Ari Fuldot kicsit több, mint egy éve gyilkolták meg Gush Etzionban. Gulyás Virág írása.
Mondhatnánk, hogy Ari Fuld meghalt, de itt többről van szó. Ari Fuldot meggyilkolták, amíg vacsorát vásárolt. Indok? Csupán annyi, hogy zsidó volt.
Fuld megkéselése nemzetközi szinten is nagy port kavart. Egyrészt azért, mert aktivistaként közszereplő volt. Másrészt, mert amerikai állampolgár volt. Harmadrészt, mert mielőtt összeesett volna, még megmentett egy nőt a következő késeléstől. S végül, mert Fuld megkéselésével újra nyilvánosan témává vált a médiában a Palesztin Autoritás „pay-to-slay” — „fizetünk a gyilkolásért” — rendszere, ami annyit tesz, hogy havi sok száz dollárt kap az, aki zsidót öl.
Fuld halála óta több szervezet és magánszemély igyekszik fel- és kihasználni Ari Fuld nevét. Megdöbbenéssel nézem, ahogy szervezetek és magánszemélyek, aki míg Fuld élt, nem segítettek neki, most profitálni próbálnak a nevéből.
Ari Fuld a barátom volt.
2017-ben amerikai útján négy nap alatt megszerveztem neki egy előadást zéró büdzsével, míg a támogatást kapó non-profitok túl jobboldalinak tartották. Igen, Ari Fuld Júdea és Szamária területén élt, nem hitt a terület békéért való átadásában, és mindenkit arra buzdított, hogy legyen büszke a zsidóságára. Amennyiben ez valakit túl jobboldalivá tesz, akkor igen, Ari Fuld túl jobboldali volt.
A magyar felmenőkkel büszkélkedő Fuld még azt a generációt képviselte, aki tudta, hogy Izrael gyengesége mit jelenthet a zsidóságra nézve és hogy a ma divatos online „ügyvédkedés” nem ér semmit tényleges stratégiák és tettek nélkül.
Ari Fuld legendáját rengetegen igyekeznek megőrizni, fenntartani és építeni. Ki így, ki úgy. Ki etikusan, ki kevésbé etikusan.
Az én választásom az volt, hogy minden közszereplésemet Ari Fuldnak dedikálom, és feltérképezem a „pay-to-slay” ideológiáját. S aki a „zsidóölésért pénzt kapok”-rendszert a 21. század emberi jogi értékrendjével összeegyezthetőnek tartja, az valahol a morális útvesztőbe veszett.
Amikor a Zsabotyinszkij nevével fémjegyzett Herut-mozgalom megkérdezte, hogy mit szólnék egy „Ari Fuld Év Cionistája” díj ötletéhez, az első mondatom az volt, hogy csakis a család beleegyezésével induljunk el.
A család beleegyezett, s így 2019. november 18-án átadásra került az első Ari Fuld Év Cionistája díj New Jersey-ben. A díjat egy 23-éves kanadai aktivista vehette át, aki Ari Fuldhöz hasonlóan nemcsak online harcol azért, hogy zsidóként ne szemet lesütve kelljen egyetemre járnia, hanem a való életben is.
Laureen Isaacs a díjátadás másnapján egy csoport volt IDF-es katonát fogadott a Yorki Egyetemen Torontóban. Amennyiben Magyarországon ez nem volt hírértékű, érdemes megnézni, hogy mi játszódik (játszódhat) le a nyugati egyetemeken, amikor egy cionista, vagy zsidó lány izraeli vendéget hív meg előadást tartani.
Zászlóégetés, verekedés, intifáda-skandálás. (Az intifáda egy arab szó, ami a zsidók elleni erőszakra buzdít).
2019-ben cionistának és zsidónak lenni lassan akkora bűn, hogy Hitler szinte örülhet a sírjában.
Ari Fuld ez ellen harcolt és ezért halt meg. Laureen Isaacs, a Herut mozgalom kanadai elnöke ezt a harcot folytatja tovább, és az Ari Fuld díj nem is kerülhetett volna jobb kezekbe.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.