Az, hogy Donald Trump átengedi a kurdokat a törököknek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a régióról is lemondana Irán javára. Mégis, a lépés jogos aggodalmat kelt mind Izraelben, mind a térség arab országaiban – írja Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője véleménycikkében.
Utólag visszatekintve senkit sem kellene meglepjen, hogy az Egyesült Államok zöld utat adott a törököknek, hogy katonai lépést indítsanak az észak-szíriai kurdok ellen. Trump már korábban is jelezte: most, hogy az ISIS-t megsemmisítették, az USA el szeretné hagyni Szíriát.
Sőt, az újraválasztásáért folyó kampányában is megígérte, hogy az Egyesült Államok nem fog részt venni közel-keleti háborúban. Általában pedig eddig se mutatott különösebb érdeklődést a kisebb népcsoportok iránt, akiket nagyobb szomszédjaik fenyegetnek.
Azonban míg az amerikai elhatárolódás egyike volt az „Amerika az első” kampányszlogen mögött álló elemeknek, két kivétel eddig mindig volt: Izrael és Irán.
Bár az „Amerika az első” külpolitikájának középpontjában az a vágy áll, hogy elkerülje az amerikai részvételt az iraki és az afganisztáni konfliktusokhoz hasonló háborúkban, ez a két ország mindig is kivételt képezett a neoizolacionista ösztöneit illetően — írja Tobin.
A kérdés az, hogy miután úgy tűnik, tragédiák sorozata kezdődik az igen sérülékeny észak-szíriai területeken, vajon Izrael szempontjából mit jelent ez a helyzet? És mit jelent a környék arab országainak szempontjából, akik most jobban ki vannak szolgáltatva Irán kényének, miután a kurdok amúgy komoly segítséget nyújtottak az ISIS elleni harcban?
Trump esetleg azt gondolja, hogy a kurdok kérdése nem az ő problémája. Ennek ellenére például Izraellel kapcsolatosan igen támogatónak bizonyult,
felrúgva hét évtized amerikai külpolitikai alapállását, amikor elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, áthelyezve a követséget Tel-Avivból; elismerte Izrael Golán-fennsíkhoz való jogát, és számon kérte a palesztinokat, hogy vajon komolyan elkötelezettek-e a hosszútávú béke mellett.
Trump hasonlóképpen újszerű hozzáállást mutatott Iránnal kapcsolatban is, az arab országok ügyeihez képest.
Trump a 2015-ben Obama által megkötött atommegállapodásból is kiszállt, miután azt mondta, ez a történelem legrosszabb megállapodása. Megnövelte az Irán elleni gazdasági szankciókat, melynek következtében komolyan megnehezítette Irán számára a terroristák támogatásának lehetőségét. A gazdasági nyomás legfőbb oka mégsem egy jobb megállapodás kieszközölése, hanem annak a reménye, hogy megállíthatja Irán terrorizmust támogató programját és rakéta-fejlesztéseit. Mindezért Trumpot dicséret illeti.
Trump akkor sem harapott rá Irán csalijára, amikor az támadást intézett a Perzsa-öbölben hajózó szállítóhajók ellen, nyilván azzal a céllal, hogy háborús helyzetet teremtve kényszerítse az Amerikaiakat a tárgyalóasztalhoz az atommegállapodás kérdésében. Ez helyes döntés volt.
Trump nyilatkozata a kurdokkal kapcsolatosan azonban sokakat kellene elbizonytalanítson, hiszen ez a döntés több szempontból is helytelen. A kurdok Törökországnak való átengedése nem csak komoly atrocitásoknak lesz a kezdete, de hatalmas ajándék is a régió egyik leggonoszabb szereplőjének: Recep Tayyip Erdogannak.
Erdogan és iszlamista pártja régóta a török demokrácia lerombolásán dolgozik, aminek eredményeképpen már rég nem volnának érdemesek NATO-tagságukra. Erdogan emellett véresszájú antiszemita és Izrael-ellenes, aki, ha tehetné, tovább szítaná az izraeli-palesztin konfliktust, nehogy Izrael szövetséget kössön a térség arab államaival, akiket szintén fenyeget az iráni veszély. Az amerikai lépés azt sem segíti, hogy esetleg Törökország segít majd Irán elszigetelésében.
A kurdok cserbenhagyása ugyanakkor morális kérdés is. Amerika ezek után aligha tud abban a színben feltűnni, mint aki megvédi a volt szovjet befolyás alatt lévő országokat az orosz és iráni nyomás alól.
Trump ígérete, miszerint megvédi majd a kurdokat az esetleges török atrocitásoktól, nem igazán hiteles. Mégis hogyan tehetné ezt, ha kivonja csapatait Szíriából? A térségből érkező híreket tehát ezen a szemüvegen keresztül kell nézni.
Miután Izrael sikerrel kezdett tárgyalni számos arab országgal meg-nem támadási megállapodásokról, hogy megszűnjön a zsidó állam elszigeteltsége, ezeknek a tárgyalásoknak fő aduja Trump Izrael-politikája volt. Meglehet, hogy ezután ez is megváltozik.
Hasonlóképpen az a tény, hogy Szaúd-Arábia felvette a kapcsolatot eddigi ősellenségével, Iránnal, meg kellene ijessze Izraelt és a térség mérsékelt országát. Trump szíriai kivonulása után ezek az országok ismét egy Obama-féle Amerikát láthatnak majd viszont, egy szövetségest, akire nem lehet számítani.
Trump külpolitikája veszélyes és kiszámíthatatlan, így ez a lépés nem feltétlenül jelenti Izrael cserbenhagyását, vagy egy Irán felé történő közeledést. Ugyanakkor az „Amerika az első” politikája megismételheti elődje hibáját, ami az iraki kivonuláshoz és Irán megerősödéséhez vezetett.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.