A határok véglegesítése, biztonság, gazdasági fellendülés — ezek lehetnek az új amerikai béketerv sarokpontjai. Már ha igaz. Az eddig megjelent részletek mindenesetre arra utalnak, hogy Washington komolyan gondolja, és belevág a lehetetlenbe.
Azt már tudjuk, hogy mikor jön, azt még nem, hogy pontosan miből áll majd: június első felében, a ramadán végével, az új izraeli kormány megalakulásával ki fog derülni, mit is takar „az évszázad megállapodása.” Így nevezi szerényen az amerikai adminisztráció azt a béketervet, amit Jared Kushner, az elnök veje és közel-keleti főtanácsadója dolgozott ki (és amelyet Mahmúd Abbász palesztin elnök mellett az EU 37 volt prominens politikusa is látatlanban visszautasított).
A tervről nagyon kevés részlet szivárgott ki — ezekről később –, és ez Trumpék deklarált célja is volt, nem akarták, hogy különböző, kontextusukból kiragadatott részletek a terv egészét veszélyeztessék. Annyit biztosan tudunk, amit maga Kushner mondott:
a béketerv mindkét féltől kompromisszumokat igényel, de nem veszélyezteti Izrael biztonságát.
Azok az elképzelések, amelyeket kormányzati tényezők Daniel Pipes neves közel-keleti szakértővel megosztottak, és aki röviden kitér néhány mégiscsak kiszivárgott részletre is, arra utalnak, hogy Trumpék valóban tekintetbe veszik a kompromisszumok lehetséges mértékét, de lényeges ponton szakítanak az eddig adminisztrációk elképzeléseivel:
tudomásul veszik a terepen kialakult valóságot, és nem számolnak egy önálló palesztin állam létrejöttével Júdea és Szamária érintett területein.
A palesztinok jól járnának
Ezzel együtt Pipes felsorol néhány olyan várható változást, ami egyértelműen a palesztinoknak kedvez: területük például a három ciszjordániai zóna közül a teljes A és B övezetet, valamint a C övezet egy részét, összességében Ciszjordánia 90 százalékát foglalja majd el.
Az 1993-95-ös oslói tárgyalásokon elfogadott felosztás szerint az A zónában teljes palesztin közigazgatási és biztonsági kontroll áll fenn, a kisebb B zónában palesztin közigazgatás és izraeli biztonsági ellenőrzés, a főként zsidó telepeket tömörítő C zóna pedig izraeli fennhatóság alatt áll. A palesztinok 95 százaléka ma is az A és B zónákban él, a korrupt és választások nélkül uralkodó palesztin autonómia fennhatósága alatt.
Pipes nem írja, hogy a terv kimondaná Jeruzsálem megosztását (ennek elutasításában szinte teljes a konszenzus az izraeli pártok között), de úgy tudja, az autonóm hatóság fővárosa Jeruzsálem közigazgatási határain belül, vagy ahhoz közel lenne.
A kisebb ciszjordániai falvak zsidó lakosait átköltöztetnék, folyosó kötné össze az autonómia déli részét Gázával. Sőt, mivel a terv előirányozza az egységes palesztin vezetést, Gáza is csatlakozna a Palesztin Hatósághoz, ha az képes visszaszerezni az uralmat felette (a gázai területet jelenleg a Hamász terrorszervezet uralja.)
A csomag egyik leglényegesebb eleme a palesztinok gazdasági és szociális helyzetének javítása:
a szakértő úgy tudja, Amerika mintegy 40 milliárd dolláros segélycsomagot fog felajánlani a Palesztin Hatóságnak, ez 25 ezer dollárt jelentene fejenként.
Egy nemrég megjelent könyvben az az érdekes eleme is megjelent a béketervnek, hogy a szaúdiakat és az emirátusokat is bevonná a palesztinok megsegítésébe. Szó volt egy Szaúd-Arábiából Gázába menő olajvezetékről is, ahol kikötőt, olajfinomítót és más munkahelyteremtő beruházásokat is terveztek.
Területet békéért? Igen, de máshogy
Része volt a tervnek — nem tudni, része-e még — az is, hogy módosulnának Jordánia határai: a hasemita királyság területet ajánlana fel a palesztinoknak, cserébe területet kapna a szaúdiaktól. Jason Greenblatt, a Fehér Ház közel-keleti megbízottja azonban cáfolta ezeket a híreket, szerinte aki valóban látta a béketervet, nem állíthat ilyen hamis tényeket.
Kushner mindeneseetre egy lapinterjúban elmondta, reméli, hogy a terv gazdasági kihatása „érezhető lesz majd az egész térségben, a jordániaiaknál, egyiptomiaknál, libanoniaknál. Hangsúlyozta, hogy a béketerv egyik elvi alapja — a béke, a felek kölcsönös megbecsülése és a biztonság mellett — a lehetőségek nyújtása:
„azt akarjuk, hogy az emberek javíthassanak az életükön, és ne hagyják, hogy nagyapáik konfliktusa eltérítse a gyerekeik jövőjét.”
A fejlesztésekért és más előnyökért cserébe a palesztinoknak számos korlátozást el kell fogadniuk, így például az izraeli katonai ellenőrzést határaikon, tengeren is vizen, valamint a Jordán völgyében, valamint azt, hogy Amerika jogilag elismeri a zsidó településeket, ezek a terület legfeljebb tíz százalékát tehetik ki.
Mit annektálna Izrael?
A legfájdalmasabb nyilvánvalóan az a feltétel lesz, hogy a palesztinoknak sok évtized után le kell mondaniuk a „visszatérés jogáról”, ami több millió ember importját jelentheti, és amit Izrael mindig is elutasított.
Mindezzel együtt Daniel Pipes úgy látja, Izrael kevés biztonsági garanciát kap az új béketervben, szerinte illúzió azt várni, hogy mindez megenyhíti majd az arab világot vele szemben, vagy hogy a palesztinok hálásak és békésebbek lesznek a gazdasági segélyezés nyomán. Szerinte az ilyen jellegű juttatások még inkább megerősítik bennük a zsidó állam megszüntetésének vágyát.
Új perspektívát adott az amerikai béketerv nyilvános vitájának Benjamin Netanjahu azon bombaként robbant bejelentése az izraeli választási kampányban, hogy
ha újra győz, annektálni fogja a júdeai és szamáriai zsidó telepeket, illetve ahogy ő fogalmazott: kiterjeszti rájuk Izrael szuverenitását.
Az izraeli miniszterelnök elutasította egy palesztin állam létrehozását, mivel az veszélyeztetné hazája biztonságát, és közölte: terve mind a 400 ezernél is több, telepeken élő zsidókra vonatkozik, a tömbökben élőkre éppúgy, mint az izolált településeken lakókra. Reményét fejezte ki, hogy Donald Trump támogatja elképzelését.
A kérdés az, hogy kompatíbilis-e Netanjahu elképzelése a Kushner-tervvel? Mindenekelőtt érdemes tisztázni: Netanjahu valóban csak a C zónában lévő zsidó településekről beszélt, szó sem volt a palesztin fennhatóságú területek okkupálásáról. Elemzők egyetértenek abban, hogy a végső lökést kampányígéretéhez az adta: a Trump-adminisztráció nemrég elismerte a Golán-fennsík feletti izraeli fennhatóságot.
A két terv első ránézésre harmonikusan kiegészíti egymást: az A és B zónában működő palesztin autonómia megerősítése és a C zóna (jó részének) izraeli annektálása, ám Mike Pompeo természetesen ezt sem volt hajlandó kommentálni. David Friedman, Amerika izraeli nagykövete viszont nyíltan elismerte, hogy a Kushner-terv biztonsági okokból lehetővé teszi Izrael számára a ciszjordániai területek feletti biztonsági ellenőrzés fenntartását.
Kilenc befolyásos zsidó szervezet azonban aggodalmát fejezte ki a tervezett annektálás miatt: Trumpnak írt levelükben azt írják, az egyoldalú lépés növelheti a feszültséget a palesztinok és az izraeliek között,
komolyan veszélyezteti a működő biztonsági együttműködést az izraeli és a palesztin hatóságok között,
és felélénkítheti az Izrael-ellenes BDS-mozgalom aktivitását, amelynek célja a zsidó állam elszigetelése és delegitimálása.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.