„Nem értek egyet az ultimátumokkal” – válaszolta hétfőn Juli-Joel Juriovics Edelstein házelnök a Legfelsőbb Bíróság bíróinak, mondván, akkor lesz legközelebb szavazás az izraeli parlamentben, amikor „a politikai helyzet világossá válik”.
A Legfelsőbb Bíróság hétfőn arra kérte a házelnököt az ellene benyújtott petíció megtárgyalása után, hogy tegye világossá, szándékában áll-e szerdáig lehetővé tenni a leváltására irányuló szavazást. Edelstein elutasító válasza után Eszter Hajut, a Legfelsőbb Bíróság elnöke elrendelte a szavazás megtartását szerdáig.
A bejelentés nagy port kavart, tetézve az amúgy is súlyos helyzetet. A zsidó állam napok óta karanténban van, a megbénult gazdaság miatt a munkanélküliek száma várhatóan egymillióra fog nőni Pészach végére. Szerdára a vírus következtében elhunyt betegek száma hirtelen ötre emelkedett. És ha mindez nem lenne elég, alig néhány nappal a zsidóság Egyiptomi szabadulásának ünnepe előtt, Edelstein bejelentésével tetőzött a hazai belpolitikai válság, polgárháború és anarchia szélére sodorva az amúgy is pattanásig feszült helyzetben vegetáló országot.
A Knesszet elnöke szembeszegült a Legfelsőbb Bíróság bíráival, azt az üzenetet sugallva, hogy ezentúl a bíróság döntése nem számít. A médiában alkotmányos válságként terjedő hírre a szakértők, alkotmányjogászok nyugalomra intettek: Izrael jogállam, senki nem állhat a törvény felett.
A zsidó állam történetében az izraeliek egyben mindig biztosak lehettek, Izrael jogállam és az igazságszolgáltatás a demokrácia védjegye. A törvény mindenkire vonatkozik, a bíróság döntése ellen lehet fellebbezni, de a Legfelsőbb Bíróság, a Bagac döntése megkérdőjelezhetetlen, az izraeli zsidóság létének és identitásának záloga.
Ebben a hitben szerda reggelre az egész ország valami hasonló bölcs útmutatásra várt, mint amit annak idején a Likud legendás alapítója, az ország hajdan volt ikonikus vezére, Menahem Begin mondott. A várakozások ellenére nem a miniszterelnök szólalt meg, hanem Juli Edelstein. Hivatkozva a kialakult helyzetre és súlyos kritikával illetve az igazságszolgáltatást, beadta lemondását, mondván, nem engedheti meg, hogy az ország anarchiába vagy polgárháborúba sodródjon.
A több mint egy éve megválasztott kormány nélküli Izrael legújabb belpolitikai válságát az idézte elő, hogy a 61 képviselő támogató szavazatának begyűjtését követően kormányalakítással megbízott Beni Ganz (Kék-Fehér) az ilyenkor szokásos parlamenti procedúrának megfelelően kezdeményezte a bizottságok megalakítását és a házelnök leváltását. Ügyvivő kormány elnökét utoljára 2015-ben választották meg többségi szavazás útján. A leváltására megalakuló bizottságot Edelstein azzal vétózta meg, hogy szerinte a többséghez elegendő szavazatokat biztosító arab (terroristák) szavazatai nem érvényesek, végül hivatkozva a koronavírus miatti vészhelyzetre, a parlamentet a múlt héten nemes egyszerűséggel egy hétre bezáratta.
A Benjamin Netanjahu vezette ügyvivő kormány legértékesebb védelmi bástyája jelenleg saját házelnöke, mint a törvényhozás és a bizottságok megszavazásának egyszemélyes, törvény által felhatalmazott intézménye. Ily módon Edelstein ellenszegülése a leváltására irányuló kezdeményezésre érthető reakció volt, de a Legfelsőbb Bíróság végső döntésével való esetleges szembeszállásával túllépett volna minden törvényes határt, veszélyes helyzetbe sodorva ezzel nemcsak az ország biztonságát, de párját, a Likudot is.
Következésképpen Edelstein döntése – talán először – megosztotta a Netanjahu-éra alatti Likudot. Amir Ohana megbízott igazságügy-miniszter, Levin idegenforgalmi miniszter, Netanjahu legszorosabb szövetségesei, valamint az ultraortodox pártok rögtön kiálltak Edelstein mellett, ellenben Gilad Erdan és Gideon Szá’ár bár kritizálta a bíróság döntését, annak tiszteletben tartására szólított. Utóbbiakhoz csatlakozott Ajelet Saked, a Netanjahu-kormány volt igazságügy-minisztere is, majd egyre többen jelentették ki a Likudból, hogy ha nem is értenek egyet, a Bíróság döntését nem szabad semmibe venni.
Edelstein és támogatói azonban továbbra is azzal indokolják nemtetszésüket, hogy a Bíróság túllépve hatáskörét politikai döntést hozott, aláásva ezzel az izraeli demokráciát és a Knesszet függetlenségét.
Eszter Hajut viszont világossá tette, a demokratikus folyamatok aláásását pontosan a többség által az elnök leváltását kezdeményező szavazás folyamatos megakadályozása jelenti. De azt is leszögezte, hogy a Bíróság csak nagyon ritka esetben és csakis „parlamenti rendszerünk megsértésének megakadályozása érdekében avatkozik be”.
Edelstein azzal érvelt bírósági meghallgatása során, hogy az elnök újraválasztása csak a következő kormány beiktatása után lehetséges. Hajut azonban arra figyelmeztetett, hogy a Knesszet nem eszköz a kormány kezében, ellenkezőleg: a Knesszet szuverén.
Edelstein magatartása nagy port kavart fel és úgy tűnik, az sem szolgált mentségére, hogy kijelentéseivel bizonyítani akart. Kritikusai szerint nem méltó a Gulagot is megjárt orosz zsidó fiúhoz, akinek pontosan tudnia kellene, mit jelent a demokrácia alappillérének számító igazságszolgáltatás döntéseinek tiszteletben tartása. Edelstein 1987-ben alijázott, és rögtön bevetette magát a cionista telepes életbe. A nemzeti-vallásos aktivista néhány köztes megálló után végül belépett a Likudba. Volt bevándorlási és diaszpóraügyi miniszter, majd 2013 óta a Knesszet elnöke. A jobboldali rotációs hagyományoknak megfelelően, töretlen karrierje csúcsa lett volna jövőre Rueven Rivlin megüresedő államelnöki pozíciójának átvétele.
Edelstein első felesége halála után nem sokkal egy nagyon befolyásos, ugyanakkor ellentmondásos politikai nézeteket valló családba nősült be. Felesége, Irina Nevzlin, annak az orosz milliárdos Leonid Nevzlinnek a lánya, aki többek között a Haaretz 20%-os tulajdonosa és saját alapítású Liberal című magazinjával az élen Benjamin Netanjahu egyik legnagyobb kritikusa. Irina még mindig hordja a Nevzlin nevet, és az édesapja által alapított és jelentős pénzösszeggel támogatott Diaszpóra Múzeum (Beit Hakfutsot), illetve a NADAV Alapítvány vezetője.
Irina Nevzlin tavaly megjelent könyvével kapcsolatban így nyilatkozott házasságáról:
„Ami összehozott minket, az a zsidó nép iránti szeretet, amit lehetne klisének is nevezni. Nagyszerű, ha van egy olyan partnered, akivel megoszthatod szenvedélyedet” (NADAV Alapítvány).
Edelstein annak ellenére, hogy még a lemondása idején is keményen kritizálta a Legfelsőbb Bíróság döntését, pontosan tudja, hogy nem először és valószínűleg nem utoljára történt meg, hogy a bíróság a jobboldali politikusok számára kevésbé népszerű döntést hozott. Kritizálni vagy elutasítani a döntést azonban két teljesen különböző dolog.
Az igazságszolgáltatás feladata Izraelben a demokrácia és zsidóság jogainak védelme, még akkor is, ha a döntés nem felel meg a politikusok vagy a kormány elvárásainak. Az elmúlt években többször is vitára adott okot és megosztotta az izraelieket a Legfelsőbb Bíróság döntése, de be nem tartása meg sem fordult senki fejében. Megemlíthetjük például a giusz – sorozási törvényt, ami végül a volt védelmi miniszter, Avigdor Liberman hajthatatlansága miatt a Netanjahu vezette kormány szakadáshoz és a több mint egy éve tartó politikai válsághoz vezetett.
Az Edelstein körül kialakult vita kapcsán többször is elhangzott a Menahem Beginre való utalás, nem véletlenül.
Többek között Beni Gánz, az ellenzék vezetője és jelenleg kormányalakítással megbízott miniszterelnök-jelölt Twitteren válaszolt Levin idegenforgalmi miniszternek, amikor az Edelstein-vita hevében nekiment a Bíróságnak:
„Levin (miniszter), Menachem Begin elszégyellné magát ettől az írástól. A demokrácia az demokrácia, és nem csak akkor, ha neked megfelel. Tiszteld a többség döntését, és hagyd abba az állami intézmények károsítását!”
1979-ben a Bagac addig precedens nélkül, egyhangúlag Eilon Moreh-Gush Emunim település (Szamária) megsemmisítése mellett határozott. Azzal indokolva a döntést, hogy ebben az esetben nem indokolt biztonsági szempontból a vitatott arab területek kisajátítása, és 30 napot adott a telepesek evakuálására.
A Legfelsőbb Bíróság döntése nagy felháborodást keltett és megosztotta az országot. Akkoriban a zsidó állam miniszterelnöke Menahem Begin volt, aki azzal nyugtatta meg a pattanásig feszült kedélyeket, hogy „vannak Bírák Jeruzsálemben”.
ואם מישהו יאמר לי אי פעם שההתנחלות היהודית בארץ-ישראל היא בלתי-חוקית, יהיה אשר יהיה האומר, כך אשיב לו: יש שופטים בישראל.
Nagy Gabriella összes cikkét elolvashatja itt.
De mondjuk olyan sem volt még, hogy Achmed Tibi legyen az Arab Terrorizmus áldozatai megsegítésére irányuló Bizottság Elnöki várományosa Ganz miatt…jeruzsálemi ENSZ-et akarnak, Emberi Jogokat felügyelő Testületekbe terroristákat segítő és támogató alakokat bevenni vagy egyenesen vezetővé tenni???!!!
UPDATE: Feloszlott a Kék-Fehér pártformáció. Lapid és Ya’alon benyújtotta a kiváláshoz szükséges kérvényüket, így a Yesh Atid és Telem pártjaikkal elszakadnak Gantz pártjától. Kár, pedig a magyar sajtó már épp kezdte megérteni a különbséget a párt és a pártformáció között… 🙂 De most már létrejöhet az egységkormány, végre valahára.
Gratulálok a Bagatznak hogy igazolta Netanyahu minden egyes vádját. Ennél átlátszóbban nem igazán járhattak volna el. Hétfőn kevesebb mint egy órára rá ki is adták a határozatukat, hogy Edelstein közölte álláspontját? Komolyan? És azt gondolták, hogy nem tűnik fel senkinek hogy a döntésük már fellebbezés előtt megszületett? De persze ők nem elfogultak… 🙂
Eddig tiszteltem Hayutot, sőt még mindig megpróbálom, de mennyivel jobb lenne ha mindenki felvállalná végre az igazi hitvallását. A demokráciára védelmére hivatkozik mindenki. A demokrácia elpusztításával vádolja egymást mind a két oldal. A valóságban ez sem más, csak politika, és a hatalmi ágak harca, és mindenki tudja, hogy ki hova tartozik, ki kiért kardoskodik. El kéne már felejteni a hangzatos jelzőket, mert ezek mind a két fél részéről csupán retorikai eszközök. Ugyanakkor amit a Bagatz tett, az az USA-ban elképzelhetetlen lenne. Ebből is látszik, hogy mekkora galibát tud okozni az alkotmány hiánya, mert a Bagatz ezzel túl messzire ment, és a lónak nem csak a lába lógott ki…
Szerinted.
Az izraeliek tobbsege szerint pedig helyesen jart el. Edelstein csunyat hibazott, meg a jobboldali politkusok tobbsege szerint is.
Ajánlom figyelmedbe Haviv Rettig Gur cikkét, egyike azon kevés újságíróknak, aki képes objektívan felvázolni a helyzetet mind a két oldal szemszögéből.
Azért túlzásokba ne ess, neked, az egész ellenzéknek és egy néhány jobboldali figurának lehet nem tetszett amit Edelstein mondott, bár mint látjuk, végül mégis csak lemondott. Másoknak pedig nem tetszett az, amit a Bagatz mondott. Mint írtam, és mint ahogyan HRG is elmagyarázza a szakértők okfejtésein keresztül, ennek az éremnek is két oldala van. Mind a két oldal fel-fel rúgott évtizedes íratlan szabályokat és a szokásjogot. Mind a két oldal a politikai hatalmat szerette volna csupán megkaparintani, mind a két oldal túlzásokba esett a másik jellemzése kapcsán, és mind a két oldal végső soron csupán egy dologban volt érdekelt: a győzelemben.
De segítek, elmondom amit HRG is írt, és amit én is gondolok: egy valamit magára adó Bagatz nem szólt volna be a Knessetnek, annak bármely tisztviselőjének, csupán, idézem:
https://www.timesofisrael.com/edelstein-showed-us-the-rules-of-israeli-politics-are-changing-fast/
Semmi szuksegem a kommentatorokra, Hajut minden szavat hallottam, olvastam, es minden szavaval egyetertettem.
Persze, mert egy rugóra jár az agyatok, ebben nincs is semmi meglepő. De szerintem nem halnál bele abba, ha elolvasnád a cikket. Vagy az izraeli cikkíró is hülye? Szimplán automatikusan nincs igaza mert mást gondol (egyébként nem gondolt semmit, nem mondott értékítéletet, mint írtam, objektíven elemezte mind a két oldal álláspontját)? Még akkor sem, ha nem likudnik? Nem baj ha nem akarsz erről vitázni, csak akkor nem értem miért szóltál le engem.
Az, hogy nem látod Hayut/a Bagatz önön hatáskörének túllépését, ill. hogy még el sem bírod fogadni azt, hogy ez egy komplex helyzet, ez szomorú. Mint sokszor leírtam már másoknak is: nem azzal van a baj, hogy ha pártos vagy, hanem az a baj, ha el sem bírod képzelni, hogy van a sajátodon kívül is egy világ. Mondhatod azt, hogy szerinted a kék szín jó. De ha azt mondod, hogy a kéken kívül minden más szín szar, akkor az már veszélyes.
De kifejtem még érthetőbben: lehet egyetértened Hayuttal. Lehet az, hogy pontosan ugyanazt gondoljátok erről a dologról. Ennek ellenére még látnod kéne a különbséget aközött, hogy mi Hayut magánvéleménye, és mi az, amit Hayut megengedhet magának a hivatalából eredendően. Tudod, pont úgy, mint ahogyan te/ti azt mondjátok, hogy Edeltsteinnek szabad nem egyetértenie a Bagatz döntésével, de nem szabad ellenkeznie azzal. Lehetséges az, hogy Hayutnak igaza van (ez ugye szükségképpen mindig szubjektív, tehát eleve veszélyes szó), de ezt sem ő, sem más nem tudhatja biztosra, és igazság ide vagy oda, de nyugodtan elgondolkozhatott volna arról, hogy ezzel milyen precedenst teremt/milyen üzenetet küld. Tudod, pont úgy mint az USA-ban, ahol bár szerencsére van egy stabil alkotmány, de ott is számos olyan dolog van, amely precedensteremtő erejénél fogva csak ritkán/kivételesen alkalmazható. Ilyen az impeachment is, ugyebár. Megnézhetnéd, hogy hogyan viselkedett a SCOTUS elnöke a Szenátusban, amikor az impeachment eljárást elnökölte. A közelébe sem mert volna menni annak, hogy ilyen megosztó véleményt mondjon ki, pláne hogy alkotmányosan bár ő elnököl az eljárás felett, de a szavazási eredményt nem ő hozza meg. Miért nem? Mert a Kongresszus a Knessethez hasonlóan szuverén, és a SCOTUS-nak nem áll módjában rálépni a vele egyenlő szinten levő hatalmi ág lábujjára. Ez az, ami Izraelben sajnos ingoványos, mivel stabil alkotmány nélkül folyamatosan egymás lábujjára próbál lépni a két óriás.
Végül pedig: lehet akárkinek igaza, nem érdekel. De az, hogy ezzel Hayut csupán Netanyahu malmára hajtotta a vizet, az egészen biztos. Most ugyanis lehet körbehordozni a véres kardot, hogy „lám, én megmondtam hogy a Bagatz ellenünk van”. A látottak alapján nehéz lesz elhitetni a kétkedőkkel, hogy nincsen igaza, ugyanis mint mondtam, kilógott a lóláb. És ezzel sincs baj, félre ne értsd, csak innentől kezdve kár mentegetőzni.
De fátylat rá, azt hiszem ez a téma már a múlté… 🙂