítsák „biztonságos zónává.” A Yale igazgatója behódolt a tüntetőknek, új szabályokat vezetett be, pénzt adott a kampusz „kulturális egyesületeinek” és ígéretet tett rá, hogy több színesbőrű tanárt fognak alkalmazni. Az érintett professzor és férje az ellenük zajló boszorkányüldözés miatt távozott az egyetemről.
Az elmúlt öt évben a helyzet tovább éleződött. 2017-ben a progresszív Evergreen egyetemen odáig fajultak a tüntetések, hogy a diákok túszul ejtették az igazgatót, amíg nem hallgatja végig a sirámjaikat.
A hisztéria azért tört ki mert egy fehér tanár bement azon a napon az egyetemre, amelyre a diákok fehérek nélküli napot hirdettek.
Ez egy hagyomány megfordítása volt, amikor a feketék nem jöttek be így emlékezve, hogy egykor nem vehettek részt az egyetemi életben. A tanár azért tiltakozott mert azt mondta, hogy őt nem kényszeríthetik rá, hogy ne menjen be aznap az egyetemre. Az egyébként biológiát oktató professzort rasszistának bélyegezték, és kénytelen volt otthagyni az egyetemet.
Jonathan Haidt szociálpszichológus a jelenséget „call out culture”-nak (rámutató kultúrának) nevezi, amelynek lényege, hogy
az egyetemen már „nem az igazság keresése zajlik, hanem »harc a fasizmus ellen.«”
Haidt a témáról könyvet is írt The Coddling of the American Mind (Az amerikai elme elkényeztetése) címmel. A pszichológus 2014-re vezeti vissza jelenséget, ekkor kerültek be ugyanis az egyetemre az Z generáció első képviselői (1995-2010 között születettek) akiket a szüleik mindentől elzárva, érzékenynek neveltek, miközben hatalmas egójuk nőtt a hagyományos, magabiztosságra inspiráló amerikai neveléssel. Ez a generáció kombinálva lett egy teljesen balra húzó egyetemi világgal, és ennek a két dolognak a találkozása szülte meg a „rámutató kultúrát.” Ezt Haidt úgy írja le, hogy minden emberi csoport tagjai presztízsért küzdenek, különösen akadémiai környezetben.
A kutató szerint ma
„az amerikai elit egyetemeken azzal lehet presztízst szerezni, ha valaki lelepez egy homofóbot, egy rasszistát, egy iszlamofóbot.”
Ez ahhoz is vezet, hogy például Haidt saját egyetemén az NYU-n minden mosdóban elhelyeztek egy felhívást, hogy hogyan lehet névtelenül feljelenteni a tanárt, ha olyat mond, amit a diák sértőnek tart.
Haidt elképzelhetőnek tartja, hogy „a szándék jó volt, de valószínűleg nem gondolták végig, hogy mi lesz, ha beviszik az egyetemekre a kelet-német típusú spiclikultúra rendszerét.” Haidt szerint az, hogy nem engedik meg az ideák ütköztetését, ahhoz vezetett, hogy mindössze egyetlen narratívát hirdetnek az egyetemeken.
„Ez a kizárólagos narratíva a következő: az élet harc a jó és a rossz között, a jó és a rossz csoportok között. Az egész egy zéró összegű játék. Ha a rossz csoportnak többje van, mint a jó csoportnak, az azért van, mert elvették a jó csoporttól. Mindennek az a lényege, hogy harcolni kell a rossz csoport ellen, le kell győzni és akkor lesz egyenlőség”
— mondja a professzor, aki szerint egy szabad társadalomban abszurd és veszélyes ez a narratíva.
Így ma az amerikai elit egyetemeken a diákokat arra nevelik, hogy
a szabad, zsidó-keresztény értékekre alapított, kapitalista Egyesült Államok egy alapvetően gonosz ország, ami mások elnyomására épült.
Akik ezt hirdetik eltékozolnák azt a szabadságot, amiért nem ők harcoltak, és lerombolnák a rendszert, amit nem ők építettek, egy zavaros ideológiáért, amely egyedül abban biztos, hogy mi ellen harcol, de azt nem tudja, hogy mi mellett áll.
