Emlékhelyek tömegeit újítják fel olyan muszlim országokban, ahol Izrael megalapítása után nem-kívánatossá nyilvánították a zsidókat.
Egyre több zsinagógát és zsidó múlttal rendelkező épületet újítanak fel olyan muszlim országokban, ahol évtizedekig tabu volt a zsidó lakosságról beszélni – írja a Jerusalem Post.
Nemrég egy amerikai delegáció látogatott el Észak-Irakba, hogy meglátogassák a bibliai Náhum próféta sírját. Az emlékhely felújítását az iraki kurd vezetés és az amerikaiak közösen végezték. Ahogy korábban megírtuk a próféta 1500 éves sírhelye több száz éven át kiemelt fontossággal bírt a kurd zsidóság számára, amelynek tagjai gyakran Sávuot idején gyűltek ott össze. 1951-ben azonban a helyi zsidóság nagy része Izraelbe költözött.
A sír a keresztény többségű Elkos városában található, és a helyiek remélik, hogy idővel turistacélponttá válhat a több ezer éves múlttal rendelkező vidék.
Észak-kelet Afganisztánban található Herat városában is restauráció zajlik, hogy életre keltsék a város elhagyatott zsinagógáit. A 19. században 40 ezer zsidó élt az országban, de ez az 1930-as évekre ez a szám néhány ezerre csökkent. Azok a családok, akik még 1948 után is itt maradtak végül 1979-ben menekültek el.
A tálibok nem rombolták le a herati zsinagógákat viszont nagy részt parlagon hagyták őket. A város vezetése úgy döntött, hogy turizmus céljából felújítja őket. A helyiek nosztalgiával emlékeznek a zsidó lakosságra, sőt olyanok is vannak, akik szerint a zsidók visszatérnek majd, ha béke lesz az országban.
Egyiptomban szintén zajlik a zsidó emlékhelyek restaurálása. Nem rég adtak át Alexandriában egy felújított zsinagógát, amit az egyiptomi kormány 6 millió dollárral támogatott.
Libanonban is felújítottak egy majdnem száz éves zsinagógát. A Bejrút külvárosában található épület helyreállítása 10 évig tartott.
Az arab országokból majdnem egymillió zsidót űztek ki Izrael megalapítását követően, akik ezután is maradtak, azokat a mai napig eltűrik abban az esetben, ha nem támogatják Izraelt.
Valószínű a kurdok azok a kivételek, melyek erősítik a szabályt.
Pedig eredetileg az arabok és a zsidók testvérek. A szefárd zsidók állítólag az arab törzsekből kiszakadt, vagy kitaszított zsidó férfiak, akik különböző helyekről raboltak maguknak nőket, leszármazottai.
Uff, miért nem guglizol ki magadnak egy fogalmat, mielőtt egy ostoba állítást megkockáztatsz?
Adj ide bármilyen forrást a fenti „állítólag”-ra!
A „szefárd” szó héberül „spanyol”-t jelent. Így nevezik azoknak a zsidóknak a leszármazottjait, akik az 1492-es spanyol, majd később portugál kiűzetés után szétszóródtak a világban. Az ibériai félszigetre még a római uralom alatt kerültek, de virágkorukat a félsziget arab uralmának kezdetén élték. Semmi közük az arabokhoz. Családneveik részben eredeti bibliai héberek (mint pl unokáim egyik felmenője Ibn Ezra héber költő 1190 körül, Granadából), másik része „spanyolosított”, mint pl a szomszédom, Avraham Toledano, nyilván toledóiak voltak, harmadik része, akik az észak-afrikai arab országokba menekültek, néha arabos családnevet vettek fel. Mindezek a családban még ma is, 500 év után, anyanyelvként a héberrel kevert középkori spanyolt, a ladinót beszélik.
Ellenkezőleg: egyes zsidó falvak lakossága az egykori Júdea-Palesztina provinciában felvette az iszlámot az arab hódítás után. Így a mai palesztinok egy része genetikailag zsidó származású.
Annyi igaz, hogy az ókori zsidók és az arabok rokon népek voltak, ill még ma is sokban hasonlít a két nyelv egymáshoz, nemkülönben a génállomány, bizonyos fokban.
Tégy már egyszer rendet a fogalmaidban, hamár foglalkozol a témával!
„A sémi nyelvek közé rendkívül nagy történelmi, vallási és politikai jelentőségű nyelvek tartoznak, mint az akkád, az arab vagy a héber.”
Így van, tökéletes megállapítás. Csak semmi köze a szefárd zsidók általad tévesen felhozott eredet-magyarázatához.
Spanyol: héberül szfarad ספרד
Spanyol eredetű zsidó(mn.) : szfaradi ספרדי