Globalizáció „nyüzsgés nélkül”?

Nehéz helyzetben vagyunk. Úgy kell felhívni a figyelmet a tudomány bizonyos képviselőinek kínos megnyilvánulásaira, hogy közben ne erősítsük a laposföld-hívők táborát. Vékony jégen járunk, de nem megspórolható, az ő érdekükben sem.

Kezdjük azzal, hogy komoly szakemberek, biológusok, virológusok, orvosok és más természettudományos területek képviselői nincsenek könnyű helyzetben. Hatalmas nyomás alatt vannak, azonnali válaszokat akar tőlük mindenki, miközben ők is csak a sötétben tapogatóznak a koronavírus-járvány sok részkérdése kapcsán.

A baj akkor kezdődik, amikor valaki úgy érzi, eddig nem kapott elég figyelmet, és a problémát nem csak a saját területe irányából próbálja megközelíteni, hanem rögtön komplex diagnózist állít fel. Az azonnali.hu-n megjelent egy interjú a közelmúltban, ami ennek a jelenségnek egyfajta esszenciája.

Adott egy kutató, aki komoly teljesítményt tud felmutatni életrajza szerint, például a „táplálékhálózatok elemzése és a fajok illetve funkcionális csoportok relatív fontosságának becslése” területén. Ha nem így lenne, nem lenne az MTA doktora és nem vezetne akadémiai intézetet, munkásságának ez a területe nem tárgya ennek az írásnak.

Ám Jordán Ferencet a jelek szerint elragadta a meglepetésszerűen jött figyelem okozta lelkesedés, és hirtelen felindulásból átfogó koncepciót vázolt a világról.

A vírus végez a jövőképpel és az utópiákkal is?

A járvány viszonyai között a jövőkép teljesen irracionálissá vált. Az utópisztikus ideológiák leértékelődtek, elvesztették mozgósító erejüket. Pelle János írása.

Mondjuk nem nehéz, ha már az egyik kérdés is úgy szól:

„Azért most lát arra esélyt, hogy a vírus után nem jogászok és közgazdászok döntik el, merre kell tartani?”

Ez is nagyon jellemző mostanság, sokan a jelek szerint nem tartják tudománynak a közgazdaságtant és úgy általában a társadalomtudományokat. Ráadásul ezen a botrányos felfogáson lazán átsiklanak.

Jordán Ferenc lelkében azért felfedezhető némi kettősség:

„A mértéktelen és átgondolatlan nyüzsgést kell visszafogni, miközben megtartjuk a globalizáció minden előnyét. Szerintem például a magyarok túlzottan bezárkóznak, nem kell ennyire.”

Világos, nem? Globalizáció nyüzsgés nélkül. Érdekes elmélet, amit gyorsan ki is fejt a szakértő:

„De ésszel kell nyitni: legyenek nigériai hallgatók az egyetemeken, de ne legyen minden háztartásban mondjuk nigériai babkonzerv”

Oké! A babkonzerv eddig biztos kerozint égető repülőgépen érkezett, a diákok meg vonattal jöttek, vagy vitorlással, esetleg biciklivel. És tuti, hogy nem mentek el hétvégén bulizni a tömegbe. Gondolom feltűnt, hogy a jó doktor lassan átcsúszik olyan tudományterületekre, amiknek ugye nem kellene belepofázniuk az ügymenetbe.

A hasonló beszélgetések már-már kanonizált része a liberális piac és a kapitalizmus temetése. Ezúttal sem marad el, érkezik is a kérdés:

„Tehát tulajdonképpen a szabad piac a hibás, mert ki tudott jönni nagyon olcsó repjegyekkel?”

Érkezik a válasz:

„Benne volt. Szerintem a globalizáció nagyon jó, hiszen egy sportoló, művész vagy politikus el tud repülni Tokióba, de az utasok nagy százaléka turista, nekik pedig majdnem mindegy, hogy az Adria vagy a Karib-tenger homokos partján isszák a koktéljukat.”

Neked a vírus mondja meg, hogy ki vagy

Mintha a kapitalizmuson kívül létezhetne bármi más, ami fenntartható. Seres László publicisztikája.

Figyelem! Kezdünk átcsúszni egyfajta arisztokratikus távolságtartásba és némi sznobizmusba, ezt érzékeli is az interjú készítője, óvatosan rákérdez:

„De akkor mostantól utazhassanak csak a kiváltságosok Tokióba?”

Válasz:

„Régen az emberek nem úgy ültek repülőre, mint Volán-buszra. Persze én a világért senkit sem korlátoznék semmiben, de tudni kell, hogy ez a betegségek esélyének megnövelésével jár.”

Annyira tudtam! Régen minden jobb volt! A sok proli nem repkedett közepes minőségű spanyol szállodákba! Azt most hagyjuk is, hogy százmilliók utaznak a világban, pusztán a megélhetésük érdekében.

Jordán Ferenc biológus további iránymutatásokat is ad:

„Ha a turisztikai célú repülés vagy a tömegrendezvények száma megfeleződnek, az sokat adhat ahhoz, hogy egy ilyen vírus gyorsan és lehetőleg helyben lecsengjen.”

Nem tudom megítélni a kijelentés orvosszakmai szempontból, de azt egészen biztosan tudom, hogy a szolgáltatóipar ilyen mértékű leépítése egyik napról a másikra, olyan hatásokkal járna (jár!), amiket még talán maga az MTA doktora sem tud felbecsülni. Azért valamit már láthat belőle, elég, ha rápillant az eddig megjelent adatokra. Ehhez képest elég nagyvonalúan venné el emberek százmillióinak megélhetését.

De, azért meglágyul a doki szíve is:

„Az élet maga nem egy életbiztosítás, de sokat tehetünk a kockázatok csökkentése érdekében.”

Bevallom itt meglágyult az én szívem is és már egy kicsit bánom, hogy így kiszerkesztettem Jordán doktort, hiszen kimondta a lényeget! Ha meg akarjuk őrizni a szabadságunkat és nem kívánjuk, hogy régi demokráciák is rálépjenek Kína útjára, ahol a párt a biztonságra hivatkozva a privát szféra maradékát is bedarálja, akkor ki kell követelnünk, hogy felnőttként kezeljenek minket. Tudomásul vesszük, hogy ennek a helyzetnek vannak kockázatai, megtesszük, ami tőlünk telik és elutasítunk minden olyan kezdeményezést, ami a szabadságunkat veszélyezteti.

Sötét babonákkal nem kecmergünk ki ebből a válságból sem

Magunkhoz kell térnünk és pont az ellenkezőjét kell tennünk, mint amit a technológia és piac ellenségei hirdetnek. Kárpáti Iván publicisztikája.

A legjobb az lenne, ha minden kutató a saját területével foglalkozna, és közben meghallgatnák a másik tudóst. De legalább is nem vonnák kétségbe azt, hogy más komoly emberek – közgazdászok, szociológusok, pszichológusok – is beleszólhatnak a társadalom életének megszervezésébe. Egy diszciplína sem sajátíthatja ki a döntés jogát (igen, még a közgazdászok sem!). Egy frontorvos határozhat életről és halálról, de milliárdok sorsát, jövőjét nem lehet kizárólagos hatáskörbe vonni.

Nem lehet a Balaton partján ücsörögve, kényelmes akadémiai állásban, biológusként (ál)társadalomfilozófiai (ál)fejtegetésekre pazarolni a szakmája tekintélyét, miközben mások éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy legyen oltás, legyen gyógyszer, legyen egy használható protokoll erre az egészre.

Ha ebben nem tud segíteni, mert nem ez a területe, akkor inkább máskor népszerűsítse a nyilván hasonló megállapításoktól hemzsegő könyvét. Legyen intő példa számára Kásler professzor, aki előszeretettel csinál hülyét magából, amikor onkológus létére ősmagyarság kutatásokkal foglalkozik, vagy mivel.

Ha a tudomány emberei nem indulnak el ebbe az irányba, nem működnek együtt, megzavarodnak a hirtelen jött helyzetben, egyre több ember fordul el tőlük, és akkor tényleg a bolondok vezethetik a világot. Szépen kérem őket, ne engedjék ezt!

Rémhír, fake news, paranoia: karanténban a szólásszabadság

Jól néznénk ki, ha Európa közepén mostantól rendőrök zaklatnák azokat, akik nem osztják az aktuális konszenzust, vagy még lennének kérdéseik. Seres László publicisztikája.