Benjamin Netanjahu „összeesküvésnek” látja a vádemelést, szerinte a rendőrség és az ügyészség összejátszik politikai ellenfeleivel.
A modern zsidó állam több mint 70 éves történelme során idén két esetben is olyan helyzetbe került, amelyre eddig nem volt precedens.
Szeptemberben az immár másodjára kiírt választások után sem az elsőként próbálkozó Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek, sem az utána következő Beni Ganznak sem sikerült kabinetet alakítania, így megtörtént az, ami Izraelben még sohasem: a kormányalakítás mandátuma csütörtökön átkerült a Knesszethez.
Egy nappal később Avihaj Mandelblit főügyész bejelentette, a Netanjahu ellen indított mindhárom korrupciós ügyben vádat emel vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés miatt. És Izrael történetében ez volt az első alkalom, hogy vádat emeltek egy hivatalban lévő miniszterelnök ellen.
De miről is van szó?
A főügyész még februárban jelentette be vádemelési szándékát, a 4000-es számú ügyben vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés, az 1000-es és 2000-es ügyekben pedig csalás és bizalommal való visszaélés miatt.
A miniszterelnök ügyvédei részvételével tartott októberi meghallgatáson az államügyeszi hivatalhoz benyújtott több száz oldalas áttekintés után született vádemelés nyilatkozatában szerepel, “hogy a tárgyaláson nem merültek fel a miniszterelnök ellen felvetett bűncselekmények megváltoztatására irányuló igények.”
Netanjahu Izrael történetének a leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke. A többség támogatását tíz éve élvező kiváló diplomata és stratégiai politikus. Mandelblit főügyészi karrierje előtt Netanjahu kabinettitkára volt, és érdemeinek elismerője a mai napig.
A főügyész a vádemelés bejelentésekor a sajtó előtt azt nyilatkozta, hogy „ez egy nehéz és szomorú nap. Vádat emelek három ügyben a miniszterelnök ellen közszférabeli korrupcióért. Ez szomorú nap személyesen nekem és az ország számára is.”
A főügyész hangsúlyozta, hogy a döntést „nehéz szívvel, de tiszta szívvel hoztam meg. Ez nem politika kérdés, nem a jobb vagy a baloldalról szól. Senki sem áll a törvény felett.”
A miniszterelnök elleni vádemeléshez kapcsolódva, a Jediót Ahronót kiadója, Árnon Mozes és a Bezeq telekomcég tulajdonosa, Saul Elovitch és felesége, Iris Elovitch ellen szintén vádat emeltek vesztegetésért.
Mandelblit bejelentése után Netanjahu kijelentette, hogy a vádemelést az ellene folyó összeesküvés részének tekinti, amely során a rendőrség és az ügyészség összejátszva politikai ellenfeleivel és külföldi elemekkel azon mesterkedett, hogy erőszakkal eltüntessék a közéletből és ártsanak neki és az országnak.
A miniszterelnök szerint nem ellene, hanem a nyomozók ellen kell vizsgálatot indítani, és mint azt korábban többször is kijelentette, ártatlan, és nem fog lemondani valamint továbbra is vezetni fogja az országot.
Elemzők szerint azonban ellentmondásos a miniszterelnök érvelése, ugyanis ahhoz, hogy elvileg ne kelljen lemondania, először legalábbis egy működőképes kormány miniszterelnökének kéne lennie, hogy élhessen a jogával.
Jichák Rabin volt az első izraeli miniszterelnök, aki szabálysértés miatt 1977-ben lemondott a miniszterelnökségről, miután kiderült, hogy feleségével bankszámláik vannak Washingtonban, ami akkoriban az izraeli jog szerint illegálisnak minősült, és mindkettőjüket megbírságolták érte. Miután rendezte az ügyet, Rabin visszatért a politikába, újra megválasztották és kormányt tudott alakítani.
Ehud Olmert ex-miniszterelnök még a rendőrségi ajánlás előtt lemondott (többek között éppen Netanjahu nyomására) korrupciós ügye miatt, bár mind a mai napig tagadja bűnösségét.
Az izraeli politikai életben precedens nélküli a miniszterelnök saját pártján belüli lemondásra való kényszerítése, ugyanis bármilyen hihetetlen, morális okokból eddig nem volt rá szükség.
A Likud esetében különösen igaz, a legendás máig legnagyobb és legnépszerűbb pártnak eddig mindösszesen négy miniszterelnöke volt beleértve Netanjahut is. A Likud sosem kényszerült olyan helyzetbe, hogy vezetőjét távozásra szólítsa. A vádemelés bejelentése után, ha nem is rögtön, de többnyire kiálltak a miniszterelnök mellett. A jobboldali blokk politikusai szerint mindenkinek jár az ártatlanság vélelme, ezért a miniszterelnök továbbra is jogosan folytatja tovább a munkáját mindenki örömére.
Az ellenzék viszont a vádemelés után rögtön Netanjahu lemondását követelte. Amir Peretz (Munkapárt) a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, mondván, a miniszterelnök a vádemelés ideje alatt nem tudja ellátni feladatát, ezért kellene lemondania.
A főügyész által bejelentett vádemelés után a protokoll szerint Netanjahunak 30 nap áll rendelkezésére, hogy felkérje a Knesszetet, ne szüntesse meg a parlamenti mentelmi jogát. Mivel a Knesszet alig működik, és mivel lényegében nincs kormány sem, a procedúra elhúzódhat.
A törvény szerint a miniszterelnöknek nem kell lemondania vádemelés esetén, csak ha megfellebbezhetetlen ítélet született ügyében a bíróságon. Elvileg. Gyakorlatilag viszont kérdéses, hogyan lehet összeegyeztetni egy ország vezetését, diplomáciai képviseletét, az állandó védelmi stresszhelyzetek (rakéták, háborúk) kezelését — és egy folyamatban levő vádemelést, amely évekig eltarthat.
Ugyanakkor Netanjahu nem egy működőképes kormány vezetője, hanem ügyvivő miniszterelnök. Az ország súlyos belpolitikai válság következtében egy éve kormány nélkül vegetál, és amennyiben új választásokat kell kiírni jövő márciusban, a törvény szerint a mentelmi jog csak a már megválasztott miniszterelnöknek jár.
Az ügyészség még nem nyilatkozott arról, hogy egy vádemelés alatt álló miniszterelnök elvileg indulhat-e a választáson és egyáltalán jogosult-e új kormányt alakítani.
A jelenleg precedens nélküli üresjáratban vegetáló Knesszetnek 21 nap áll rendelkezésére, hogy újra működőképessé váljon. Reuven Rivlin államfő két hetet biztosít annak a jelöltnek, aki megszerzi 61 képviselő támogatását, vagy automatikusan új választásokat fognak kiírni.
A főügyész bejelentése előtt szerdán, a 12-es csatorna megbízásából készített közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 47% gondolja úgy, hogy a miniszterelnöknek le kell mondania, 17% szerint szabadságra kell mennie és 30% úgy véli maradhat.
Szeptemberben Rivlin, mielőtt elsőként Netanjahut bízta meg a kormányalakítással, arra kérte a két jelöltet, hogy egyezzenek meg az egyetlen működőképes lehetőségben, egy egységkormány létrehozásában. Ismerve Beni Ganz aggályait és Netanjahu feltételeit, azt ajánlotta, hogy Netanjahu legyen a rotációs kormány első miniszterelnöke, és amennyiben vádat emelnek ellene, adja át a helyet Ganznak, és menjen „szabadságra”, amíg tisztázódik az ügye a bíróságon.
Ganz elutasította ezt a lehetőséget, mert állítólag nem tudott zöld ágra vergődni a Likuddal, hogy pontosan mikor kell Netanjahunak távoznia jogi ügyei miatt. De ez már történelem.
Azóta Netanjahu súlyos vádakkal illette a törvényhozást és a rendőrséget, feledve az egységkormányt és az államfőnek tett ígéretet. Mindezek ellenére a vádemelés nem érte váratlanul az izraelieket, az esti sokkhatás után másnap az élet ugyanúgy ment tovább, pedig az sem titok, hogy nehéz hetek, hónapok várnak a helyiekre, függetlenül attól, milyen pártiak.
Ha tehát valamilyen hanukai csoda következtében nem sikerül valakinek többségi támogatást szereznie és kormányt alakítania, egy éven belül harmadjára is választásokra kerül sor. Ami újabb három hónap, most már költségvetés nélküli üresjáratot fog jelenteni, és ami még ennél is rosszabb, elképzelhető, hogy márciusban sem történik olyan áttörés, ami egyértelmű győztest és a patthelyzet feloldását jelentő kormányalakítást hozná el.
A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek több mint 40%-a szerint, ha új választásokra kerül sor, azért Netanjahu a hibás, míg 20% szerint a Jiszráel Beitenut vezető Avigdor Liberman, és mindössze 8% szerint Beni Ganz. Vagyis a Likudnak az újabb mandátumveszteség okozta súlyos károkkal is számolnia kell.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.