Rémhír, fake news, paranoia: karanténban a szólásszabadság

Nemcsak a magyar kormány reagálja túl a kormánykritikus, „rémhírterjesztő” megosztásokkal szembeni fellépést: Európában is újragondolják, meddig szabad a szólás. Külön gond, hogy a kritikus hangokat egyre jobban elnyomják az összeesküvési elméletekben utazó nettó klinikai esetek.

„Téves riasztásnak” nevezte a német kormány vírusellenes intézkedéseit a belügyminisztérium egyik munkatársa, ezért rövid úton felfüggesztették a munkaviszonyát. Horst Seehofer miniszter kínos magyarázkodásba kezdett, ő ugyan nem akarja senkinek a magánvéleményét befolyásolni, de sokan azt hihetnék, hogy a férfi 83 oldalas dolgozata a belügyminisztérium hivatalos álláspontja, holott nem, az ügyet pedig ki kell vizsgálni.

A Tichys Einblick című konzervatív-liberális folyóiratban megjelent írás szerzője (aki a berlini BM „kritikus infrastruktúra védelme” osztályán dolgozik) azt állítja, a vírus soha nem jelentett „a normális mértéken túli” veszélyt a lakosságra, leginkább azok az idős emberek halnak bele, akik idén amúgy is meghalnának, a járványellenes intézkedések járulékos kára pedig szerinte jóval nagyobb, mint a mérhető haszna.

A felfüggesztett kritikus belügyes hiába próbálta felettesei, így a miniszter figyelmét is felhívni következtetéseire, nem talált meghallgatásra, így hivatali mailjén elküldte számos szövetségi és tartományi illetékesnek. Csak hogy eggyel többször kiderüljön: van egy, azaz 1 db hivatalos igazság, éspedig az, ahogyan a mindenkori kormányzat kezeli a mindenkori pandémiát. Aki pedig ettől eltérő narratívákat, kérdéseket vet fel, disszidens státusba kerül.

A koronavírussal kapcsolatos „hivatalos” állásponttal szemben szkepszis idehaza is, másutt is rendre állami türelmetlenséget, represszív arroganciát szül, holott se a magyar, se a többi kormányzatnak nincs túl sok morális alapja erre.

Nemcsak Kína és az Egyesült Államok, de Európa számos országa is előbb elbagatellizálta a vírusveszélyt, majd kapkodásba kezdett, ami – az egy szem Svédországot kivéve – a közélet totális, hónapok óta tartó leállításába torkollt.

Niall Ferguson: „Hiba volt utánozni Kína járványkezelését”

A brit történész szerint érthetetlen, hogyan szúrták el a válságkezelést azok a nyugati államok, amelyek papíron fel voltak készülve a járványra,

A vírussal kapcsolatos „hivatalos” kommunikáció jó esetben a virológusok által épp azon a héten érvényesnek tartott igazságra alapult, más esetben ezeket az álláspontokat az éppen uralkodó kormányzati elképzeléseknek, céloknak vetették alá. Németországban néhány prominens virológus viszi el hetek óta a kommunikációs balhét a politikusok helyett, nálunk „operatív törzs” címen az országos tisztifőorvos asszony és néhány vezető egyenruhás próbál üzenni a kormány által elvárt militarizált-bürokratikus nyelvezeten a társadalomnak.

A karanténba zárt szuverén nép pedig hamar észrevette, hogy márpedig nincs egy, azaz 1 db hivatalos igazság,

a politikusok, csakúgy mint a tudósok, többféle tényezőt is kiemelhetnek a halmazból, a tudomány pedig nem doktrínákból, hanem a folyamatos vitákból, kételyekből, ellentmondásokból táplálkozik, hozzátanul, új tényekhez adaptálódik.

Greta egyébként már kijött az északi jóléti karanténból és a CNN már meg is hívta szakértőként egy online vírusvitára, úgyhogy valószínűleg már nincs messze az a nap, amikor a klímaváltozás kapcsán is sokan rájönnek majd: nem, nem igaz, hogy „a” tudósok egységesen emberi tényezőknek tudják be a CO2-kibocsátást; nem, nem létezik a 72 százalékos konszenzus ez ügyben; és nem, abszolúte nem mindegyikük gondolja, hogy a vírus után a klímaügyi világvégével kell kiemelten foglalkoznunk.

A valóban közvetlen és nyilvánvaló veszély (© Oliver Wendell Holmes) előidézésére alkalmas, kisebbségek vagy bárki más ellen uszító rémhír kivételével nincs, nem létezhet olyan, hogy rosszul feltett vírusügyi kérdés.

Mindegyik kérdés, felvetés, szkepszis teljesen legitim – ez persze rossz hír mindazoknak, akik a gyulai rendőrséghez hasonlóan hajnalban szolgálati kocsival vinnék be az őrsre a renitens „rémhírterjesztő” állampolgárt, előállítás céljából, sérelmére.

Néhány teljesen legitim felvetés, kérdés:

  • Használ-e a védőmaszk? Ha igen, kinek és melyik típusú?
  • Be kellett-e valóban zárni az óvodákat, iskolákat? Rizikófaktornak számítanak végül a gyerekek vagy sem?
  • Csodafegyver-e a tömeges tesztelés, vagy semmi szükség rá?
  • Mi a helyzet a munkahelyekkel, nem elég, ha tartjuk a tisztes másfél métert, amúgy meg a GDP görbéjének a lelapulása ellen dolgozunk?
  • Igazuk volt-e a svédeknek, rehabilitálnunk kell-e a nyájimmunitás elméletét?
  • Nem a valóban veszélyeztetett idősek korosztályára kellene időt, figyelmet, forrást fordítani?
  • Sok a halott, de nem lehet, hogy a víruskezelés anomáliai, a munkanélküliség miatt még sokkal többen fognak meghalni (szívbetegség, öngyilkosság)?
  • Valóban szükséges volt-e, és ha igen, pontosan milyen számítások alapján, idős beteg embereket hazaküldeni a kórházakból, hogy legyen elég ágy a majdani vírusfertőzötteknek?
  • Kik hozták be a vírust, a migránsok, az irániak, a kínaiak, vagy saját honfitársaink?

Aki ezeket a kérdéseket, vitákat lefojtaná, aki értelmes válaszok megadása helyett a kérdezőket üldözi, miközben zavaros, egymásnak folyamatosan ellentmondó infókat bocsát ki magából, az saját teljes inkompetenciájáról, üldözési mániájáról állít ki bizonyítványt.

Egy szakorvosok körében végzett minapi német felmérés szerint az orvosok, tudósok már csak 51 százaléka helyeselte a kormány social distancing rendelkezéseit, egy hónappal korábban még 81 százalékuk támogatta őket. Ugyancsak érdekes, hogy egy hónapja még csak 17 százalékuk értett egyet a normális kerékvágásba való visszatéréssel, most viszont már 63 százalékuk az élet, a gazdaság visszaállítása mellett voksol.

Jól néznénk ki, ha Európa közepén (így pl. nálunk) mostantól rendőrök zaklatnák azokat, akik nem osztják az éppen aktuális konszenzust, vagy éppen még lennének kérdéseik.

Németországban a valós és idézőjeles „rémhírterjesztők” már nemcsak online szerveződnek, de utcára is vonulnak a karantén ellen, és bizony nem mindegyikük a demokrácia elkötelezett híve. Ott üvöltöznek a kamerák előtt a szélsőjobbos propagandisták, a rejtett „mély államot” és a „globalistákat” ostorozó, a gyűlölet vírusát terjesztő neonácik, az Amerika-ellenes balos antikapitalisták, az ezoterikus vírustagadók éppúgy, mint azok, akik szerint Bill Gates és alapítványa az emberiség egyik részét kiirtaná, a másik részét kényszerrel beoltatná.

Ez van, de sajnos őket is megilleti a szabad szólás joga. A mainstream média szereti főként őket mutatni, lám csak, összeállt a kattantak internacionáléja, ezt akarjátok? Hát nem jobb otthon maradni? Nem.

Jogunk van büntetlenül, racionálisan megkérdőjelezni minden állami előírást, anélkül hogy szélsőséges klinikai esetekkel vennének egy kalap alá, és főleg anélkül, hogy kriminalizálnák, „rémhírnek” minősítenék a közösségi médiában megosztott, kommentelt aggodalmunkat, kérdésünket.

Idehaza nem csupán azokért kell szót emelni, akikért az utóbbi néhány hiszterizált napban jött ki a rendőrség: eddig összesen 86 (!) büntetőeljárás indult Magyarországon „rémhírterjesztés” címén. A TASZ igen pontosan megjósolta, hogy „dermesztő hatású” lesz a rémhírterjesztés tényállásának módosítása, minden jel szerint lényegében teljesen önkényesen dönti el a rendőrség (az ügyészség álláspontját osztva), kiért küldenek autót.

Az elhíresült gyulai férfi bűne az volt, hogy megosztotta azt a (mint kiderült, valós) információt, miszerint „Gyulán is kiürítettek 1170 ágyat” a kórházban. És ha hazugság volt, akkor az már „alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa”? Egy szerencsi férfi ellen azért folyik eljárás, mert kiírta a Facebookra, „az ország vezetése szándékosan időzítette a koronavírus tetőzésének idejére a kijárási korlátozás megszüntetését, amelynek véleménye szerint tömeges megbetegedés lehet a következménye”.

Egy Tolna megyei nőnél meg sem adták, mit posztolt ki, csak azt, hogy „bejegyzése alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb csoportjában zavart és nyugtalanságot keltsen és az ellátórendszerbe vetett közbizalmat megingassa”. Tényleg? És mi a helyzet azokkal a kormányzati aktorokkal, akik a vírussal (és sok minden mással) kapcsolatban olyan káoszt beszélnek és okoznak, hogy az valóban aláássa a közbizalmat?

Tudom, mi velük a helyzet: mossák kezeiket. Naponta többször.

Neked a vírus mondja meg, hogy ki vagy

Mintha a kapitalizmuson kívül létezhetne bármi más, ami fenntartható. Seres László publicisztikája.