Trump és a kurdok: Izrael és az arabok is joggal aggódnak

Az, hogy Donald Trump átengedi a kurdokat a törököknek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a régióról is lemondana Irán javára. Mégis, a lépés jogos aggodalmat kelt mind Izraelben, mind a térség arab országaiban – írja Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője véleménycikkében.

Utólag visszatekintve senkit sem kellene meglepjen, hogy az Egyesült Államok zöld utat adott a törököknek, hogy katonai lépést indítsanak az észak-szíriai kurdok ellen. Trump már korábban is jelezte: most, hogy az ISIS-t megsemmisítették, az USA el szeretné hagyni Szíriát.

Sőt, az újraválasztásáért folyó kampányában is megígérte, hogy az Egyesült Államok nem fog részt venni közel-keleti háborúban. Általában pedig eddig se mutatott különösebb érdeklődést a kisebb népcsoportok iránt, akiket nagyobb szomszédjaik fenyegetnek.

Azonban míg az amerikai elhatárolódás egyike volt az „Amerika az első” kampányszlogen mögött álló elemeknek, két kivétel eddig mindig volt: Izrael és Irán.

Bár az „Amerika az első” külpolitikájának középpontjában az a vágy áll, hogy elkerülje az amerikai részvételt az iraki és az afganisztáni konfliktusokhoz hasonló háborúkban, ez a két ország mindig is kivételt képezett a neoizolacionista ösztöneit illetően — írja Tobin.

Török fenyegetés: Európa kiakadt, a kurdok hátba szúrásról beszélnek

Az Egyesült Államok már ki is vonta katonáit két megfigyelőállomásról, és közölte: nem védik meg a szíriai kurdokat.

A kérdés az, hogy miután úgy tűnik, tragédiák sorozata kezdődik az igen sérülékeny észak-szíriai területeken, vajon Izrael szempontjából mit jelent ez a helyzet? És mit jelent a környék arab országainak szempontjából, akik most jobban ki vannak szolgáltatva Irán kényének, miután a kurdok amúgy komoly segítséget nyújtottak az ISIS elleni harcban?

Trump esetleg azt gondolja, hogy a kurdok kérdése nem az ő problémája. Ennek ellenére például Izraellel kapcsolatosan igen támogatónak bizonyult,

felrúgva hét évtized amerikai külpolitikai alapállását, amikor elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, áthelyezve a követséget Tel-Avivból; elismerte Izrael Golán-fennsíkhoz való jogát, és számon kérte a palesztinokat, hogy vajon komolyan elkötelezettek-e a hosszútávú béke mellett.

Trump hasonlóképpen újszerű hozzáállást mutatott Iránnal kapcsolatban is, az arab országok ügyeihez képest.

Trump a 2015-ben Obama által megkötött atommegállapodásból is kiszállt, miután azt mondta, ez a történelem legrosszabb megállapodása. Megnövelte az Irán elleni gazdasági szankciókat, melynek következtében komolyan megnehezítette Irán számára a terroristák támogatásának lehetőségét. A gazdasági nyomás legfőbb oka mégsem egy jobb megállapodás kieszközölése, hanem annak a reménye, hogy megállíthatja Irán terrorizmust támogató programját és rakéta-fejlesztéseit. Mindezért Trumpot dicséret illeti.

Amerikaiak által támogatott kurd fegyveresek

Trump akkor sem harapott rá Irán csalijára, amikor az támadást intézett a Perzsa-öbölben hajózó szállítóhajók ellen, nyilván azzal a céllal, hogy háborús helyzetet teremtve kényszerítse az Amerikaiakat a tárgyalóasztalhoz az atommegállapodás kérdésében. Ez helyes döntés volt.

Trump nyilatkozata a kurdokkal kapcsolatosan azonban sokakat kellene elbizonytalanítson, hiszen ez a döntés több szempontból is helytelen. A kurdok Törökországnak való átengedése nem csak komoly atrocitásoknak lesz a kezdete, de hatalmas ajándék is a régió egyik leggonoszabb szereplőjének: Recep Tayyip Erdogannak.

Erdogan és iszlamista pártja régóta a török demokrácia lerombolásán dolgozik, aminek eredményeképpen már rég nem volnának érdemesek NATO-tagságukra. Erdogan emellett véresszájú antiszemita és Izrael-ellenes, aki, ha tehetné, tovább szítaná az izraeli-palesztin konfliktust, nehogy Izrael szövetséget kössön a térség arab államaival, akiket szintén fenyeget az iráni veszély. Az amerikai lépés azt sem segíti, hogy esetleg Törökország segít majd Irán elszigetelésében.

A kurdok cserbenhagyása ugyanakkor morális kérdés is. Amerika ezek után aligha tud abban a színben feltűnni, mint aki megvédi a volt szovjet befolyás alatt lévő országokat az orosz és iráni nyomás alól.

Trump ígérete, miszerint megvédi majd a kurdokat az esetleges török atrocitásoktól, nem igazán hiteles. Mégis hogyan tehetné ezt, ha kivonja csapatait Szíriából? A térségből érkező híreket tehát ezen a szemüvegen keresztül kell nézni.

Miután Izrael sikerrel kezdett tárgyalni számos arab országgal meg-nem támadási megállapodásokról, hogy megszűnjön a zsidó állam elszigeteltsége, ezeknek a tárgyalásoknak fő aduja Trump Izrael-politikája volt. Meglehet, hogy ezután ez is megváltozik.

Hasonlóképpen az a tény, hogy Szaúd-Arábia felvette a kapcsolatot eddigi ősellenségével, Iránnal, meg kellene ijessze Izraelt és a térség mérsékelt országát. Trump szíriai kivonulása után ezek az országok ismét egy Obama-féle Amerikát láthatnak majd viszont, egy szövetségest, akire nem lehet számítani.

Trump külpolitikája veszélyes és kiszámíthatatlan, így ez a lépés nem feltétlenül jelenti Izrael cserbenhagyását, vagy egy Irán felé történő közeledést. Ugyanakkor az „Amerika az első” politikája megismételheti elődje hibáját, ami az iraki kivonuláshoz és Irán megerősödéséhez vezetett.

Így fogja Trump Izraelt is cserben hagyni?

Véletlenül se tekintsük paranoiának, ha a zsidó állam elkezdi értelmezni az amerikai elnök kurdoknak szánt üzenetét. Seres László publicisztikája.