180 egyiptomi származású zsidó tért vissza Alexandriába, hogy a felújított zsinagógában ünnepeljék a sábeszt.
Egyiptomban 1948-ban még több, mint 80 ezer zsidó élt. Mára azonban már csak négyen vagy öten maradtak a Alexandriában, és további öt zsidó él Kairóban. Alexandriában a hétvégén egy rövid időre újra életre kelt az egykori zsidónegyed, miután egy 180 fős delegáció érkezett ide, hogy a sábeszt a felújított Elijahu HaNavi zsinagógában ünnepeljék meg – írja a The Times of Israel.
A zsinagóga a 14. században épült, majd a 19. században a francia hadsereg okozta károk miatt újra kellett építeni. Egykor az Éliás prófétáról elnevezett épület volt a legnagyobb zsinagóga az arab világban.
Az évtizedek alatt elnéptelenedett épület felújítását az egyiptomi kormány 4 millió dollárral támogatta, és január 10-én meg is történt az ünnepélyes átadása.
A 180 fős csoport tagjainak felmenői egyiptomi zsidók voltak, akik 1948-ban – ki önként, ki pedig kényszerből – Izraelbe emigráltak. Az egyik leghíresebb egyiptomi zsidó Eli Cohen volt, a Moszad egyik legsikeresebb ügynöke.
Egyiptomban az asz-Sziszi vezette kormányzat több fontos zsidó emlékhely felújítását kezdeményezte, amely része annak az arab világban tapasztalható új keletű nosztalgiának, amelyet az elűzött zsidókkal kapcsolatban egyre többen éreznek, és amelyről a Neokohn is beszámolt.
Egyiptom egyik utolsó zsidó lakója a kilencven esztendős Albert Ari, aki annak ellenére, hogy többször is börtönbe zárták, nem volt hajlandó elhagyni a várost. Az idős férfi szerint ő egyiptomi, ezért nem érti, miért kellene elmennie. Az egyébként kommunista Ari fia, Sammy vezeti a Drop of Milk nevű szervezetet, amely a zsidó emlékhelyek megőrzését tűzte ki céljául. A szervezetben több muszlim és kopt is tevékenykedik, sőt van egy palesztin tagja is, aki ráadásul Sammy Ari felesége is egyben.
A szervezet meglepően sok egyiptomit vonz, ami részben annak is köszönhető, hogy a csoport nem cionista. Azonban a kevés megmaradt egyiptomi zsidó tisztában van azzal, hogy a zsidó közösség kihalás szélére került, de abban bíznak, hogy ha a közösség meg is szűnik, az emlékük életben marad.
