Peggy Guggenheim elköteleződése a zsidó állam mellett nagylelkű adományával útnak indította a modern művészetek sikertörténetét Izraelben.
A napokban kezdődik a világ egyik legfontosabb modern művészeti seregszemléje, a Velencei Biennálé. A sok tucat nemzetközi művész közül az izraeli alkotók különös tudattal érkezhetnek a kiállításra:
ha nem lett volna egy amerikai zsidó műgyűjtő 67 évvel ezelőtti nagylelkűsége, meglehet, másképp alakult volna az izraeli kortárs alkotók sorsa. Peggy Guggenheim ugyanis minden addigi példát túllépő nagylelkűséggel segítette a fiatal zsidó állam kulturális előretörését.
A JTA összeállításában arról ír, hogy az európai zsidó gyökerekkel rendelkező milliárdos amerikai család egyik legismertebb műgyűjtőjeként Peggy Guggenheim éppen Velencében találkozott először a Tel Aviv-i Művészeti Múzeum igazgatójával. A megbeszélés elsődleges apropója néhány izraeli alkotó — Reuven Rubin, Marcel Janco and Moshe Mokady — munkájának bemutatása volt. Eugene Kolb nem kevesebb mint 50 alkotással kereste fel az 1947 óta Velencében élő műgyűjtőt.
Az izraeli intézmény vezetője jó benyomást kelthetett az ismert világsztárok foglalkoztatójaként és gyűjtőjeként jegyzett Guggenheimre, akinek apja a Titanic egyik áldozataként halt meg, és nagybátyja pedig az a Solomon Guggeinheim volt, akiről elnevezték New York ikonikus formájú múzeumát.
Peggy Guggenheim nem sokkal később 16 olajfestményt és 20 darab rajzot küldött a Tel Aviv-i múzeumnak.
Ezek elsőre kölcsönben érkeztek, de idővel adományként örökre ott maradhattak a múzeumban; korábban sosem történt ilyen nagyvonalú adományozás. Szakértők kiemelték, hogy olyan világnagyságok kerültek Izraelbe, mint például Jackson Pollock, Man Ray, Yves Tanguy vagy Max Ernst.
Ezzel a Tel Aviv-i múzeum automatikusan felkerült a kortárs művészetek nemzetközileg is jegyzett szűk köréhez, komoly rangot adva a fiatal zsidó államnak. A két évvel az adomány után szervezett 36 munkát kiemelt helyen bemutató kiállításról a mai napig mint az egyik legsikeresebb rendezvényről emlékeznek a művészettörténészek.
Guggenheim azért adományozta ezt a szokatlan mennyiséget és minőséget a múzeumnak, mert maga is zsidó volt, és ez fontos volt számára
— mondta a JTA-nak Jill Fields történész, a Californiai Állami Egyetem professzora, aki szerint az Izraelben sosem járt, szekuláris, avantgárd szellemiségű nőnek fontos volt családi múltja.
A zsidó identitás mindig is jellemezte Peggy Guggenheim életét. Őseinek európai üldöztetéskor, saját korának amerikai társadalmi diszkriminációja esetében éppen úgy, mint abban a művészeti közösségben, ahol alkotók és patrónusok között is előkerült a zsidósága
— tette hozzá a történész.
A saját szerepét ennél árnyaltabban láltó Peggy Guggenheim visszaemlékezéseiben arról írt, hogy bár szimpatikus volt számára a zsidó állam hivatalos képviselője által felvázolt ambíciózus terv, számára ennél nagyobb praktikai okai is voltak az adakozásnak: velencei otthonának, egy 18. századi villának a dohos és nedves pincéjében akkoriban éppen szűkölködtek a szabad raktárhelyekkel.