Gyilkosság a BM-kórházban

Péter György halálának körülményei meglehetősen gyanúsak voltak, sőt, mindmáig tisztázatlanok. Ahhoz nem fér kétség, hogy koncepciós eljárás áldozata volt.

Ortutay Gyula halála után harminckét évvel, 2009-ben kiadott titkos naplójában, több bejegyzés is foglalkozik Péter Györgynek, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének titokzatos halálával.

A komoly illegális kommunista múlttal rendelkező közgazdász az 1968 január elsején elindult reform, az „Új Gazdasági Mechanizmus” egyik megalkotója volt. Ügyében a Belügyminisztérium már 1968 márciusában titkos felderítést folytatott, az MSZMP és a kormány akkori vezetőinek engedélyével.

Péter György

Ellene a vád üzérkedés és deviza bűntett alapos gyanúja volt, ugyanis szenvedélyes numizmatikusként nemesfém érméket gyűjtött és vásárolt, itthon és külföldön is. De azt is rebesgettek róla, hogy „izraeli kém” volt. (Mindez másfél évvel az 1967 június közel-keleti háború után történt, mely nagyobb antiszemita hullámot indított el 1968 tavaszán Lengyelországban, de nálunk is éreztette hatását. Ez ellen Péter György – állítólag – több pártfórumon is tiltakozott.)

A KSH elnökére 1968 december negyedikén terjesztették ki a nyomozást. Felfüggesztették az állásából, de formailag szabadlábon hagyták. Valójában Benkei András akkori belügyminiszter utasítására a BM-kórházban, őrizet alatt ápolták. Péter Györgyöt többször kihallgatták, ő ismételten ártatlannak vallotta magát.

A hivatalos jelentés szerint 1969 január harmadikán éjjel ölte meg magát egy konyhakéssel. Az „öngyilkossági verziót” azonban már akkor sem hitte el senki, Budapesten a legvadabb hírek keltek lábra.

Ortutay 1969 januárjában ezt írta róla: „A kórházban Péter őrizet alatt állt. A két ÁVH-s, Sanyi – t.i. Barcs Sándor, az MTI elnöke – így nevezte őket, este benézett a szobába, Péter pizsamában, befelé fordulva aludt. Nyugodtan elmentek ultizni, s vagy másfél óra múlva (egy másik hír szerint csak hajnali öt óra tájban) benéztek a szobába, s látják: Péter ott fekszik holtan, felöltözve – a másik híradó, Mód Aladár szerint pizsamában. Barcs adatközlője szerint nemcsak fel volt öltözve (vagy esetleg felöltöztették!), hanem a szája begyömöszölve és bekötve, és bal oldalon egy konyhakés mélyen átvágta a nyaki ütőeret és a szívet is.”

A BM Központi (korábban: Korvin Ottó) Kórháza. Fotó: Fortepan

A rendszerváltás után, 1992. április 24-én tudományos ülésszakot rendeztek „Egy reformközgazdász emlékére”. Abban az összes felszólaló egyetértett, hogy Péter György halálának körülményei meglehetősen gyanúsak voltak, sőt, mindmáig tisztázatlanok.

Ahhoz sem fért kétség, hogy egy koncepciós eljárás áldozata volt. Le akartak számolni vele, hiszen azért a bűnért, amit felróttak neki – t.i. hogy érméket vásárolt és gyűjtött – akkoriban egy olyan pozícióban lévő vezetőnek, mint ő, legrosszabb esetben „elvtársi feddés” járt. Lehet, hogy azért végeztek vele az MSZMP „kemény vonalas”, „reformellenes” vezetői, mert az útjukban állt?

Péter György 1903-ban született Budapesten, asszimilálódott zsidó családból. Apja, Pikler J. Gyula orvos volt és közgazdasági író, a budapesti statisztikai Hivatal aligazgatója, neves demográfus. A jómódú fiatalember 1926-ban végezte el az egyetemet, majd németországi és olaszországi utazás után 1932-ben tér haza, és vette feleségül a később híressé vált gyermekorvosnőt, Pikler Emmit.

A Phoenix biztosítótársaságnál helyezkedett el matematikusként, gyermeke született, úgy tűnt, hogy konszolidált, polgári életet él. Mégis, talán Németországban szerzett élményei hatására 1932-ben belépett az illegális kommunista pártba. Egyik ajánlója az életében később jelentős szerepet játszó közgazdász, Friss István volt. Péter polgári körökben forgott, ugyanakkor a KMP titkos nyomdáját irányította, és a titkos hazai kommunista vezetés egyik beltagja volt.

A KMP utolsó hazai titkársága 1936 január 15-én bukott le, a Hattyú utca 106/b alatti konspirációs lakásban. Ezután a moszkvai Komintern feloszlatta a KMP-t. A lebukott vezetőket, Kis Zsigmondot, Péter Györgyöt, Sebes Istvánt és Weil Emilt a magyar királyi honvédtörvényszék súlyos börtönbüntetésre ítélte. Péter György első fokon tíz évet, másodfokon tizenöt év fegyházat kapott.

Ennél súlyosabb büntetéssel csak Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt sújtották a hazai kommunista vezetők közül, akikkel egyébként együtt raboskodott a szegedi Csillag-börtönben. 1944 nyarán, a politikai foglyokból létrehozott büntető munkásszázadba sorozták be, melyet Szegedről Németország felé indítottak. Út közben, két társával együtt, Baján megszökött, és energiáit, figyelemre méltó képességeit már 1945 első napjaitól kezdve a koalíciós kormány, majd a „népi demokrácia” szolgálatába állította.

Kik voltak a „kisnyilasok”?

Rákosi úgy gondolta, a „kisnyilasok” számára vonzó lesz pártjának antiszemitizmussal vegyített szociális demagógiája. Pelle János írása.

Péter Györgyöt 1948-ban kinevezték a Központi Statisztikai Hivatal elnökévé. Ő megtisztította az intézményt a „polgári” szakemberektől, és szovjet mintára szervezte át a magyar statisztikai rendszert Közben azonban fontos információkhoz jutott. Megismerte a sztálini mintára bevezetett tervgazdaság működését, az életszínvonal drasztikus csökkenését. Ezért kezdett el elméletileg foglalkozni a reformokkal, úgy, hogy közben távol tartotta magát Nagy Imre körétől, nem tartott közelebbi kapcsolatot a „revizionistákkal”.

Nem vett részt az 1956-os forradalomban, mert a kritikus napokban külföldön tartózkodott. „Eretnek gondolatait” azokban a reformbizottságokban tárgyalták meg, melyeket a Kádár-rendszer első heteiben állítottak fel. 1957 őszén az MSZMP elvetette gazdaságirányítási reformját, de fő szorgalmazóját nem vonták felelősségre, meghagyták a KSH elnökének.

Reformelképzelései tíz évvel később hivatalos rangra emelkedtek. Társszerzője volt az MSZMP 1966 május 25-27-i határozatának, mely a gazdasági reform előkészítéséről szólt.

Ez a borítója alapján „sárga-barna könyvnek” nevezett borsúra lényegében az új gazdasági mechanizmus „tervrajza” volt. Tartalmazta a tervutasításos rendszer megszüntetését, a vállalatok önállóságának növelését, a „piactisztító árak” bevezetését, a vállalati nyereség előtérbe állítását.

Ugyanakkor a Szovjetunióban az SZKP KB vezetése, a „politbüró” már 1968 márciusában titkos határozatot hozott arról, hogy „túlzottnak” találják a Magyarországon és Csehszlovákiában elindított gazdasági reformokat, melyekről feltételezték, hogy előbb-utóbb a szocialista termelési rendszer felszámolásához vezetnek.

Nincs kizárva, hogy a Moszkvával szoros kapcsolat ápolására törekvő „keményvonalas kommunisták” ezért kezdték el figyelni a KSH elnökét. De az is elképzelhető, hogy a volt ÁVH-sok régebbi keletű számlát nyújtottak be. Ügyét az a Kujalek János rendőr alezredes vizsgálta, aki századosként aktív szerepet játszott a Nagy Imre-perben.

Erről Biszku Béla tudott a legtöbbet. Kár, hogy ítélet nélkül végződött felelősségre vonása során 2013-ban a kihallgatók nem kérdezték meg, hogy mit tud Péter György haláláról. Igaz, a kilencvenes éveiben járó egykori belügyminiszter, majd KB-titkár bizonyára azt felelte volna: nem emlékszik rá.

A vírus végez a jövőképpel és az utópiákkal is?

A járvány viszonyai között a jövőkép teljesen irracionálissá vált. Az utópisztikus ideológiák leértékelődtek, elvesztették mozgósító erejüket. Pelle János írása.