A washingtoni béketerv szerint az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem válaszfala lenne a fizikai határvonal az ily módon létrejött új állam és Izrael között, következésképpen az izraeli katonai jelenlét idővel a határok ellenőrzésére korlátozódna, igaz szabad kezet adva a hadseregnek a területre való ki-bejárásra.
Az amerikai elnök által bejelentett „évszázad béketerve” és a kétállami megoldás nagy meglepetéseket nem tartogatott: a terv egyes részletei már 2017-ben, és az elmúlt hónapokban többször is kiszivárogtak a sajtóban.
Trump hivatalba lépése után rögtön igéretet tett arra, hogy megoldja a közel-keleti konfliktust. A körülmények feltérképezésével és a terv kidolgozásával vejét, Jared Kushnert bízta meg. Kushner három éve a sajtóban kiszivárogtatott videón azt állította kissé szkeptikusan, „lehet hogy nincs megoldás, de dolgoznak rajta.”
A sokáig halogatott közzététel után vált nyilvánvalóvá, hogy valójában a 2017-ben kiszivárgott béketervről van szó, kiegészítve a kétállami megoldásról szóló ajánlattal, amelynek feltétele a zöld vonalon belüli telepek izraeli annektálása, beleértve a Jordán-völgyet is.
A béketerv bejelentését távollétével bojkottáló Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke véleményén mit sem változtatott a Trump által bejelentett terv és a palesztin állam de facto elismerése, ugyanis a három évvel ezelőtt már megszellőztetett tervezet kapcsán mondottakat tette közzé most is, szó szerint: “a válaszom ezerszer nem, Jeruzsálem nem eladó”.
Abbász rövid véleménye is jelzi, hogy Jeruzsálem státusza az izraeli-palesztin konfliktus legérzékenyebb pontja, és az évszázad tervének legellentmondásosabb fejezete.
Trump ugyan nyilvánosan elismerte Jeruzsálem,mint Izrael fővárosának oszthatatlan státuszát, de azt is hozzátette, hogy a Templom-hegyen mindenkinek joga van imádkozni, és nem változtat a jelenleg érvényben levő status quo-n, vagyis elismeri a jordán Waqf felügyeleti jogát, ami viszont tiltja a nem-muszlimok számára a Moria hegyen való imádkozást.
Trump elnök víziója – némileg ellentmondva az izraeli főváros oszthatatlan státuszának – de facto elismerné az arabok lakta úgynevezett kelet-jeruzsálemi negyedet a Palesztin Állam részeként, Abu Disz fővárossal.
A negyedet a város többi részével egyetemben Izrael az 1967-es háború során szabadította fel a jordán uralom alól és egyesítette. Az 1980-as Jeruzsálem-törvény kimondja, hogy a város egy és oszthatatlan, mint Izrael fővárosa. A törvény ugyanakkor biztosítja mindhárom vallás szabadon gyakorlásnak a jogát.
Később az oslói megállapodások megteremtették a Palesztin Hatóságot, szuverenitást biztosítva a Júdea és Szamária (Ciszjordánia) területén élő arabok számára, a hatóság lehetséges fővárosának pedig éppen az arabok lakta, 12 ezer fős Abu Diszt jelölte meg.
A kilencvenes években elkezdett építkezés ellenére a palesztin vezetés végül Ramallah-ban állapodott meg, de Abu Diszben maradt a Palesztin Törvényhozói Tanács székhelye. Az oslói megállapodások szerint Kelet-Jeruzsálem a Palesztin Hatóság Izraellel határos része, jelenleg széles válaszfal választja el a város két oldalát.
Az oslói C zóna részeként Kelet-Jeruzsálem teljes mértékben izraeli katonai felügyelet alatt áll. A washingtoni béketerv olvasata szerint az arabok lakta Kelet-Jeruzsálem válaszfala lenne a fizikai határvonal az ily módon létrejött új állam és Izrael között, következésképpen az izraeli katonai jelenlét idővel a határok ellenőrzésére korlátozódna, igaz szabad kezet adva a hadseregnek a területre való ki-bejárásra.
A Palesztin Állam elismerése ugyan része a Kushner-féle tervezetnek, de olyan feltételekhez kötött, hogy ha valami csoda folytán a ramallahi vezetés bele is egyezne, a Hamász egészen biztos nem lenne hajlandó a Gázai övezet teljes demilitarizálására.
A béketerv bemutatásán hivatalosan a zsidó államot képviselő Benjamin Netanjahu lelkesedéssel fogadta az ajánlatot. A kormányfő nyilatkozataiban óvatosan kikerülve a Palesztin Államra vonatkozó apró betűs részeket, a telepek és a Jordán-völgy azonnali annektálását sürgette, mondván az ügyvivő kormány már dolgozik a területek azonnali Izraelhez való csatolásáról szóló törvény előkészítésén.
Az egy éve megválasztott kormány nélkül vegetáló Knesszet ügyvivő kabinetje nem hozhat annektálásra vonatkozó törvényt parlamenti szavazás nélkül, de a területek feletti szuverenitás alkalmazása elvben megoldható lenne.
Ugyanakkor az ügyvivő kormány és az úgynevezett 55-ös jobboldali blokk biztonsági okokra hivatkozva egyhangúlag kizárja bárminemű Palesztin Állam létrejöttét, mondván, a béketerv nem tartalmazza azt az annektálás feltételeként.
Az indulatok csillapítására Mose Leon, Jeruzsálem polgármestere a katonai rádiónak azt nyilatkozta, hogy amennyiben a békéért cserébe azt az árat kell fizetni, hogy az Abu Diszt, Kfar Akabot és a Suafat-menekülttábort is magába foglaló Kelet-Jeruzsálem területén létrejöjjön a Palesztin Állam, akkor máris megérte.
Az izraeli telepek és a Jordán-völgy azonnali annektálására vonatkozó kormányzati értelmezést, úgy tűnik, Washingtonban nem érzik ennyire égetően sürgősnek. Jared Kushner kijelentette, hogy a választásokig aligha fog létrejönni a területek annektálása, mert az egy amerikaikkal közös bizottság felállítását igényli.
A Netanjahu részéről jelzett technikai egyeztetés mögött az áll, hogy míg Kushner az annektálást minden részlet kidolgozása után, egyben akarja bevezetni, addig az izraeli vezetés Naftali Bennettel az élen 2-3 részletben, de azonnal megkezdené, még a választások előtt.
Benjamin Netanjahu kabinetje nem hozhat egyoldalú döntést. A legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Beni Ganz konszenzust ajánlott, arra kérve a Knesszet képviselőit, hogy először is ratifikálják az “évszázad béketervét”, ezzel is mutatva az amerikai vezetés részére az együttműködési szándékot.
A szavazásnak csak annyi szépséghibája van a jobboldali pártok számára, hogy nemcsak az annektálást, hanem a Palesztin Államot és egyben az “osztatlan” Jeruzsálemben létrejövő második amerikai nagykövetség vízióját is tartalmazni fogja a Trump által megjelölt béketerv részeként.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.